Hogy is volt a történet Bözsi nénivel és a „Helló, röfi”-vel?
Publicisztika
A megmaradt kis haza is túl nagy, a szélein már ez is sorvadozik, és nem is csak a szélein.
Meg lehet-e akadályozni a Kádár-korszakhoz hasonló perverz társadalmi szerződés kialakulását?
Ami a közmédiában történik, gyalázat. Nem a képviselői akcióra gondolok, nem a következményeire, hanem amivé a közmédia lett.
A miniszterelnök minden volt már, egyházellenes liberális, a török megszállásban romantikát felfedező „történész” – ami éppen érdekében állt.
Haza kell hozni a külföldre távozott százezreket.
A történelemben mindig az a legkínosabb, amikor az unokánk megkérdezi, hogy: mondd csak, te mit is csináltál akkor, amikor csinálni kellett volna valamit?
Ma Magyarországon párhuzamos valóságokban élünk egymás mellett, és világaink között szinte megszűnt az átjárás.
Minden úgy kezdődik, hogy újévi fogadalmat tesz: ezentúl kolostori életet fog élni, kivételek a válogatott és a Vidi külföldi meccsei.
Ady Endre, Nagy Imre: a hatalom már a múltból keres ellenségeket.
Mi közöm nekem az előttem ügyintéző két nyugdíjas ember legtitkosabb személyes adataihoz? A válasz rém egyszerű, az égvilágon semmi.
A minap megjelent itt Ábrahám Zsolt, neki is fogott, hogy helyre rakjuk néhány dalszövegemet, a múlt század nyolcvanas éveiből, mintegy beágyazzuk azokat a mai zenei világba.
Baj van, de a kormány javaslata ezekből semmit nem old meg. Újakat viszont keletkeztet.
Biztonsági intézkedéssel akarják összehozni a szorosabb politikai uniót.
A kedvencem, amikor egy súlyos depressziósnak azt mondják, szedje már össze magát.