Csalókának nevezte az esetleges budapesti olimpiai rendezésről szóló népszavazás ötletét Fürjes Balázs korábbi fideszes politikus, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja a Népszavának adott interjújában. Azzal érvelt, hogy eddig egyszer sem előzött meg nyári vagy téli játékokat népszavazás. Sőt, ahol az ötlet felvetődött, ott az olimpia ügye zsákutcába jutott.
Abban mindenképpen igaza van, hogy egy népszavazás nagy eséllyel polarizálja a közéletet, s a kérdést a politikai viták terébe vonja. Arra is okkal-joggal hívja fel a figyelmet, hogy a NOB-nak nem elvárása a népszavazás, a rendezési szándékot övező, széles körű konszenzus viszont igen. Ha valaki számára fontos a budapesti olimpia ügye – s így vagy úgy, de a miniszterelnök, a főpolgármester és a legnagyobb ellenzéki párt elnöke is tett erre utaló célzást –, arra kell válaszolnia, hogyan teremthető meg ez a nagy nemzeti egyetértés. Úgy látszik, a kormányoldal – Fürjes Balázs annak soraiból érkezett, a szíve nyilván ma is oda húzza – nem bízik abban, hogy egy meggyőző népszavazási eredmény fejezné ki az egységet. A politikai megosztottságot, az ország nem éppen rózsás állapotát, gazdasági-pénzügyi helyzetét, a regnáló hatalom közismert korrupciós hajlandóságát figyelembe véve nem világos, hogyan lehetne nemzeti üggyé emelni a rendezést, akár van népszavazás róla, akár nincs. Az meg barokkos túlzás, hogy már alig kellene költeni sportlétesítményekre, bár azok nagyobb része az elmúlt években méregdrágán, az adófizetők pénzét nem kímélve valóban megépült.
Fürjes Balázs azt mondta: „Kétségtelenül nehezebb út, amikor politikai riválisok a másikkal való érdemi együttműködést, közös munkát választják, megpróbálnak szót érteni ádáz ellenfeleikkel is, és a képviseleti demokrácia intézményeiben felelős döntést hoznak.” Szép gondolatok, az itthoni viszonyok fényében utópisztikusak is. Fürjes a jelek szerint gyorsan maga mögött tudta a magyar politika lápvilágát, ám ideje volna komolyan elbeszélgetnie egykori fideszes politikustársaival. Hiszen amit a regnáló hatalom képvisel, az a fenti óhajjal szöges ellentétben áll. Ha ebben gyökeres fordulat áll be, jóval többet nyerne az ország egy olimpiánál.
Ne követeljünk persze azonmód lehetetlent, kezdje kicsiben a magyar politika! Az első lépés, hogy a kormányoldal nem kezeli ellenségként az amúgy a nemzet fővárosának hívott Budapestet. Miközben Orbán Viktor rendszeresen érzékelteti, mennyire fontos lenne a számára a budapesti rendezés, mindig megjegyzi, a fővárosnak kell lépnie, hiszen hivatalosan onnan és a MOB-tól indulhat el a kezdeményezés. Budapestnek és minimális többséggel, célfotóval újraválasztott főpolgármesterének azonban kisebb gondja is nagyobb ma egy 2036-os vagy 2040-es olimpiai rendezésnél. Az új önkormányzati ciklus kezdetét ugyanis politikai bizonytalanság és ellenséges kormányzati környezet határozza meg.
Ha az Orbán-kormány az ellenzékre szavazó Budapest további büntetésére készül, s nem olyanfajta együttműködésre, amiről Fürjes Balázs kívánatosként beszélt, akkor gondolkodni sem érdemes az ötkarikás játékok megrendezéséről. Hamarosan kiderül, valójában mi a miniszterelnök szándéka. Ha minden a megszokott mederben folyik tovább, biztosan nem kell népszavazás, hiszen a semmiről nem lehet megkérdezni az embereket.
Olvasna még Szerető Szabolcstól? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/40. számában jelent meg október 4-én.
