Nem megy a futár. Marad. Előre néz, engem néz. Elhatározom, hogy háromig számolok magamban, és háromra, egy újbóli elköszönés ritmusára becsukom az orra előtt az ajtót.
Pár perc próza
Cikáztak a gondolataim, ahogy én cikáztam az árnyak között; hol húzhatnám meg magam. A saját házunkba nem jöhettem, itt rögtön a nyomomra akadtak volna.
Elveszettnek és magányosnak éreztem magam a nyüzsgő nagyvárosban, sehogy nem találtam a helyemet. Egészen ezerkilencszáz-kilencvenkettő április huszonharmadikáig.
A bezártságból kiszabadult potenciális vásárlók számára többlet élvezeti értékkel bír majd, amikor végre jól rákészülve, nekifutásból, tiszta erőből megküldhetik a covidfoci-labdát.
Biztos a lányokhoz mész… évődött feleségem édesanyja keddenként, amikor délután a rendelőintézetbe indultam. Most, hogy nem említi többé, mert elment, üres lett minden.
1963 húsvétjának vasárnapján a templom ének- és zenekara, mint sok éve mindig, Schubert G dúr-miséjét adta elő, vezényelt Tullius, megtelt a templom, a Benedictus briliáns szoprán szólóját a korosodó Tulliusné énekelte, még mindig csillogó, szép hang.
A világégések idején az emberek egy ponton túl már képtelenek értelmezni a halmozódó haláleseteket. Egyet még üggyel-bajjal kapiskálunk, értelmezzük a hiányt, amit az életünkben kelt.
A vezető tervező minden alkalommal elgáncsolta az előléptetésem – Szikszai egy magas rangú káder fia volt, elenyésző tehetséggel.
Néhányan megírták már Áldásy Ignác történetét. Mármint azt a viszonylag keveset, amit tudni lehet. Krúdynak egy regényébe is belekerült. A rejtély ettől még nem lett kevesebb.
Emmer Erzsébet gyanúsított. Gyermekét, a háromnapos csecsemőjét egy kútba dobta a csillaghegyi téglagyár területén.
Borsznob tehát az, aki a borról kommunikálva valójában önmagáról kommunikál, aki számára a bor önkifejezés, önmeghatározás, öncél.
Szerelem. Nem szégyellem. Nincs azon mit. A vasút, a vonat. Gyermekkori méghozzá.
„Tudod, azért fura, hogy elvileg én vagyok az isten, az istenkirály, a köznép nem is láthat, aztán egyszer csak megölnek. Azért én érzek ebben némi logikai ellentmondást.”
Ditkét újra és újra meglepte, hogy a csöppnyi közösségből ő az egyetlen zsidó, aki kijár ezekre a gyülekezésekre. A többiek már mindent tudnának? Miért maradtak otthon? Mitől félnek ennyire?
Dreher Antal, a Sörgyári capricció és a világ legerősebbnek mondott söre egyetlen történetben.