Herczku Ágnes a legjobb népdalénekes hazánkban. Nemcsak énekesnek, de műsorvezetőnek, publicistának is remek, és nagyon jól táncol. Eredetileg táncosnak készült. De van bölcsészdiplomája és számos zenei elismerése, többek között Liszt-díja is. Ági betölti a színpadot jelenlétével, hangja finoman karcos és kristálytiszta egyszerre, tud mulatni, megmutatja a legnagyobb bánatot, tragédiát, ha balladát énekel, leköti az ember figyelmét. Nem nagyon kívánhatunk ennél többet egy előadótól.
Nem ez az első lemeze ezzel a külsővel, sorozatra számíthatunk. Az előző a mezőségi Visa népzenéjét mutatta be, most a hasonló nevű, de alapvetően más jellegű muzsikát termő falu, Magyarvista – Vista – zenéjével találkozhatunk a dupla albumon.
Magyarvista közel hétszáz lakosú, szinte színmagyar település Kolozs megyében. A Nádas-patak mentén van, azaz a Cifra-Kalotaszeg része. Ezen a vidéken a gyöngyön is gyöngy van, tánca, zenéje, viselete is díszes, súlyos és drága. Kitűnő énekesek és táncosok termettek itt, elég talán a néptáncos körökben kikerülhetetlen Mátyás István „Mundruc”-ot említeni, akinek teljes tudását felgyűjtötte és feldolgozta Martin György néptánckutató, hogy aztán az a teljes táncházmozgalom javára szolgáljon. Kolozsvárhoz közel van, alig húsz kilométerre, ami – Járdányi kidei gyűjtése után tudjuk – a hagyomány gyors elvesztésével járhat, hiszen sokan járnak dolgozni a nagyvárosba. Itt valahogyan másként alakult, sokan ismerték még a legutóbbi időkig, talán máig is az öregek tudását.
A Hagyomány címet viselő lemez első korongján Herczku és Szél Gábor énekel, kíséri őket Major Levente, Gombai Tamás (hegedű), Szász József Árpád, Mester László „Pintyő” (kontra), Molnár Péter (bőgő). Szél Gábor szintén táncos, ez az első lemezes megjelenése. Minden cifraság és felesleges allűr nélkül jeleníti meg a paraszti énekstílust, elhisszük neki, hogy komolyan gondolja. Remekül egészíti ki a női énekhangokat férfias, meggyőző, kitűnő szövegmondással és átéléssel párosuló éneke.
A másik CD-n András Erzsi Erdei (1934–2015) vistai énekes asszonyt halljuk. Erdei Erzsi néninek könyve is megjelent, Ambrus Judit szerkesztésében 2008-ban Kedvemre való, hogy meséljek címmel. Ez az élettörténete, ahol ilyenekről olvashatunk: Édesanyám története, Nagyleánnyá cseperedtem, Volt egy kimondhatatlan jó anyósom, Ferkó bátyámat elvitték a frontra, A budapesti sok szép élményeim, Cifra nyomorúság Kalotaszegen, Szüreti mulatság…
Erdei Erzsi énekhangja kis vibratóval fűszerezett, igazi szép énekhang. Minden szavát érteni, gondolatai is átjönnek ezeken keresztül. Herczku Ági sokat járt nála, beszélgetéseikből is hallunk a lemezen néhány percnyit. Megtudjuk például az Erdei név eredetét. Majd énekeket hallunk, minden kíséret vagy magyarázat nélkül. Aki nem érti, az magára vessen.
A lemez bevezetőjét is a szerkesztő-előadó, Herczku Ágnes írta. Ismét megköszöni Erdély kimagasló népzenegyűjtőjének, Kallós Zoltánnak a segítséget, hogy megmutatta neki és nekünk is ezeket a kincseket. A teljes zenei anyag immár az ő emlékére szól. A gyűjtések és az új felvételek hangi tere is remek, ezt is Herczkunak, valamint Nikola Parovnak köszönhetjük – ők a zenei rendezők.
Gyönyörű és igaz szöveget hallunk a lemezeken. Akár ma is, mindennap énekelhetnénk: „Hej, nem szeretem az idő járását, megfordítom a kalapom állását / Nem árt annak sem eső, sem dara, hej, még a jég is messze pereg róla…”. Nem tudom, van-e pszichológus vagy bármilyen lélekismerő, aki pontosabban írná le az érzést, ami akkor jön, amikor búcsúzni kényszerül egy pár. Mert a sors vagy egyszerűen a szülők másként rendelkeznek: „Olyan bánat, mind az enyém, nincs is a föld kerekségén. / Oly bánat van a szívemen, kétrét hajlott fenn az egen. / Ha még egyet hajlott volna, szívem meg is hasadt volna.” A megoldás vajon ez lenne? „Édesanyám mondja meg, hogy kit akar szeretni, mondja meg, kit akar menyecskének hozni! / Mer én nekem mindegy, úgyis fáj a gyenge szívem, kit szerettem, már elhagyott, verje meg az Isten.”
Nem könnyű ez a zenei anyag. Nemcsak dallami változatossága, remek előadásmódja teszi azzá, de szövegének komoly és mély mondanivalója is. Nem afféle mellékes hallgatnivaló más tevékenységhez. A könnyem a lemez hallgatásakor érdekes módon a Mulatság „Erdei” módra című számnál csordult ki először. Igen, visszajöttek azok a pillanatok – igaz, ki tudja, milyen hosszú időre –, amikor sírva vigadt a magyar ember. Sírva, de némi reménykedéssel. Mert másként mire lett volna az ének meg a tánc?
Herczku Ágnes: Hozomány. Erdélyi népzene régen és most. Magyarvista. Fonó, 2022, 3000 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/32. számában jelent meg augusztus 5-én.
