Létezik egy sötét, rémségekkel teli világ, amely mintha a saját valóságunk kifordított változata lenne: az ismerős díszletek közé csempészett apokalipszis. Ez manapság sokaknak a mindennapok tapasztalatát jelenti, a járvány és a háború miatt a feje tetejére állított realitás lett az új normalitás. A Stranger Things című, amerikai (már most majdnem kultikus státuszú) sorozat hat évvel ezelőtti indulásakor remekül ráérzett a közelgő közhangulatra, ha pedig hozzátesszük, hogy a harmadik évadban az oroszok is előkerültek, mint potenciális főgonoszok, akkor egyértelműnek tűnik, hogy a 80-as éveket megidéző, nosztalgikus sci-fi széria sikerre van ítélve. Hiába tartja azonban az ujját a világpolitika ütőerén, a produkció értékét mégsem garantálja egyedül az aktualitása, a május 27-én bemutatott negyedik évadnak – az első hét rész egyszerre érhető el a Netflixen – más erényeket is meg kell csillogtatnia, ha nem akarja lerombolni azt a baljós világot, amit az elmúlt években felépített.
A Duffer testvérek felügyelete alatt készülő sorozat – az alkotópáros néhány kisebb siker után a Stranger Thingsnek köszönhette a világhírt – 1983-ba, a kisvárosi Amerikába viszi vissza a nézőt. Ez a világ számos helyről ismerős lehet, Steven Spielberg és John Carpenter filmjei ugyanúgy eszünkbe juthatnak, mint Stephen King könyvei, és a készítők nem is próbálják titkolni a nyilvánvaló hatásokat, sőt: rájátszanak a párhuzamokra, gond nélkül vesznek kölcsön motívumokat, hangulatokat, történeteket.
Négy fiú fantasy szerepjátékozik egyikük alagsorában, miután megküzdöttek a műanyag szörnyekkel, hazaindulnak, egyiküknek azonban nyoma vész. Ebből akár egy rémisztő pszichológiai thriller vagy gyermekrablós horror is kikerekedhetne, ám a Stranger Things az emberi lélek sötétségét nem az emberben, hanem egy párhuzamos valóság nyomasztó világában mutatja meg. Will Byerst (Noah Schnapp) egy szörny rabolja el, majdnem olyan, amelyet nem sokkal korábban a társasjáték tábláján tologatott, csak éppen ez nagyobb, nyálkásabb, és egy titkos katonai kísérlet eredményeként szabadult el. Akárcsak az a furcsa kislány (Millie Bobby Brown), aki az Eleven (Tizenegy) névre hallgat, és szólni ugyan ritkán szól, természetfeletti ereje miatt nem érdemes az útjába állni.
Will édesanyja (Winona Ryder) és a kisváros rendőrfőnöke (David Harbour) a fiú után ered, akárcsak az Elevennel kiegészült barátai, és bár végül nyomára bukkannak, amit vele együtt megtalálnak, az sokkal rémisztőbb, mint amire számítottak. A valóság fordítottjaként megjelenő Upside Down (magyarul: Tótágas) szörnyei biztonságos távolságban rémisztgették jobb híján saját magukat, amíg egy (őrült) tudós vezette csapat átjárót nem talál a két világ között. Innen pedig már nem nehéz kitalálni a folytatást, a lények gátlástalanul feldúlják a kisváros békés mindennapjait, nem számolnak azonban Eleven pszichokinetikus hatalmával.
A sorozat a következő két évadban a jól bevált recept szerint emelte a tétet, a lények egyre veszedelmesebbek lettek, és így a tét is nagyot nőtt, immár nem egy eltűnt kisfiú életét kellett megmenteni, hanem az egész világot. És a szörnyek mellett újabb ellenség is felbukkant: a település bevásárlóközpontja alatt orosz tudósok ütöttek tanyát, hogy amerikai kollégáikhoz hasonlóan utat nyissanak a Tótágas felé. Mivel az utolsó jelenetben Kamcsatka fagyos tájai tűntek fel, nem lehet kétségünk a most érkező negyedik évad tematikáját illetően.
Elkerülhetetlen kliséi és kötelező túlzásai ellenére a Stranger Things kiemelkedik a jelenlegi sorozatdömping alkotásai közül. Jó arányérzékkel idézi meg a nyolcvanas éveket, tisztelettel bánik a nagy elődök munkáival, és nem ragadja magával a kényszeres aktualizálás vágya, mégis kellően naprakész. A sci-fi és a horror hátborzongató vizualitása is remekül megfér a kamasz románc színpompás világával, a széria legnagyobb erőssége mégis a pazar szereplőgárda. A sorozat készítése alatt fiatal felnőtté cseperedett gyerekek legalább olyan meggyőző teljesítményt nyújtanak, mint a hosszú ideig mellőzött, és ezzel a produkcióval visszatérő Winona Ryder.
Stranger Things, amerikai fantasy horror, 2016–2022, Netflix
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2022/22. számában jelent meg, május 27-én.
