Történt, hogy Varga-Damm Andrea országgyűlési képviselő úgy döntött, akként kényszeríti ki a miniszterelnökből a válaszadást egy héttel korábbi levelére, amelyet a kilakoltatások és végrehajtások, valamint az ápolási díj ügyében írt, hogy leül Orbán Viktor szobája elé a parlamentben, és ott addig vár, amíg nem kapja meg a választ. Az ellenzéki politikus azt szeretné elérni, hogy az általa felvetett problémák megoldása végett hívjanak össze rendkívüli ülésnapot az Országgyűlésben.
A képviselőnő által felvetett gondok összességében több százezer embert érintenek. A devizahiteleik miatt tönkrement családok sora épp most veszíti el otthonát a kilakoltatások miatt, a hozzátartozóikat otthon ápolók olyan kevés támogatást kapnak az államtól, amely az éhbérnél is kevesebb, ráadásul ezt a tevékenységet (egyelőre) nem is ismerik el nyugdíjra jogosító munkának Magyarországon. Varga-Damm Andrea olyan ügyek mellé állt a nyilvánosság erejével, amely jelentős társadalmi támogatottságot élvez, petíciókat fogalmaznak, tüntetéseket szerveznek miattuk az emberek.
Diagnózis
A konkrétumok, a makacs tények csak fontos támpontot adnak az életben, szemben a közéletben egyre gyakoribb mellébeszéléssel.
A miniszterelnök nem nagyon tehetett volna mást, miután értesült arról, hogy egy képviselőnő ül az ajtaja előtt levelére választ várva, mint hogy szakít időt arra, hogy behívja a politikust egy kávéra, hogy kifejezze nagyrabecsülését amiatt, hogy ezt a nehéz ügyet felvállalta. Meg kellett volna hallgatnia a képviselőt. A csekély létszámú női képviselők egyikével szemben megkülönböztetett tisztelettel kellett volna bánni.
Mert Varga-Damm olyan csekély érdekérvényesítő képességgel rendelkező társadalmi csoport gondjára hívta fel a figyelmet, amit már évekkel ezelőtt orvosolni kellett volna. Már azelőtt meg kellett volna oldani a problémát, mielőtt Orbán Viktor jóváhagyásával a taomilliárdokat a magyar futball felé irányították, még azelőtt, hogy százmilliárdokat fordítottak propagandára.
Úgy tűnik, az áprilisban elnyert kétharmados győzelem végleg elvette a Fidesz médiagépezetét irányító emberek józan ítélőképességét. Ahelyett, hogy azt vizsgálták volna meg, hogy a képviselőnő javaslata pontosan mire irányul, hogy mennyibe kerülne a megoldása, ehelyett Varga-Damm összehangolt lejáratásába kezdtek a közpénzből százmilliókkal támogatott bulvárlapok, sőt még a 80 milliárd forintot felemésztő közszolgálati média is.
Az Orbánhoz hű, irányított média egymás után vette át a Ripost karaktergyilkos cikkét, miután a kormányfő sajtófőnökén keresztül így reagált a történtekre: „Szánalmas PR-akciókkal a kormány nem foglalkozik.”
A képviselőnőt a családi örökségből származó bundáival akarták lejáratni. „Bundás Andi”-nak és – egyetemi évfolyamtársával, Simicska Lajossal való barátsága miatt – a vállalkozó „futtatottjá”-nak nevezték, aki „puha takaró alatt éjszakánként kényelmesen elnyúlik a jó rugózást biztosító vörös bársonypamplagon”.
A lejáratási kísérlet még azok megütközését is kiváltotta, akik amúgy nem kedvelik a képviselőnő pártját, a Jobbikot.
Ha bárkit megkérdezünk az utcán, hogy meg tud-e élni 52 ezer forintból két ember, az ápoló és a magatehetetlen ápolt, úgy, hogy természetesen közben rezsiköltségeik is vannak, gyógyszerekre is költeniük kell, azt a választ fogjuk kapni, hogy nem. Varga-Damm azt akarja, hogy Pénzügyminisztérium dolgozzon ki egy olyan programot, amiben az ápolási díjat 2019. június 30-ig a minibálbér szintjére emelik.
Vagyis Varga-Damm képviselő jó ügyet szolgál. És ezért a társadalom részéről közmegbecsülés illeti meg őt. Éppen ezért mérhetetlenül aljas dolog az, ha a kormányhoz hű sajtó a társadalmi igazságosság érvényesülésért küzdő képviselő lejáratására használja fel a nyilvánosság befolyásolására rendelkezésére álló lehetőségeit.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 11. számában jelent meg, 2018. július 27-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 11. számban? Itt megnézheti. Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
