A tudatát vesztett ember a pillanatnak él; és a pillanat az egyszeri gyönyöré. Így lehet ez azzal, aki a vérpadon fekszik, és azzal is, aki végignézi, ahogy a gép működésbe lép. Földényi F. László A guillotine hosszú árnyéka című könyvében megeleveníti azt a kort Párizsban, ahol a lefejezés a mindennapok része, és ahol hagyták vészesen elinflálódni a halált. Könyv az agyatlan testről, a test nélküli fejről, Párizs súlyos terheiről, a „hóhéri művészet” tudatlan szörnyetegeiről.
Földényi szövege – a béklyóival küzdő Párizzsal ellentétben – igazán szabad: remekül látszik, hogy milyen az, amikor egy alkotó útnak indul, és fékezhetetlen kíváncsisággal kutatja műve tárgyát. A guillotine hosszú árnyéka egy olyan esszéisztikus, történeti és művészeti szöveg, amely egyről a kettőre halad, mégsem követ szigorú kronológiát vagy egyéb merev sorrendiséget, Földényi organikusan kapcsolja össze a tartalmi egységeket az általa kiválasztott elemek viszonyának segítségével; így válik az anyag jellegzetesen a sajátjává. Ez a vonalvezetés a szöveg javára válik, ugyanis egy igazán emberi perspektívából közelíti meg a tartalmat, amely segíti a sűrű információáradat feldolgozását. Habár rengeteg személy és képzőművészeti alkotás megjelenik a kötetben, nem szükséges vájt fülűnek lenni ahhoz, hogy az olvasás élvezetet okozzon, hiszen az író körültekintő leírásainak köszönhetően szépen kirajzolódik előttünk a nagy kép.
A guillotine hosszú árnyéka Földényi előszava szerint regénynek is nevezhető. Amennyiben ezt az állítást az olvasó elfogadja, a főszereplő egyértelműen Charles Baudelaire, aki a kötetben Földényi szerzőtársa, kísérője, helyi hírszerzője. Bár Baudelaire csupán 46 évet élt, ez az időszak pont beleesik abba a korba, amiről a szöveg a legtöbbet mesél: a XIX. század első kétharmadába. Baudelaire kap egy saját, pár oldalas fejezetet is Hamlet címmel – reflektálva a párhuzamokra a shakespeare-i alakkal –, azonban itt Földényi Baudelaire életének állomásairól ír, nem pedig a szellemiségéről – ez utóbbi szórványosan, a könyv megszámlálhatatlan pontján felvillan, az eseményeket korhű, párizsi gondolatisággal ellátva és kommentálva, így igazán eleven, hiteles korképet tárva az olvasó elé.
A könyv lapjain plasztikusan elevenednek meg a jelenetek, melyek a guillotine-nal megesett kivégzéseket ábrázolják. Számos alkalommal értekezik Földényi az akkori emberkísérletekről, melyeket az orvosok végrehajtottak a levágott fejekkel, felidézve olyan kultúrtörténeti fordulópontokat, mint amilyen Mary Shelley Frankensteinje vagy Géricault munkássága, aki először ábrázolt levágott végtagokat és fejeket a festményein, hátrahagyva az esztétika addigi hagyományát. Ezen alkotások örök kérdése, hogy hol helyezkedik el az emberi tudat, lehet-e szervhez kötni; úgymint agy és szív, vagy a testtől és a fejtől elválasztható, univerzális, a személy lényét körbeölelő szellemről van szó. Emellett a kezdet kezdetéhez visszanyúló rejtély, hogy mi történik az emberrel a halál után – ha igaz az, hogy az energia nem szűnik meg, csak átalakul, akkor mégis hová lesz? Rengeteg, az említettekhez hasonló kérdést tesz fel Földényi, amely tovább mélyíti a fej nélküli ember és az ember nélküli fej körüli misztériumot.
A könyvtárgyban több fotográfia és festmény mutatkozik meg fekete-fehéren ábrázolva, ezzel sem engedi el a kiadvány az olvasó kezét a vizuális tájékozódásban. A fotóknak különösen nagy jelentőségük van a tárgyalt időszakot illetően, hiszen óriási vívmánynak számított, hogy a pillanat megragadható és megörökíthető. Azonban a beállított portrékon kívül sokáig ellehetetlenült az ember ábrázolása, mert a hosszadalmas expozíciós idő miatt az akkori utcaképekről eltűntek a mozgó objektumok, ezáltal a járókelők is, és nem tudta őket elcsípni a szerkezet. A guillotine-t Földényi ezáltal különös párhuzamba állítja a fényképezőgéppel, amely ugyanolyan válogatás nélküli gyilkos, mint egy hóhér. Így fogalmaz: „Működése, akár a vérpadé.” Mindezzel nem dehonesztálja a fotográfiát mint művészeti ágat, hanem rámutat a korabeli kamera bárdolatlan működésére.
A guillotine hosszú árnyéka magas ingerküszöböt megkívánó olvasmány, de semmiképpen sem öncélú horror. Földényi F. László szemléletesen mutatja be a tömegember attitűdjét, a pillanat hamis illúzióját, a köztünk járó szörnyeteget és az önkényes jog „eleven végtagját”, a guillotine-t – mindezt úgy, hogy az olvasó az elejétől a végéig érzékeli, hogy mindez nem is olyan távoli.
Földényi F. László: A guillotine hosszú árnyéka. Jelenkor Kiadó, 2023. 5299 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hnag 2024/1. számában jelent meg január 5-én.
