Még akkor sem ment el a falakig, azokon túlra végképpen nem, amikor már nem korlátozta az égvilágon semmi, se cenzúra, se elvtársi alku, se egy kommunista kultúrpápa bajuszrándulása.
Publicisztika
A szobordöntés csak a kezdet, érdemes lesz megvizsgálni a KFT zenekar Afrika című dalát is politikai korrektség szempontjából.
Don Flescht a leégett boltja előtt a riporter a kamera elé szólította, megérezve a drámai pillanatot, azt remélve, élete legmegrázóbb interjúját fogja készíteni. Bizonyos értelemben az is lett.
A kormány társadalmi támogatottsága vitathatatlan. Ám azok, akik fiatal felnőttként élték meg a 80-as évek közepét, emlékezhetnek arra, hogy a Lázár-kormányt (minisztertanácsot) is nagy többséggel újraválasztották volna.
Olyan ez, mintha befordult volna a házunk elé az ötvenes évekből ismert, hírhedt fekete autó, egy kicsit elidőzött, hogy azért mindenki észrevegye, ám nem szállt ki senki a kocsiból.
Lehet azt mondani, hogy az ellenzéki pártok pusztán a hatalom megszerzéséért teszik félre sokáig kibékíthetetlennek vélt ellentéteiket. De nem ez minden politikai együttműködés alapja?
Hát elérkeztünk végül a jövőhöz, amikor gépek döntenek helyettünk!
Híd Jenő és a szobordöntési hullám.
Nekünk ilyen elit jutott: közönséges, vulgáris, de nem utolsó sorban alattomos. Alattomos, mert a legelemibb, tudatalatti ösztöneinkre igyekszik hatni.
A nyilvánosságot kész tények elé állítják a kormány újabb és újabb reformötletei. Az érintetteknek is meg kell elégedni annyival, hogy „jó lesz nektek”.
Nem kell érdektől vezéreltnek lenni ahhoz, hogy a párt külső-belső vitáit elgyengülés helyett lehetőségként értelmezzük.
A BLM csupán eszköz. Most az van kéznél, furkósbotnak megfelel, jó vele hadonászni, csapkodni.
A lovagkeresztes megmondóember nem tesz mást, mint közvetve elismeri, hogy az ország bizonyos pontjain megszűnt az állam.
Nagy kérdés, hogy a kézilabda-Eb után sikerül-e tartalmas sport- és kulturális programokkal megtölteni az új létesítményt.
Mi, magyarok úgy elszenvedtük a szocializmust, hogy a legfrissebb kutatásokban a megkérdezettek 54 százaléka szerint a honpolgárok többsége jobban élt a Kádár-rendszer alatt, mint napjainkban.