– Magyarországon körülbelül tíz olyan író van, aki meg tud élni a könyvei eladásából – mondta a Kultúrtáj című műsorunkban Cserna-Szabó András író, szerkesztő. Szerintr nem az államnak kell eljuttatnia a közönséghez az irodalmat, de az már az állam feladata, hogy az adófizetők pénzéből a kultúrát, és így az irodalmat is támogassa. A pénzek elosztása persze mindig megosztja a közönséget, és sokszor valóban kilóg a lóláb: a szemben álló politikai oldalak általában a saját(nak gondolt) szerzőket jutalmazzák. – Az irodalmi életben mindenki féltékeny mindenkire, mindenki megtámad mindenkit, de gondolom, ez minden más szakmában is így van. Ha a másik kap pénzt, akkor mindig az jön, hogy „az áruló lefeküdt a hatalomnak és elfogadta a júdáspénzt”, de ha én kapok, akkor a támogatás „az adófizetők pénze, és megérdemlem” – fogalmazott az író, hozzátéve, hogy „én sem ide, sem oda nem tartozom, nagyjából leszarom ezt a megosztottságot”.
Cserna-Szabó András elmondta, hogy az írásaiban gyakran előforduló obszcenitás és pornográfia miatt sok olvasó „egyből elhajítja a könyvet, mert az nem irodalom”. Volt olyan kritikus, aki a Zerkó, Attila törpéje című regényéről azt írta, hogy annak nyelvezetétől Petőfi Sándor forog a sírjában. – De a trágár kifejezések is a nyelvünk részei, nem lehet megúszni nélkülük a szöveget. Írhatunk hímtagot a fasz helyett, de nem így beszélünk a XXI. századi Magyarországon. Elég felszállni egy villamosra, hogy szembesüljünk a valósággal. Úgy érzem, hogy a kortárs magyar írók túl illedelmesek, ki akarják szolgálni az elképzelt olvasót, és nem vállalják a konfrontációt, hogy „nehogy baj legyen belőle” – mondta, hozzátéve, hogy ő nem szeretné megúszni a konfrontációkat.
A Zerkó, Attila törpéje a Római Birodalom bukása idejére viszi vissza az olvasót. Az író szerint akárcsak az V. században, most is egy civilizációs katasztrófa előtt állunk. – Akárhogy lesz, azzal nagyjából mindenki egyetért, hogy vége a dalnak. Sokféle megoldás van: belefulladunk a saját szemetünkbe, elfogy az ivóvizünk vagy felmelegszik a levegő. Akármelyik következik be, az biztos, hogy valami megint véget ér. A hangulat újra az apokalipszisre emlékeztet, azt viszont még nem tudjuk, hogy a világvégét követi-e valamiféle újjászületés, vagy teljesen elpusztítjuk a világunkat. Ez utóbbira egyre nagyobb az esély – fejtette ki. Azt is mondta, hogy kulturális apokalipszis mindenesetre az irodalmat már elérte. – Az irodalom mindig egy szubkultúra volt, ami a társadalomnak csak egy pici szeletét érintette meg – fogalmazott Cserna-Szabó András, aki szerint ma annyival rosszabb a helyzet, hogy már nem az a kérdés, hányan olvasnak irodalmat, hanem hogy hányan olvasnak még egyáltalán.
