Nehéz helyzetbe hozta az eddig is a nagy erőközpontok között kényes egyensúlyt tartó Kazahsztánt az orosz agresszió Ukrajnában. A kínlódást jól mutatja, hogy a közép-ázsiai ország vezető politikusai egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek a szankciókkal kapcsolatban. Saját érdekeit követve egyelőre türelmesen figyeli a lavírozást mind Moszkva, mind pedig a Nyugat, hiszen egyik sem akarja választásra kényszeríteni, ezzel esetleg elveszíteni Kazahsztánt.
Annak ellenére, hogy Oroszország és Kazahsztán egyaránt tagja az Eurázsiai Gazdasági Uniónak, vagy éppen a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (ODKB), a két ország viszonya jó ideje nem nevezhető felhőtlennek, szövetségesinek pedig még kevésbé. Ebbe a helyzetbe robbant be az orosz-ukrán háború, az ezt követő szankciók, és máig nem egyértelmű, miként viszonyul Kazahsztán az Oroszországgal szemben hozott nyugati büntető intézkedésekhez.
Április elején például az elnöki adminisztráció helyettes vezetője, Timur Szulejmenov az Euractiv portálnak nyilatkozva arról beszélt, országa demonstrálni kívánja európai partnereinek, hogy nem lesz a szankciók megkerülésének az eszköze, ezeket az intézkedéseket betartja. A politikus mindehhez még hozzátette, hogy semmiképpen sem szeretnének másodlagos szankciók hatása alá kerülni. Mindezt nyomatékosítva kijelentette, hogy Kazahsztán tiszteletben tartja Ukrajna területi integritását, és igazodik az ENSZ határozataihoz. Ezt követően azonban Kaszim-Zsomart Tokajev államfő telefonon beszélt Vlagyimir Putyinnal, és határozottan állást foglaltak a két ország kapcsolatainak megerősítése mellett. Korábban Tokajev egyetértett azzal, hogy Ukrajnának semleges, blokkokon kívüli, atommentes államnak kell lennie. Muhtar Tlejuberdi külügyminiszter pedig nem sokkal később a Habar 24 csatornának nyilatkozva azt fejtegette, hogy Kazahsztán szövetségesi viszonyt ápol Oroszországgal, és nem csatlakozik a Moszkvával szembeni szankciókhoz, és általában véve is elítéli a nyomásgyakorlás ilyesfajta eszközét. S hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, Tokajev elnök a The National Interest amerikai lapban írt cikkében azt emelte ki, hogy Kazahsztánt évszázados kapcsolatok fűzik Ukrajnához, és kész közvetíteni a konfliktusban. Majd aláhúzta, hogy országa tovább erősíti az Európához és az Egyesült Államokhoz fűződő baráti viszonyt.
Kazahsztán a lavírozást a különböző nyilatkozatok mellett még azzal fejelte meg, hogy a titkosszolgálatok lekapcsoltak egy kazak kémet, aki merényletre készült Tokajev elnök és több magas rangú hivatalnok ellen, s nem mellesleg ruszofób propagandát folytatott.
A kazak politika tehát rendesen belebonyolódott a Nyugat és Oroszország közötti egyensúlyozgatásba. Egyrészről igazolni akarta Moszkvának, hogy fellép az oroszellenes hangulatkeltés ellen, másrészt folyamatosan hitet tett a nyugati kapcsolatok erősítése mellett. Mindig figyeltek arra, hogy igazodjanak az adott hangnemhez, és Tokajev elnök láthatóan kerülte a konkrét állásfoglalást. Egyértelműen azért, mert Kazahsztán nem áll készen az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok leépítésére, hiszen politikai, gazdasági és biztonságpolitikai értelemben is függ Moszkvától. Jól mutatta ezt, hogy az év elején éppen Oroszország beavatkozása segítette a hatalomban maradni Tokajevet. Ugyanakkor Kazahsztán nem kockáztatná a nyugati kapcsolatait sem, ezért folyamatosan demonstrálja elkötelezettségét. Erre már csak azért is nagy szüksége van, mert mind Washingtonban, mind pedig Brüsszelben szívesebben látnának egy, a „többvektorú” Tokajevnél nyugatosabb irányultságú politikust a közép-ázsiai ország élén.
Érthető tehát, ha Kazahsztánnak nem hiányzott az ukrajnai háború, Oroszország és a Nyugat viszonyának végletes kiéleződése. Nur-Szultan ebben a helyzetben a többi régióbeli országgal egyetemben leginkább attól tart, hogy egyértelmű választásra kényszerítik. Egyelőre azonban mindegyik fél önmérsékletet tanúsít, nem akarja nyakon ragadni Kazahsztánt, mert nagyon jól tudja, hogy ez esetben akár el is veszítheti, azt pedig nagyon nem szeretné. Így aztán egyelőre mind a Nyugat, mind pedig Oroszország egykedvűen figyeli a kazak lavírozást.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/18. számában jelent meg április 29-én.
