Folytatódnak az ön-lelepleződési folyamatok a kormánytagok részéről, s most nem is akárki, hanem maga Szijjártó Péter lőtt hatalmas bakot.
Kínos dolog hazugságok hálójában kapálózni, képtelenség kontrollálni, ki, mikor, mit nyilatkozott, így az ilyen elszólások kikerülhetetlenek. Szijjártótól egy sajtóértekezleten érdeklődtek arról, mi lesz a svéd NATO-csatlakozással, meddig halogatják még ennek magyar részről történő véglegesítését. Nos, külügyminiszterünk rögtön tovább dobta a labdát, előadva a már közismert, magyarázkodó álláspontot: a kormány ezt a kérdést már rég beterjesztette a parlament elé, de a Fidesz-frakcióban viták vannak az ügy kapcsán, hivatkozva arra, hogy egyes svéd politikusok „csúnyán nyilatkoztak” rólunk, illetve a hazai viszonyokról. Nos, ez az utalás az általános iskolák alsó tagozatos tanulóinak konfliktuskezeléséhez közelít, de ezt most hagyjuk! Az izgalmas a folytatásban hangzott el. Szijjártó a kérdéses ügyben szoros kapcsolatban áll török kollégájával, s azt nyilatkozta, amennyiben „elmozdulás történik” – magyarán a törökök megengedőbben állnak a kérdéshez –, akkor Magyarország is betartja az ígéretét, miszerint nem fog késleltetni egyetlen országot sem a tagság vonatkozásában. Nálam ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy a parlament eddig dacos Fidesz-frakciója is kötélnek áll végre.
Furcsa konzekvenciát vonhat le ebből a híreket olvasó állampolgár. Tételezzük föl, hogy a törökök esetében valóban „elmozdulás történik”, akkor mit lép erre a magyar kormány? Vajon hogy éri el, hogy nálunk is „elmozdulás történjen”? Csak nem a honatyákat kívánják befolyásolni, valami módon nyomást gyakorolni rájuk, hogy változtassanak végre korábbi álláspontjukon, lépjenek túl a rólunk „csúnyán nyilatkozó” svéd politikusokat elítélő, korábbi álláspontjukon, s szavazzanak igennel a svéd NATO-csatlakozást illetően? Így működik a demokrácia a Kárpát-medencében?
