Korunk csatája címmel tartott előadást Finnországban Kaja Kallas észt miniszterelnök kedden, aki a beszédben hosszan érvelt amellett, miért egyértelmű számára, hogy Ukrajna támogatása mellett foglal állást – számolt be róla a 444.hu az észt kormány hivatalos oldalának összefoglalója alapján. „Felfogjuk annak a léptékét, hogy mi történik Ukrajnában? És hogy mi lenne a kudarc ára? Ez a háború nemcsak Ukrajnáról szól, hanem a joguralomra alapuló világrendről, és Európa jövőjének biztonsági berendezkedéséről” – mondta. Emlékeztetett arra, hogy Oroszország ultimátumot adott a NATO- és EU-tagoknak tavaly decemberben: a Kreml azt követelte, hogy a NATO vessen véget a nyitott kapuk elvének, és hogy térjen vissza az 1997 előtti határai mögé.
„Olyan embertelenségek történnek, amik a múlt emlékei voltak, de a jelen rémálmává váltak. Államilag végrehajtott háborús bűnöknek vagyunk szemtanúi” – mondja Kaja Kallas, aki szerint az imperializmus és a gyarmatosítás a Kreml hosszútávú ideológiái, ami nem idén február 24-én kezdődött. „Bár a Szovjetunió összeomlott, az imperialista ideológiája nem. Nürnbergben és Tokióban voltak perek a háború után, de soha nem volt moszkvai per” – fogalmazott, megjegyezve: Putyin ehelyett újraélesztette Sztálin emlékét, ma a felmérések szerint az oroszok 70 százaléka támogatja Sztálint és a politikáját. „Ha az emberek diktátorokat imádnak, akkor nincs morális akadálya annak, hogy valaki maga is diktátorra váljon, vagy alávesse magát egy diktátornak – fogalmazott.
Kaja Kallas szerint az orosz stratégia az euroatlanti közösséggel szemben három fegyveren alapul: fájdalom, félelem és remény. A fájdalmat az okozza, hogy visszatartják az energiahordozókat Európától. A félelem oka az atomháborús fenyegetés, míg abban reménykednek, hogy nyomást tudnak gyakorolni Ukrajnára, hogy kössenek olyan békét Oroszországgal, aminek alapján megtarthatják az elfoglalt területek egy részét. Azt mondta, az energiafegyverrel okozott fájdalmat túl fogják élni, a félelemmel kapcsolatban pedig megjegyezte, ha megengedjük, hogy a nukleáris zsarolás működjön, akkor egy sokkal veszélyesebb világban ébredünk fel. A békét illetően pedig rámutatott: hacsak a Kreml fel nem adja a céljait, hogy újabb területeket foglaljon el Ukrajnában, nehéz hinni az érdemi béketárgyalások lehetőségében.
„Remélem, hogy Európa megtanulta, az agresszorral való megbékélés csak az agresszort erősíti. Az agresszor soha nem áll meg, csak akkor, ha megállítják” – fogalmazott Kallas, aki szerint lett volna lehetőség megállítani az orosz agressziót 2008-ban és 2014-ben (a Grúzia elleni háború és a Krím elfoglalása idején), de a szabad világ válasza gyenge volt. „Az elveket pénzre, az igazságot gázra cserélték. Az agresszor önbizalma csak nőtt, most pedig eljutottunk idáig, egy nagyszabású, népirtó háborúig” – szögezte le az észt miniszterelnök, aki szerint Oroszországnak adott válasz Ukrajna támogatásán, az agresszió árának növelésén, Oroszország büntetlenségének megszüntetésén és saját biztonságunk megerősítésén alapszik. Ukrajna megmutatta, hogy a háború megnyerhető, de támogatásra van szüksége, katonailag, politikailag és morálisan, mondta Kaja Kallas. „Európának ebben a részében még fájdalmasan jól emlékszünk, milyen az orosz megszállás. A nagy országok megtehetik, hogy hibáznak, akkor is túlélik. A kis országok számára a hibalehetőség jóval kisebb. Az orosz agresszió megállítása számunkra létkérdés” – mondta.
Szerinte elismerés jár Finnországnak, mert 1939-ben úgy döntött, hogy harcol a Szovjetunióval szemben. Finnország sokat veszített, de meg tudott őrizni valamit, ami szent – az önálló államiságot. Észtország mindent elveszített, 50 éven át a vasfüggöny mögött volt, és elvesztette a lakossága ötödét a szovjet terror miatt. „A tanulság: harcolni kell a szabadságért. Nem harcolni rosszabb. Ma az ukránok bátorsága ugyanezt bizonyítja a világnak. A másik tanulság: úgy döntöttünk, hogy soha többé nem akarunk egyedül lenni. Ezért vagyunk az EU és a NATO tagjai” – fogalmazott Kallas, aki zárásként hozzátette: a szabadságnak ára van, az ukránok az életükkel fizetnek, mi euróval. „El kell mondanunk magunknak újra és újra: lehet, hogy a gáz drága, de a szabadság megfizethetetlen” – tette hozzá.
