Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza! – hangzik a közismert mondat Fazekas Mihály híres elbeszélő költeményében, a Lúdas Matyiban. A kiváló, sok feldolgozást megélt mű a nép egyszerű gyermekéről szól, aki többször is túljár a kapzsi és zsarnokoskodó földesúr, Döbrögi eszén. Időnként e népmese jut az ember eszébe Jakab Péter és Orbán Viktor közszerepléseinek, illetve parlamenti vitáinak stílusát, szóhasználatát hallva.
Hogy a viták során Lúdas Matyi szerepét ki alakítja, nem kérdés. Az viszont igen elgondolkodtató, hogy két, önmagát jobboldaliként meghatározó párt vezetője hogyan jutott el a népi baloldalt idéző, plebejus kommunikációhoz. S vajon tényleg élik-e a népi mítoszt, vagy a populista retorika és a plebejus attitűdök csak egy újabb politikai termék részei, amelyben mindenki eljátssza a szerepét?
A sokoldalú népmese
Lúdas Matyi történetét többféle nézőpontból is lehet értelmezni, alapja archetípusos. Észrevehetjük benne a gazdag és szegény ember küzdelmét, vagy megláthatjuk az igazság és igazságtalanság összecsapását. De felfedezhetjük benne a legismertebb bibliai sztori, Dávid és Góliát párharcának motívumát is, amely a bátran kiálló kisember harcát mutatja be a nyomasztó túlerővel és hatalommal szemben. Az emberiség örök, visszatérő motívumai és témái ezek, amelyeket a kiváló svájci pszichológus, Carl Gustav Jung archetípusoknak nevezett el. Az archetípusok tulajdonképpen élő képek, belső valóságok, amelyek adott esetben a külső valóságot is meghatározzák. Olyan mitológiai motívumok és magatartásminták ezek, amelyek valamennyi népben és minden korszakban közösek. Időről-időre felbukkannak, megtelnek aktuális tartalommal, és kifejtik hatásukat.
A Lúdas Matyi egykor a kommunista kurzus kedvenc története is volt, hiszen ők Matyiban az általuk elnyomottnak tartott munkás-paraszt osztály forradalmi lelkületű harcosát látták, aki legyőzi a pökhendi, feudalista rendszert jelképező elnyomó nagyurat, Döbrögit. A történetből a Rákosi-korszakban film, a Kádár-korszakban pedig egész estés rajzfilm is készült. A történet feldolgozásain keresztül a kommunista ideológusok jól tudták ábrázolni az általuk vizionált osztályharcot, a proletariátus felülkerekedését a burzsoázia felett. Ezáltal rejtett, indirekt módon utalni tudtak a szocialista rendszer győzelmére is a feudalista, tőkés rendszer felett.
Krumpliszsákok, traktorozás
Lúdas Matyi kiváló története tehát többféle perspektívából is értelmezhető. Az azonban bizonyos, hogy a cselekmény motívumainak és mintáinak a polgári ideához vagy a nemzeti-konzervatív eszmeiséghez nem sok közük van. Ezért akár meglepő is lehetne számunkra, hogy két – szlogenek és szavak szintjén nemzeti, konzervatív, jobboldali – párt vezetője rendszeresen a népi baloldal retorikáját alkalmazza, illetve azok attitűdjeit ölti magára. Jakab Péter parizeres, krumpliszsákos akciói, Orbán Viktor focimeccses szotyizásai, otthoni kondéros sonkafőzései, traktorozós kiruccanásai viszonylag nehezen összeegyeztethetőek a polgári, konzervatív ízlésvilággal. A feladvány megoldása talán abban rejlik, hogy a jobboldaliság csak egy szép csomagolás, a csomagban viszont ott rejtőzik a népi baloldaliság, a plebejus valóság.
A plebejus ízlésvilágot tükröző attitűdre, stílusra minden jel szerint komoly igény mutatkozik. Jakab Péter parizeres akciójával például nemrég kenterbe verte Orbán Viktort a Facebookos lájkversenyben. Bár Orbán Viktor ezúttal csúnyán kikapott, azért nem kell szégyenkeznie neki sem. Plebejus vagy bulvár stílusú Facebook-posztjai rendszeresen a dobogóra vagy a dobogó közelébe röpítik a miniszterelnököt. A kommunikációs stratégia a választási matek szempontjából egyelőre működik, a felmérések szerint a falvakban, illetve az alacsonyabb iskolázottságú, kevésbé kvalifikált választói csoportok körében e két párt dominanciája a meghatározó.
Elárult ideák
Bár a két párt a politikai palettán egymás ellenfelei, a múltbeli történéseket alaposabban megvizsgálva nem annyira meglepőek a hasonlóságok és párhuzamok. A polgári Magyarország ideáját egykor a Fidesz képviselte, a néppártosodás volt másik fő stratégiájuk. A polgári Magyarország ötletgazdája a Fidesz egykori tanácsadója, Wermer András volt. Bár utólag a Fidesz meghatározó ideológusa, G. Fodor Gábor kijelentette, hogy a Fidesz számára a polgári Magyarország csupán egy politikai termék volt, erről az idea megálmodója valószínűleg másként nyilatkozna. Ismerői szerint Wermer számára ez nem egy termék vagy szlogen, hanem valódi, kiérlelt értékrend volt – ahogy valódi idea, nem pedig termék volt ez sok százezer polgári konzervatív szavazó számára is.
A Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után a polgári Magyarország ideáját fokozatosan elengedte, annak helyét a populizmus, az illiberalizmus, illetve a plebejus ideológia és kommunikáció vette át. A populizmus fontos eszköze a folyamatos propaganda-tevékenység, illetve a nemzeti konzultáció, amely látszólag a nép és a kormány közvetlen kapcsolatára helyezi a hangsúlyt. A propaganda és a konzultáció azonban hazug és demagóg, csak manipulációs és legitimációs szerepük van.
A Jobbik később, főleg 2014 után próbálta másolni azokat a stratégiai és kommunikációs elemeket, amelyekkel a Fidesz korábban győzelmeket tudott elérni. Ezek azonban a Jobbik számára nem hozták az elvárt eredményeket. A kudarcokat követően a Jobbik és új vezetése a polgári Magyarország ideáját ugyanúgy maga mögött hagyta, mint egykor a Fidesz. Viszont a populista, plebejus stílus és kommunikáció szempontjából, némi késéssel, és kicsit más oldalról megközelítve, de újabb követés és azonosulás figyelhető meg a Jobbik részéről.
Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza?
Természetesen lehet képviselni mindenféle stílust, kommunikációt és attitűdöt – így a nagyotmondást, a plebejus retorikát és az igénytelenséget is. A probléma nem a képviselettel, hanem azzal van, hogy ez az irányvonal nyomasztó fölénnyel dominál ma Magyarországon. És nem azért, mert a többségnek ez az igénye, hanem azért, mert óriási erőforrásokkal és mindenféle eszközzel erre kondicionálják a társadalmat. Külön súlyosbító tényező, hogy olyan pártok és politikai szereplők képviselik a populista, plebejus stílust, akik szlogenek és elvi nyilatkozatok szintjén a jobboldali politikát, a nemzeti, konzervatív, keresztény eszméket tűzték ki zászlajukra. Pedig jó borból is megárt sok, főleg, ha valaki folyamatosan bort iszik, de vizet prédikál. Azok, akik minden eszmét és ideát politikai termékké silányítanak, amelyet használat után szemétbe dobnak, maguk is a történelem szemétdombjára valók. De vajon mi lesz az újkori népmese befejezése? Marad Döbrögi, vagy korunk Lúdas Matyija elveri őt? Esetleg egy nevető harmadik lesz a befutó? Hamarosan kiderül, hogy a Kádár-korszak nagy ideája, a plebejus, népi Magyarország egy feltámasztott, jövőnket meghatározó idea, vagy csak egy újabb politikai termék, amely egyes pártok és politikai szereplők aljas érdekeit szolgálja.
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
