Csorba Lóránttal, a Lóci játszik frontemberével a gyűjtési szokásáról ugyanúgy beszélgettünk, mint a Portugáliához fűződő viszonyáról. Milyen erős a kapocs szülőföldje, Vajdaság iránt? Melyik daluk áll tőle távolabb és miért? Kinek a zenéjére gyakorolt nagy hatást a zenekara?
– Hogy jött számodra a zoknigyűjtés?
– Azokat a zoknikat szeretem, amelyek mintásak. A régebbiek, amik egyszerűbbek voltak, azok sajnos mind odavesztek, ezért úgy döntöttem, csak olyanokat gyűjtök, amik különlegesek. Ráadásul most már azt szeretem, hogy ha két fél pár összeillik ugyan, de mégis van egy külön jobb és bal fele. Emellett amikor az autizmus világnapja volt, a különböző félpár zoknikkal a figyelmet is felhívhattuk, így némi missziótudat is van benne. Mi, a Lóci játszik mindig elegáns stílust képviseltünk és gondoltam, legalább a zokni legyen izgi – illetve ezt még az előző szaxofonosunk, Söri (Seress Bence – a szerk.) kezdte el. Rájöttem, hogy ez nagyon menő, csak én kicsit bevállalósabb voltam, mint ő és egyszer csak felbukkantak a durvábbnál durvább zoknik. Illetve karácsonykor is egy-egy pár zoknit ajándékoztam a zenekar tagjainak.
– Neked melyik a kedvenced?
– Azt szoktam csinálni, hogy ha elmegyek valahová nyaralni, akkor ott zoknit veszek szuvenírként és van egy nagyon szép pár Sintrából (portugál város, melynek kastélya a világörökség részét képezi – a szerk.). Ez tök jó kirándulás volt nekem; ekkor voltam először egyedül Portugáliában. Amikor ezt felveszem, újult erővel tudok nekivágni a nehézségeknek.
– Ha már Portugália: hogy jött neked a portugál nyelv és irodalom szak?
– Teljesen véletlenül. Gondolkoztam, hová kellene menni egyetemre és figyeltem, hol, mennyi a ponthatár és ez a szak elérhető volt. Úgy voltam vele, itthon kevesen beszélnek portugálul, miközben Brazíliában több mint kétszázmillióan laknak. Brazília egy király ország, nem? Jó a foci, jók a csajok, jó a zene – érdemes megtanulni portugálul.
– Hogyan hasznosítod ezt a tudásodat?
– Elvétve portugál és brazil turistákat szoktam kísérni Budapesten. De ennél fontosabb, hogy sikerült megismernem a bossa nova (brazil eredetű dzsessz stílus – a szerk.) dalszövegeit. Ezek sokkal összetettebbek, mint esetleg gondolnánk; egészen önreflexívek és a szövegeiket költők írják. Nagyon nagy inspirációt nyújt nekem, hogy igenis érdemes mindig odafigyelni a dalszövegek kvalitására. A kedvenc zenekarom, a Los Hermanos is brazil. Szerintem ők a brazil Kispál és a Borz. Nagyon sokat merítek abból a zenei világból és érdekes számomra, hogy az alternatív zenét és a bossa novát – amelyek egyaránt közel állnak hozzám – hogyan lehet ötvözni.
– A közösségi oldalatok szerint a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan c. film hozta meg a lendületet a Lóci játszik számára.
– Igen, kezdetben, 2013-tól egy szál gitárral zenéltem. Ekkor volt egy Ki Mit Tube nevű verseny, amelynek köszönhetően vált szélesebb körben ismertté az én zeném. Majd 2014 novemberében került a mozikba a „VAN” és az év decemberében volt az első Lóci játszik-koncertünk.
– Reisz Gábor rendező mellett te voltál a film zeneszerzője. Hogyan jött számodra ez a lehetőség?
– A filmtörténet-filmelmélet szakon osztálytársak voltunk Reisz Gabival és ekkor összebarátkoztunk. Utána amikor a diplomafilmjét elkészítette, felvette velem a kapcsolatot és kérte a segítségemet, mert valami hasonló zenei világot képzelt el, mint amilyet én csináltam. Nagyon izgi volt a projekt és néhány esetben nemcsak filmzene készült, hanem dalok is születtek, amelyek a filmhez köthetők.
– Érezted, hogy ebből valami nagy siker fog kisülni?
– Csak azt éreztem, hogy nagyon nagy benne a szeretet. Nagyon kevés pénzből készült a „VAN”. Olyannyira, hogy valamelyik fesztiválra benevezték és amikor meg kellett mondani, hogy mennyi a költségvetése, a külföldi kollégák hozzáírtak egy nullát, mert azt hitték, elgépelés történt. S a zene nagyon illett ehhez a hangulathoz.
– Vajdasági, még pontosabban zentai születésű vagy. Mikor kerültél Magyarországra?
– Nagyon fiatalon, hatévesen. Amikor a jugoszláv háború volt, édesapám a Magyar Szó budapesti tudósítója lett, ezért ideköltöztünk. Onnantól minden nyarat a Vajdaságban töltöttünk. Izgi életem volt, szerettem. Zenta egy kulturálisan viszonylag jelentős város a térségben, viszont a nagyszüleim pont a falu részén laktak és sok tyúkot és disznót, sőt nyulat tartottak, de volt sok galambjuk is.
– Mennyire erős manapság a kapcsolatod a szülőföldeddel? Ha nem tévedek, jó ideje nem tudtál hazautazni.
– Magyarországon belül a vajdaságiak elég jól tartják a kapcsolatot. De nincs semmi vajdasági maffia, vagy legalábbis én nem tudok róla. Mindig van például vajdasági Mikulás; ekkor egy-egy otthoni iskolának gyűjtünk és fellépünk egy jótékonysági gálaműsor keretein belül – hasonlóan például Rúzsa Magdihoz. Március óta nem voltam otthon, hiszen mindig volt két héten belül koncertünk, így nem tudtam bevállalni a karantént, hogy a többiekkel kiszúrjak. Ráadásul mindkét nagyszülőm meghalt ősszel és nem tudtam elmenni a temetésükre sem és ez nagyon nehéz volt. Már csak a nagynéném és az egyik unokatestvérem él Vajdaságban. De nagyon sok barátom él még ott, akiket szeretnék meglátogatni. Illetve azt a hangulatot nem szeretném feledni, csak azért, mert nincs rokon, akit meg tudnék látogatni. (Az interjú még 2020 novemberében készült – a szerk.)
– Mások mellett három nagylemezetek jelent meg eddig 36 dallal. Van ezek között kedvenced, vagy ami kevésbé áll hozzád közel?
– A Szív-láb-dob c. dal egy rossz élmény volt számomra; egy olyan, amiben nem hittem, de mivel akkoriban nem tudtam, hogy miben akarok hinni, ezért hallgattam mindenkire. Ebből pedig egy nagy semmi lett; valami olyasmi, ami nem jelképezte a Lóci játszikot. Most már nem bánom, mert tudom, hogy csak magadban bízhatsz; az a jó, amit te jónak érzel. A most készülő negyedik album a 2020-as évek legjobb magyar nyelvű lemeze lesz szerintem.
– Megtudhatunk még erről valamit?
– Azt szeretném, hogy ne csak dalok összessége legyen, hanem vesszünk el Csorba Lóci fejének labirintusában! Hogy hány track lesz rajta, még nem tudjuk. Az biztos, hogy lesz kilenc hosszabb dal, négy gegszerű, rövidebb, illetve néhány intró. Még formálódik a fejemben, de a kilencven százaléka már megvan.
– Van kitűzött célotok a lemezmegjelenést illetően?
– Minden borult a koronavírus miatt. Azt vártam, hogy óriási „al-bumm” lesz karácsonykor; annyi lemezmegjelenéssel, mint még soha. Mi pont ezért áttoltuk év elejére, talán februárra.
– Habár a koronavírus miatt a nyári szezont alaposan megsínylette minden zenekar, a károk enyhítése miatt úgy döntött a kormány, hogy mintegy 5,3 milliárd forinttal támogatja számos banda raktárkoncertjét. Így a Lóci játszikét is. Mennyire volt különleges közönség nélkül zenélni?
– A nyár folyamán volt egy hasonló élményünk, amikor a Müpában játszottunk. Volt egy koncertünk a Művészetek Palotájában a Csík zenekarral. Viszont nem abban a formában, ahogy szerettük volna, mert egy nagy vajdasági hepajt akartam. Ebből azonban el kellett hagynunk a vajdasági részt és inkább a folk részére koncentráltunk és az egész egy autósmozi formájában valósult meg. Semmilyen reakciót nem hallottunk és úgy konferáltam, mintha ez egy rádióműsor lett volna. Nem táncoltattam a közönséget, hanem jobbra vagy balra kellett indexelni.
– Olvastam rólad, hogy többek közt az Emil.RuleZ! és a Beatles is hatott a zenédre. Észrevetted te magad, vagy mondták neked, hogy te, illetve a Lóci játszik valakire hasonló hatást gyakorolt?
– Van egy nagyon tehetséges énekesnő, Szabó Anna, művésznevén Rozsi. Nemrég sikerült rávenni, hogy vegyük fel neki a bemutatkozó demóját. Ő mondta többször is, hogy több dalát is aközben írta, hogy Lóci játszikot hallgatott. Tök megható volt.
– Érintettük, hogy annak idején voltál egyedül Portugáliában és azóta is előfordul, hogy digitális „detoxba” vonulsz. Ezt milyen időközönként teszed?
– Ezt igyekszem minden évben megcsinálni. Ugyanis, ha bajom van önmagammal, az nagyon gyorsan kitűnik. Észreveszi az ember, hogy állandóan teljesíteni kell és mindig odateszi magát. Amikor lejössz a színpadról, már egy másfajta embernek kell lenned, de ha nem vagy kibékülve önmagaddal, akkor teljesen összeomlasz, hogy most kinek kéne lenned. Ekkor vagy elkezdesz „cuccozni” – inni vagy drogozni –, vagy benne maradsz a művészúr szerepben, esetleg pánikbeteggé válsz. Ezek mindegyikén átestem és rájöttem, hogy két-három év alatt eljutottam a masszív kiégés szintjéig. Hogy ezt a jövőben elkerüljem, valahogy jutalmaznom kell magam. A 2020-as év az első számomra, amikor – a koronavírus miatt - elmaradt a nyaralás; nem volt pofám elmenni nyaralni saját magammal szemben, hiszen tudom, hogy nem kerestem meg rá a pénzt.
– A szeptemberi jászberényi koncert után feltűnt, hogy elhoztál egy Star Warsos popcornos vödröt. Ezek szerint rajongó vagy?
– Főleg a barátnőm. Az ember jár mindenfelé Magyarországon és mindig szoktam vinni neki valami ajándékot.
– A barátnőd megemlítésével alighanem számos rajongót elkeserítettél.
– Ez engem nem érdekel. Világéletemben egy szemüveges, kicsit dagi fiú voltam. Amikor elkezdtek felfigyelni rám a lányok – nyilván csak azért, mert sikeres voltam –, akkor nagyon csodálkoztam. Amikor a legjobban akar az ember csajozni, olyankor a legmagányosabb. S rájöttem, sokkal jobb a párkapcsolat.
– Melyik három szóval jellemeznéd a Lóci játszikot és a koncertélményt, amit nyújtotok?
– Jobb, mint lemezen.
Csorba Lóránt (énekes, basszusgitáros, zeneszerző)
Született 1986-ban, a vajdasági Zentán. Filmtörténet tanári, illetve portugál nyelv és irodalom szakon végzett az ELTE-n. A Lóci játszik nevű együttes frontembere 2014 óta. A zenekar – többek közt – a következő díjakban részesült: a Ki Mit Tube és a Cseh Tamás Program elismerése (2014), a Veszprémi Utcazene Fesztivál közönségdíjasa (2016), a Fonogram “Év Felfedezettje” és a Nagy-Szín-Pad első helyezettje (2017). Nagylemezeik: Hadd legyek arról híres (2015), Krokodil (2017), Rózsa utca (2019).
