A Franciaországban élő rendező, Schilling Árpád hosszú Facebook-posztban reagált Vidnyánszky Attila elmúlt napokban tett nyilatkozataira, amelyekben a színművészeti egyetem erőltetett tempójú modellváltása kapcsán kapott bírálatokra reagált. Mint lapunk is megírta, az innovációs minisztérium, július végén, egy közleményben eldugva hozta nyilvánosságra, hogy Vidnyánszky Attila vezetheti a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) működését felügyelő kuratóriumot.
A kuratórium összetételét illetően a kormány az egyetem egyetlen javaslatát sem vette figyelembe. A bejelentés után nem sokkal felmondott a tanári karból Gáspár Máté és Zsámbéki Gábor, az SZFE hallgatói önkormányzata bejelentette, hogy nem fogadja el az új kuratóriumot, a szenátusa pedig tiltakozását fejezte ki, és erőszakos térfoglalásról valamint a szabad gondolat korlátozásáról írt a közleményében.
Vidnyánszky a Kossuth Rádió A nap kérdése című műsorában nyilatkozott a kialakult áldatlan helyzetről, és többek között arról beszélt, tudta, hogy az átalakítás nem fog egyszerűen menni, sokan fognak tiltakozni és lesznek támadások, de „ilyen szintű gyűlöletre, nyílt fenyegetésre” nem számított. „Nem hittem, hogy idáig jut a szakma. A színész- és rendező-, illetve filmes képzéshez már a rendszerváltáskor hozzá kellett volna nyúlni. A dolog mindig ideológiai alapon történt, a főiskola nagyon fontos intézménye volt a kommunista rezsimnek is” – fogalmazott.
„Vidnyánszky Attila a Kossuth Rádióban „bagázsnak” nevezte a Színház-, és Filmművészeti Egyetem oktatóit, csak mert szóvá merték tenni, hogy az intézmény alapítványi átalakításának folyamata mellőz minden demokratikus szándékot és korrektnek nevezhető szakmai munkát. Vidnyánszky kezdetektől hiányos érvkészlete mára puszta önsajnálattá, sértett önigazolássá, fékezhetetlen bosszúvá merevedett. Az „Egy pillanat alatt a nyugat-európai turnéim eltűntek, mert egy nagy nemzetközi hálózat Tompa Andreától Csáki Juditon át, egy kritikuscég(sic!) elintézte azt” kijelentésével Vidnyánszky is leiratkozott a „sorosista, libernyák, szabadkőműves” mantrát hajtogató nemzeti radikálisok színvonalára. Siránkozik, miközben övé már minden. Lelke rajta, talán egyszer majd észhez tér. Róla ennyit. Most igazából azért írok, mert kötelességemnek érzem, hogy kiálljak a „bagázs” néhány tagja mellett.” – írja Schilling Árpád, a Krétakör alapítója, majd felidézi Ascher Tamással, Székely Gáborral, Zsámbéki Gáborral és Gáspár Mátéval kapcsolatos emlékeit. Szerinte egyiküket sem vezérelte az ideológia, kizárólag a minőségről beszéltek.
Végül felidézi: „Vidnyánszky és társulata nevével akkor találkoztam először, amikor támogatást kértek a magyarországi színházaktól, hogy kitörhessenek a valóban rettenetes körülményeik közül. A Krétakör Színház akkor csúcson volt. Leghíresebb előadásunk, a Sirály jegybevételét ajánlottuk föl nekik. Ezt nem azért írom le, mert most hasonló gesztusra vágynék, és nem is hivalkodom. Mások is megtették, amit mi. A szakmai szolidaritás kötelesség, semmi nagyszerű nincsen abban, ha valaki segít nehéz helyzetbe került kollégájának. Sőt, tovább megyek, minden ember köteles segíteni a másik embernek, aki bajba került. Na, ez ideológia. A többi inkább kicsinyesség, butaság és merő rosszindulat.”
