Mint tudjuk, az eddig is oly sikeres politikusi pályafutást maga mögött tudó Mesterházy Attila új pártot alapított, feltételezhetően nagy reményekkel.
Az újsütetű pártelnök rögvest fészbúkot is ragadott, hogy nekironthasson legnagyobb politikai ellenfelének. Ja, nem. Vagy mégis? Ki tud itt eligazodni? A lényeg, hogy Mesterházy Karácsony Gergely főpolgármesternek írogatott oda, mondván: „Nem lesz ez így jó! Amióta az autósok nem használhatják a Lánchidat, kaotikus a helyzet a város több pontján. A nyári lezárásokkal »pokollá« fog válni a budapesti közlekedés, ráadásul nőni fog a környezetterhelés is. Mi, Szocialisták és Demokraták épp ezért a Lánchíd autós közlekedésre való használata mellett voksolunk.”
Azt most ne firtassuk, hogy egy hangsúlyosan baloldalinak ígért alakulat első nyilatkozata miért ismétli szinte szó szerint a kormányzati narratívát, és nagy jóhiszeműséggel fogadjuk el, hogy valóban „a budapesti autós közösség” javára (vagy e tömeg megnyerése érdekében) emelt szót. De… és akkor tegyük félre az iróniát, a helyzet ennél azért sokkal bonyolultabb. Először is: a fővárosban a Lánchíd felújítása előtt is sokszor és sok helyen volt „káosz”. Másodszor: az elmúlt években is tovább nőtt az autók száma. Harmadszor: a megnövekedett forgalom a Lánchíd felújításának alatt is lezajlott valahogy. Negyedszer: a „káosz” szolgálhatja azt a kimondott vagy kimondatlan célt, hogy minél többen térjenek át a tömegközlekedésre.
És még egy szempont: bárhol, bármilyen utat építettek vagy szélesítettek a zsúfoltság csökkentésére, az csak pár hétig jelentett könnyebbséget, mert a forgalom áttevődött ugyan az új vagy bővített szakaszra, de éppen annak vonzása miatt hamarosan telítődött az is. Magyarán: ha a Lánchidat újra korlátlanul használhatnák a járművek, a „káosz” semmit nem csökkenne.
Jó eséllyel kijelenthetjük, hogy a kormány és a főváros közötti csörte nem közlekedési kérdésekről szól, hanem a politikai csatározás egyik terepe. Tételezzük fel ismét, hogy Mesterházy urat jószándékú naivitás vezette, és nem sanda szándékokkal avatkozott harcba. Ez esetben is kérdés persze, miért érezte szükségesnek, hogy új pártja éppen a budapesti autósok szószólója legyen, amikor a fővárosban az ellenzéki pártok (minden felmérés szerint) jól állnak, és itt igazán csak egymástól tudnak elvenni szimpatizánsokat. Neki, mint egykori MSZP-elnöknek, bizonyára vannak emlékei az országos szervezettségről, a rengeteg vidéki alapszervezetről, az ő idején még szép számú tagságról. Szerencsés lenne, ha nem pont a Lánchídon keresné potenciális szavazóit.
