A világ legjobban működő és legbiztonságosabb határát alakítjuk ki – állította a minap büszkén Michael Gove parlamenti képviselő a brit kormány azon döntése kapcsán, hogy a határ- és vámellenőrzés bővítésére hatalmas összeget utalnak ki. A legtöbbet ebből a kikötők kapacitásának fejlesztésére szánják, 500 új szakember felvételével együtt. A befolyásos tory politikus úgy fogalmazott, hogy a döntés a brexit nyújtotta lehetőségek még jobb kihasználását segíti függetlenül attól, megszületik-e a gazdasági megállapodás a szigetország és az EU között. Valójában e lépés egyértelműen arra utal, hogy Boris Johnson kormánya nagyon is számol a „no deal” forgatókönyvével, vagyis azzal, hogy az idén év végéig tartó átmeneti időszak lejártáig nem születik meg az egyezmény, így jövő januártól az Egyesült Királyság csak a WTO, a Kereskedelmi Világszervezet szabályai szerint tud majd kereskedni az Európai Unióval.
Biztosat persze még nem lehet mondani, hiszen a brexit eddigi történetében rendre megcáfolódtak a jóslatok... Tény viszont, hogy június közepén – négy sikertelen idei tárgyalási forduló után – Boris Johnson videokonferencia során közölte Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével, hogy London véglegesen elutasítja a status quót átmenetileg változatlanul hagyó időszak meghosszabbítását. Az Egyesült Királyság idén január 31-én lépett ki jogilag az unióból, és „alapesetben” 11 hónap állt rendelkezésére EU-hoz fűződőkapcsolatai szerződéses rendezésére. Ez igencsak kevés idő, ha arra gondolunk, hogy az efféle komplex egyezmények kidolgozása általában jó néhány évet igényel. A brit politikával foglalkozók körében mégsem okozott túl nagy meglepetést a halasztás elutasítása, hiszen a londoni kormány e szándékát már tavaly, a parlamenti választás után világossá tette.
A decemberi döntés felülvizsgálata mellett persze lehetett volna érvelni, hiszen a koronavírus-járvány – amely épp a szigetországban követelte egész Európában a legtöbb halálos áldozatot, csaknem 45 ezer főt – a brit gazdaságot sem kímélte meg. A legpesszimistább prognózisok akár 10 százalékos gazdasági visszaeséssel is számolnak.
A járvány fényében a brexit okozta gondok jóval kisebb léptékűnek tűnnek. Johnson – a rá jellemző magabiztos optimizmussal persze – többször is kijelentette, hogy a még hátralévő időnek elégségesnek kell lennie a megállapodáshoz. A britek olyasfajta szabadkereskedelmi egyezményt szeretnének, néhány pluszelemmel kiegészítve, mint amilyet az EU Kanadával kötött (Kanada plusz). Az álláspontok azonban egyelőre nem közeledtek.
Melyek a legfontosabb vitapontok London és Brüsszel között? Mindenekelőtt az egyenlő versenyfeltételek ügyét kell kiemelni. Az EU ragaszkodik ahhoz, hogy a britek fogadják el a munkaerőpiacra, a szociális jogokra és a környezetvédelemre vonatkozó egységes szabályozást, mert ennek lazításával versenyelőnybe kerülhetnének. Az utóbbiak viszont azt hangsúlyozzák, a brexit végrehajtásának egyik fő célja éppen az volt, hogy ne kelljen másokhoz igazodniuk. Továbbra sem értenek egyet a felek abban, hogy a jövöbeli egyezmények értelmezésében milyen szerepet tölthet be az uniós jogot alkalmazó Európai Bíróság, és kemény ellentét mutatkozik a halászat ügyében is: a szigetország teljes hozzáférést kíván az EU piacához, ám nem szeretné elfogadni, hogy az uniós tagországok halászai szabadon mozoghassanak a brit felségvizeken.
A helyzet tehát ismerős. Michel Barnier, az EU főtárgyalója továbbra is azt állítja, hogy a britek „csemegézni” akarnak az együttműködés előnyeiből, míg utóbbiak szerint Brüsszel érvényesíteni kívánja erőfölényét, vagyis azt, hogy 27-en vannak egy ellen. Az újra személyes részvétellel zajló tárgyalások eddig mindenesetre nem hoztak olyan eredményt, amely feleslegessé tenné a vámellenőrzés nagyszabású fejlesztésének tervét. A szkeptikusok pedig – mint például Lord Ricketts egykori diplomata és nemzetbiztonsági tanácsadó – arra emlékeztetnek, hogy aligha lehet szó a világ legbiztonságosabb határáról, ha január elsejétől az Egyesült Királyság elveszíti kapcsolatát a Schengeni Információs Rendszerrel (SIS), amelytől eddig létfontosságú adatokat kapott a bűnözőkről. (Még úgy is, hogy nem tagja a schengeni térségnek.) A brit hatóságok tavaly mintegy 600 millió esetben konzultáltak Európa legnagyobb informatikai rendszerével; megállapodás nélkül azonban erre már jövőre nem számíthatnak.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/30. számában jelent meg július 24-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/30. számban? Itt megnézheti!
