„Láthatóvá tették” magukat a sárga mellénnyel a globalizáció francia vesztesei.
Publicisztika
A forradalmi hevületben égő budapesti keménymagon és a fideszes droidokon kívül van egy igen széles és csendes társadalmi réteg, melyet mindenki cserbenhagyott.
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy mindaz a rossz, amit leegyszerűsítve, s ezért sok szempontból hibásan NER-nek nevezünk, legerőteljesebben a lelkekben épül.
Immár hivatalos: a magyar miniszterelnök a legbefolyásosabb hazai médiavezető.
Ha nagyüzemben ömlik a hazugság a magyar lakosságra, legelőbb a propaganda-gyárakat kell leállítani, és utána foglalkozni a lelki kútmérgezés hatásaival.
A harmadik kétharmados győzelem után olyan liberális cafrangok, mint igazság, tisztesség, józan ész stb. nem korlátozhatják a kormánypárti sajtót a diadaljelentések előállításában.
Orbán János Dénes köztévén futó műsora egyszerűen tévedés.
Az ünnep nem a fénytől lesz ünneppé, ahogy azok, akikkel együtt ünnepelünk sem az őket hangulatosan megvilágító mécsestől lesznek szépek, vagy fontosak.
„Ájem szo szo szed” – mondta az amerikai nagykövet. Azt nyilván nem mondhatta, hogy „Ájem szo szo efisnt”, mert nem az.
Nyugat-Európa államai hallani sem akarnak határokon átívelő szociális transzferekről, tényleges európai szolidaritásról.
Olyan gazdaságpolitikára lenne szükség, amely a nyolc óra munkáért tisztességes munkabért biztosít, amely túlmunka nélkül is tisztes megélhetést tesz lehetővé.
Miért ezzel a szerencsétlen, Magyarországon fokozottan védett hiúzzal népszerűsítik a preparátorversenyt?
„Dehogy vagyok fideszes! Tán úgy nézek ki? De mégis, kire szavazzak?”
Ha egy szálloda, vagy lakópark kedvéért leromboljuk az örökséget, az eljövendő generációk emlékeit töröljük, még azelőtt, hogy egyáltalán világra jöhettek volna.
Vajon mit szól ehhez az egyházi felső vezetés? Jó volna tudni.