„Van lelke a pénznek! Én tudom,
a büszke arany
jobban fűt, mint a bor, de belül
csupa szégyen és vacogás:
finom esze tudja, miből, milyen
nyomorok árán
gyült össze, érzi, hogy
harc, gyűlölet, vagy leplezett
szemrehányás fogadja mindenütt.”
(Szabó Lőrinc)

Nos, e héten arról, ami húsba vágó!
(Friss magyar sertéshúsárak
Comb ára (1 kg): 3290 helyett - 2990 Ft
Lapocka ára (1 kg): 3290 helyett - 2980 Ft
Karaj ára (1 kg): 3290 helyett - 2990 Ft
Oldalas ára (1 kg): 3290 helyett - 2980 Ft
Dagadó ára (1 kg): 3290 helyett - 2980 Ft
Tarja ára (1 kg): 3290 helyett - 2980 Ft
Csülök ára (1 kg): 2490 helyett - 1990 Ft
Láb ára (1 kg): 999 helyett - 899 Ft)

Item: a tervezett költségvetési hiány X milliárdjait államvezetésünknek az év X hónapi időtartama során sikerült elköltenie. (Nem említek számokat, mert azok óránként is módosulhatnak.) Az értelmiségi állampolgár, akiben a progresszív, alkotó és konstruktív hajlandóságok együtt pulzálnak kajánsággal, kárörömmel és némi cinizmussal, jócskán válogathat érzületeiből, melyik gerjedelmet engedje eluralkodni magán, amikor kommentálja ezt az egyébként összes mindannyiunknak kellemetlen csődirányt. Ha arra gondolok, hogy a kormány fője és kibogozhatatlan szakmányban megbízott tagjai tavaly milyen magabiztos ellazultsággal fölényeskedtek az idénről, válaszul ma bennem is fölszólamlik a sandaság gunyoros ördöge: „most legyintgessetek, urak, most vonogassátok a vállatokat, most sajnáljatok le Surányi Györgyöt, Petschnig Mária Zitát és mindenkit, aki benneteket óva int rendszeresen!

Amikor a cinikus ügyködés ki tudja, hányadszor él gazdasági ostorcsapásaival, vagyis amikor a bankok, multik extraprofitjából toldozzák-foldozzák be a felfeslett büdzsét, akkor a bennünk fölgyülemlő kétségeket már nem szabad hasonlóan hányaveti emócióval kommentálni, mert ez bennünk – épp bennünk! – vált ki már agyonunt, hasznavehetetlen és pszeudopártállami reflexet. Nekem, az állampolgárnak, azt hiszem, borzasztóan kell ügyelnem, hogy ha az ideiglenesen hazánkban állomásozó mostani kormányzat körmönfontságai, eltussolásai immár hasonlatosak a szocializmust leépítő mizériákhoz, semmiképpen ne éljek belénk fészkelődött reakciókkal, főleg a magunk érdekei ellen való gyámoltalan és egyszersmind nyegle kárörömmel ne. Úgy, mint azóta mindahányszor, amikor megúsztunk egy-egy menetrendszerű krachot. Megúsztuk, meg-meg, de már néhány éve is micsoda árat fizetünk, és fizetünk még ezután is azért, hogy mindössze pofákat vágtunk, egymás között pofázunk, de vajmi keveset kíváncsiskodunk leleményesebben. A teljes lakosság néplelkét felébreszteni eddig senkinek nem sikerült, a NER-renegát messiás-szerű is csak annak 30 százalékáig jutott, de hol vagyunk még a további 15–20 százalék felrázásától…!

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap augusztus 8-ig kapható 2024/31. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!