Nagybánya, 1918 – a bizonytalanság, a reménytelenség, a számkivetettség mellett már Trianon traumája is ott érződött a levegőben. Az erdélyi város lakói talán a Kispiac téri, temetkezéssel szomszédos kocsma alkoholgőzében kerestek akkoriban menedéket, pont úgy, ahogy Szálinger Balázs dokudrámájának, a Radnóti Miklós Színházban látható Kályha Kati (anti)hősei teszik. Ez a valóságban is létezett kocsma adja ugyanis az első világháború utáni kiélezett időszakban, a román megszállás idején játszódó Kurázsi mama-parafrázisának a helyszínét, ahol a címszereplő (Kováts Adél) egy elképzelt normalitáshoz ragaszkodva próbál (túl)élni és élni hagyni.
Határozott, keményszívű, mégis érzékeny asszony Szálinger szereplője, aki a maga józan eszközeivel védi a számára fontosakat, gyermekeit – Incit (Berényi Nóra Blanka) és Tomit (Nagy Márk) – illetve szinte családtagnak számító vendégeit: Sporit, a zsebest (Pál András), a vak csavargót, Bácsit (Nagypál Gábor) és a lezüllött leányanyát, Cafkát (Mészáros Blanka). Mindannyian a saját valóságukban tengetik nyomorult életüket, a híreket is csak egy héttel később olvassák, de a történelem viharai – a köztársaság kikiáltása, az alkoholtilalom, a román megszállás – így is elérik őket. Nagybányán egyik pillanatról a másikra a gerinctelenség a túlélés biztosítékává válik, az áldozatok bűnössé lesznek, a többségben lévők kisebbséggé, a megosztottság és a gyűlölködés, a korrupció, a nemzeti melldöngetés napi tapasztalattá válik.
Kováts Adél kifinomult, elegáns játéka egy egész életet épít fel: apró gesztusaiban ott érződnek a megélt tragédiák, keserédes pillantásaiból felsejlenek a szerelmek és csalódások. Kályha Katija csendesen erős karakter, aki a maga egyszerűségében is nemes, jóságos jellem. Méltó partnerei a többiek: Mészáros Blanka Cafkája egyszerre buja és gyámoltalan, megrendítő az az anyai fájdalom, amit magában hordoz. Pál András és Nagypál Gábor mindketten tökéletesen hozzák az egyszerű, mégis valami ösztönös bölcsességet hordozó kisember figuráját, utóbbi szinte prófétai vonásokkal ruházza fel a karaktert. Gazsó György rendőrkapitánya és Schneider Zoltán szőlősgazdája hasonszőrű alakok, akik a hatalom felé húznak, de valami kevés emberség mégis maradt bennük. Érzékeny a fiatal szereplők – Kályha Kati fiának szerepében Nagy Márk, és lányaként Berényi Nóra Blanka, valamint román–magyar fogadott fiaként Baki Dániel – jellemábrázolása is.
Szálinger történelmi tablója számos részletében rezonál a jelenünkre, kelet-európai cinizmussal és fekete humorral szemléli a generációk életét megkeserítő tragédiát. A darab egyetlen helyszíne a kocsma maga, amelynek málló vakolata, egyszerű, kopottas berendezése is otthonosságot sugároz. Ez a tér – Khell Zsolt díszlete – a második felvonásra nyomasztó méretűvé szűkül, az így-úgy összetartó közösség pedig szép lassan darabokra hullik. Egyre több halottja lesz a kocsmának, akik ott kísértenek a Kályha falai között. Élők és holtak együtt kezdenek apokaliptikus vergődésbe, így vetítve előre haláltáncukkal a szomorú jövőt.
Szálinger Balázs: Kályha Kati. Rendező: Rusznyák Gábor. Radnóti Színház
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/6. számában jelent meg február 9-én.
