Érdemi párbeszéd helyett nyilatkozatháború – ilyen címmel adott ki közleményt szerda délután a Nemzeti Színház a balesetet szenvedett színészei ügyében, ami már a második volt a részükről a nap folyamán.
Azt írták, hogy az „elmúlt hónapok történései megrázták a Nemzeti Színház társulatát. Nem pusztán a baleset ténye jelentett traumát, hanem a balesetet szenvedett volt kollégák részéről tapasztalt elhatárolódás a színház vezetésétől és közösségétől, illetve a kommunikációra való hajlandóság teljes hiánya.” Felrótták a balesetet szenvedett színészeknek, hogy „hónapok óta kizárólag ügyvédeiken keresztül tartanak kapcsolatot a színházzal, elfeledve azokat a magas színvonalú művészi eredményeket, melyeket az elmúlt években a teátrummal közösen értek el. Sajnálatos módon nem a színházi világ csodáitól, a közös alkotások sikereitől hangos a sajtó, hanem a nyilvánosság előtt zajló üzenetekben megfogalmazott fals és a legtöbb esetben nem helytálló információktól.”
A Nemzeti Színház azt állította, hogy „hónapokig igyekezett kerülni a nyilvános felületeken történő kommunikációt, azonban jelen helyzetben már kénytelen e csatornákon is reagálni a történtekre.” Ennek ellenére hozzátették, hogy a színház vezetése továbbra is reménykedik „az elmúlt hónapok negatív történéseinek mielőbbi, mindenki számára megnyugtató módon történő lezárásában és teljes figyelmével az alkotó, művészeti értékek teremtésére irányuló munkára koncentrálni.”
A nap első közleményében a Horváth Lajos Ottó által kapott pénzeket, gyorssegélyeket szedték össze, hozzátéve, hogy a peren kívüli egyezséghez elvárják, hogy a színész írja alá, hogy a baleset bekövetkezéséért nem kizárólag a színház tehető felelőssé, hanem abban ő maga is szerepet játszhatott. Vidnyánszky Attila igazgató pedig így nyilatkozott az ATV-ben hétfő este: „Akik ezt szervezik, azok el szeretnék pusztítani ezt az intézményt. Ugyanazok az erők, akik ’65-ben felrobbantották. Ugyanazoknak az erőknek van jogfolytonossága, ugyanaz a gondolat. 11 éve mást se csinálnak, csak nagyítóval néznek bennünket és keresik a fogást rajtunk. A kártérítési ügy nem mérgesedett volna ennyire, ha nem lennének erők, amelyek abban érdekeltek, hogy minket meghurcoljanak, pellengérre állítsanak.”
