Magyarország súlyos gazdasági válságban van. Erről pedig – hiába mutogat folyton másokra – elsősorban az Orbán-kormány tehet. Most bosszulja meg magát a forint több mint egy évtizeden át tartó tudatos gyengítése, az orosz energiának való teljes kiszolgáltatottság, a rendszerszintű korrupció, a rossz gazdaságpolitika és az értelmetlen szembefordulás az Európai Unióval.
A 2022-es év példátlan választási osztogatásából mára semmi sem maradt az embereknél, a plusz pénzt elégette a nemzetközi összehasonlításban is rendkívül magas infláció, különösen az élelmiszerár-emelkedés, amelynek legnagyobb részéről még a jegybank szerint is belső okok tehetnek. A magyar családokat megélhetési válság gyötri, ami kiegészülve az állami közszolgáltatások (közoktatás, egészségügy, szociális rendszer) teljes leépülésével, a rendszerváltás óta nem látott elszegényedést okozhat. Nem csoda, hogy az elmúlt egy évben a kormány arra fektette a legnagyobb hangsúlyt, hogy a saját felelősségét másokra hárítsa. Mindig más a hibás: Brüsszel, Soros, a háború, a szankciók vagy éppen az ellenzék.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha minden hazai bajért külső okok felelősek, akkor más országokban miért nem jelentkeznek ezek hatásai? Hogy lehet jelentősen alacsonyabb az infláció Nyugat-Európában és a régióban, mint nálunk? Ha a szankciók a hibásak, máshol miért nem hatnak olyan negatívan, mint nálunk? Hogy lehet, hogy a környező országokban már használják a Helyreállítási Alap pénzeit úgy, hogy egész Európában csak mi nem jutunk hozzá az uniós pénzekhez? Miért a magyar jegybank kénytelen a legnagyobb kamatot fizetni a régióban? Miért nincs bizalom a forint és a magyar gazdaság iránt?
A Fidesz szembemegy a konzervatív gazdaságpolitikával
A válasz egyértelmű: a kormány felelőtlen döntései és az elhibázott gazdaságpolitika miatt. A magyar emberek nem lennének ekkora bajban, ha az Orbán-kormány az elmúlt 13 évben konzervatív gazdaságpolitikát folytatott volna. A Fidesz azonban ugyanazt csinálta, mint korábban a szocialisták: a felelőtlen osztogatással megnyert választás után kénytelenek az emberekkel megfizettetni az elhibázott kormányzásuk árát, de nem lehet kérdés számunkra, hogy mára kifogytak mások pénzéből.
Az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának legfontosabb elve az etatista voluntarizmus, amely ugyanúgy megnyilvánult az unortodox gazdaságélénkítésben, mint a költségvetési forrásokból létrehozott „nemzeti tőkésosztály” fikciójában. Az elmúlt 13 évben az állami bürokrácia mérete nőtt, a magántulajdon védelme viszont jelentősen csökkent. Utóbbi legsúlyosabb megnyilvánulása a magánnyugdíj-vagyon elvétele volt. Az Orbán-kormány folyamatosan torzítja a piaci versenyt: különadókat vet ki, példátlan közvetlen támogatásokat ad a multicégeknek, és látszólag, de csak látszólag, protekcionista módon próbálja a „hazai” (valójában: fideszes) tulajdonosokat segíteni, konkrét cégeket hoz előnyösebb helyzetbe költségvetési támogatással vagy részrehajló szabályozással.
A kormánynak ezeken kívül számos olyan intézkedése is van, amely inkább a (szélső)baloldali kormányokra jellemző: államosítás, hatósági ár bevezetése, folyamatos beavatkozás a piac működésébe, felelőtlen osztogatás. Az elmúlt években a fegyelmezett költségvetési politika is megszűnt, amely egyértelműen az államadósság növekedéséhez vezetett. Ezek mindegyike teljesen ellentétes a konzervatív gazdaságpolitikai szemlélettel. Egy konzervatív kormány nem lehetetlenítené el az önkormányzatokat, nem alakítaná át adóéven belül az adózás szabályait, nem akarná átrendezni a trafikpiacot és nem költene százmilliárdokat mobilszolgáltatók megvételére. Sokkal inkább védené a magántulajdont, ösztönözné a polgárosodást, semleges szabályozóként és nem tulajdonosként venne részt a gazdasági versenyben.
A miniszter magyarázkodik
Nemrég Varga Mihály a Portfolióra írt véleménycikkben próbálta megvédeni a kormány gazdaságpolitikáját, amely önmagában is beszédes, hiszen a pénzügyminiszter nem kényszerül rá gyakran, hogy cikkekben magyarázkodjon. Varga úgy véli, jó a magyar gazdaság helyzete. Szerinte alaptalan az a vád, hogy Magyarország ma nem egyéb, mint egy nagy összeszerelő üzem, és a magyar gazdaság szerkezete nem megfelelő. Azzal érvel, hogy nemzetközi felmérések a világ tíz legösszetettebb gazdasága közé sorolják a magyar gazdaságot, de világosan látható, hogy az általa bemutatott adatok nem igazán cáfolják az összeszerelő üzemről szóló kritikát. Ahogy az sem, hogy a GDP-hez viszonyított export alapján Magyarország ma a világ 15 legnyitottabb gazdasága közé tartozik. Annak tudatában, hogy a kormány elsősorban a multikra támaszkodik, nem túlzó az az állítás, hogy a magyar gazdaság sérülékeny és kiszolgáltatott.
A gazdaság összetettségére büszke Varga Mihály megfeledkezik arról, hogy a multikon túl nem sikerült erős magyar gazdaságot építeni. Az általa idézett adatok ráadásul azt mutatják, hogy a gazdaság összetettségének mutatójához szinte semmit sem tett hozzá az Orbán-kormány az elmúlt 13 év alatt, a mostani szintet ugyanis már 2010-re elérte Magyarország. A termelésben a hazai hozzáadott érték elmaradását az uniós átlagtól maga a pénzügyminiszter is elismeri, mely összességében azt mutatja, hogy az Orbán-kormány szinte semmit sem volt képes fejleszteni a magyar gazdaságon közel másfél évtized alatt.
Az Orbán-kormány tehát nem élt a történelmi eséllyel, és a kedvező nemzetközi helyzet ellenére sem teremtette meg az euró bevezetésének és ezzel a Nyugat-Európához való felzárkózás feltételeit. Sőt, hazánk ezen a téren is elmaradt a régiós versenytársakhoz képest. Az Eurostat nemrég publikálta a 2022. évi reál GDP első becslésen alapuló értékeit, és ebből számolva az egy főre vetített GDP-érték vásárlóerő paritáson számolt indexeit a közösségi átlag százalékában. Eszerint gazdasági fejlettségben Románia utolérte Magyarországot, mely szerint hazánk egyre hátrébb csúszik az uniós tagállamok rangsorában és a régióhoz képest is. A régióban már csak Bulgária, Szlovákia, Horvátország és Lettország számít fejletlenebbnek, mint Magyarország.
Radikális adócsökkentést!
A Jobbik-Konzervatívok elvi alapon is elutasítja az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját. Szerintünk az államnak nem a felső tízezerről kellene gondoskodnia, hanem minden magyar állampolgárról, de különösen azokról, akik bajba kerültek. Ehhez pedig stabil gazdasági környezetre és kiszámítható adórendszerre van szükség, valamint csökkenteni kell a munkát terhelő adókat, a magyar vállalkozók terheit és a 27 százalékos áfát. Az adókat azért is csökkenteni kell, mert az állam nem nyújt érte minőségi közszolgáltatást, csupán a kormányközeli oligarchák további gazdagodását segíti sok esetben célzott közbeszerzésekkel, irányított pályázati kiírásokkal. Mindeközben összeomlott a közoktatás, az egészségügy, a szociális ellátórendszer, és magyar emberek százezreit hagyták magukra az út szélén. Ha nincsenek minőségi közszolgáltatások, akkor értelmetlen az államnak adót fizetni. Ha az embereknek magánegészségügyet és magántanárokat kell fizetni saját zsebből, akkor a pénzt az embereknél kell hagyni. Ehhez pedig radikális adócsökkentésre van szükség.
Az elhibázott gazdaságpolitika és az EU-ellenes politika miatt ma messzebb van Magyarország az eurótól, mint 13 éve. Közben már lassan minden szomszédos országban euróval fizetnek. A Jobbik-Konzervatívok nemzeti célnak tekinti az euró bevezetését, mert ez védi meg a magyar emberek jövedelmét az inflációtól. Ha ezt nem látja be a kormány vagy még inkább a magyar nép, akkor az ország elveszik. Európa a biztonságunk, az euró a létbiztonságunk!
A szerző a Jobbik–Konzervatívok elnökhelyettese
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
