Ez a hőkölő harcok népe / S mosti lapulása is rávall – erősen indít a Balaton zenekar Ady című új CD-je. Egyből haza, a mába, az apró kánok, tatár agyvelők és betyár urak világába érkezünk, mégsem szájba rágósan aktualizáló, inkább időtálló, örök érvényű módon átkozza, éli meg hol beletörődve, hol lázadva a magyar sorsot a költő zseni verseit éneklő – pontosabban: narráló, kántáló – Víg Mihály. A magyar underground univerzum állócsillagának tökéletes partnerei ebben a zenekar tagjai, Keszei Krisztián gitáros, Horváth Gábor basszusgitáros és Dudás Zsombor dobos. És ők így, együtt oly természetesen simulnak bele Ady Endre költői világába, ahogy a mi Dunánk, a vén folyam-róka nyaldossa időtlen idők óta a partokat, ahol tán még „sohse éltek / Boldog, erős, kacagó népek”(A Duna vallomása).
A huszonhárom darabra osztott anyag – némelyik Víg Mihály sanzonszerű, melankolikus zongorabetétje – mintha egyetlen álomba ringató dallamot variálna. Olykor a versek is összefolynak, így jutunk el A Duna vallomásától a Nekünk Mohács kellig; néha átugrunk versszakokat; egyszer-egyszer pedig felgyorsul, felerősödik, felizzik a zene. Amely mindvégig alázattal, pontosan idomul a költői szöveg hangulatához.
A halál, a pusztulás motívuma hangsúlyosan van jelen – A halottak élén, A meghívott Halál, Özvegy legények tánca –, számomra a katarzist mégis a magyar költészet talán legmegindítóbb istenes versének – A nagy Cethalhoz – az előadása jelenti.
A perc-emberkék után és A föltámadás szomorúsága egymásra felelve szól a kortévesztés, a rossz időben születés örök érzéséről, amikor a sutáké itt a világ. Ahogy a múlt század elején, Ady Endre ma is veszélyes, könnyen lángra kapó gondolatokat, eszméket, érzéseket hint szét; A Délibáb üzenete a forradalmi gyúanyag a Balaton válogatásában, amely ellenpontozza a feladást, a hőkölést, illetve a lágy zongorafutamokat.
A vége felé persze eljutunk a búcsút intő, lemondó költői gesztusokig – Az utolsó hajók, Üdvözlet a győzőnek –, az utolsó szó a látszat ellenére mégsem a vereségé. A nagy háborúban, 1915 húsvétja előtt elesett barátra, Bányai Elemérre emlékező Zuboly a záró darab: „Te szabad hajduságod / S halálos nagypénteked / Él tovább és lüktet / Ereinkben, valónkban / S mikép te mondtad: Jól van.”
Ady Endre él tovább és lüktet bennünk a Balatont hallgatva bő évszázaddal a bús, nehéz magyar álmok költőjének a halála után is. Sok minden nincsen jól mostanában. De ez most így: jól van.
Balaton: Ady. FF Film & Music, 2021.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/34. számában jelent meg, augusztus 19-én.
