Amikor egy könyvnek A hülyeség pszichológiája címet adják, biztosra vehetjük, hogy nem a hülyeségről fog szólni. Már csak azért sem, mert a hülyeség kifejezés nem igazán értelmezhető a pszichológia világában. Ennél a kötetnél is erről van szó: a benne közölt esszék és interjúk a legkülönfélébb személyiségzavarokról, kognitív torzulásokról szólnak. Ezek egyetlen közös jellemzője, hogy akik (véleményük szerint) nem rendelkeznek velük, azok az érintetteket (pontosabban azokat, akikről azt gondolják, hogy érintettek) a hülyével és egyéb rokon értelmű jelzőkkel bélyegzik.
A hülyeség pszichológiája műfaját meglehetősen nehéz meghatározni, és ez nem válik előnyére. Bajosan fedezhető fel benne bármiféle szerkesztési elv, a különböző témájú és formátumú írások véletlenszerűen követik egymást. Vannak benne nagy ívű esszék, de interjúk, illetve tankönyvbe való, pontokba szedett információhalmazok is. Nem állíthatjuk, hogy az olvasó elmerülhet a könyvben, mert könnyen lehet, hogy néhány oldallal később már egy teljesen új könyv kezdődik.
A kötetet Jean-Francois Marmion, a Sciences Humaines magazin szerkesztője, pszichológus állította össze, és több esszét ő is írt a könyvben. Egészen ismert kutatókat kért fel szerzőnek, illetve interjúalanynak a könyvhöz. Közülük a leghíresebb Daniel Kahneman közgazdasági Nobel-díjas pszichológia professzor, de készítettek egy interjút Alison Gopnikkal, a gyermek-fejlődéspszichológia talán legismertebb kutatójával is, akit arról kérdeznek, hogy a gyerekek hogyan gondolkodnak a butaságról. Gopnik remek kutató és író, Bölcsek a bölcsőben című könyve egészen lebilincselő. A vele készített interjú ebben a kötetben is kiemelkedően érdekes és objektív.
Az írások egy részéről ez nem mondható el. Bár ez természetesen nem tudományos könyv, mégis hiányérzete támadhat az olvasónak attól, hogy a szerzőket gyakran elragadják önnön előítéleteik, és többet foglalkoznak az általuk hülyének tartott emberek szidásával, mint az okok feltárásával. Persze könnyű azonosulni velük, mert nagy valószínűséggel igazuk van: az általuk hülyének tartott emberek tényleg idióták. (Igen, Donald Trump követői is előkerülnek benne.) Vagy legalábbis a potenciális olvasók nagy része egyet fog érteni a szerzőkkel.
Minthogy pedig a saját véleményét fogja olvasni az oldalakon, valószínűleg tetszeni is fog neki a könyv. Csakhogy ezek az esszék elvileg nem véleménycikkek, hanem tudományos alapokon nyugvó írások. Az objektivitás azonban nem az erős oldaluk. Ha tehát arra vágyunk, hogy (sokszor jogos) felháborodásunkat megerősítve lássuk egy pszichológiai témájú könyvben, és ezzel levezessük a mérgünket, akkor A hülyeség pszichológiája erre tökéletes lesz.
Jean-Francois Marmion (szerk.): A hülyeség pszichológiája. Ford.: Fáber András és Kiss Kornélia. Corvina, 2022. 4990 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/27. számában jelent meg július 1-jén.
