Hatalmas tanárok a zsaruk, tudják ők, milyen stiló pörög mostanság, és ezt nem félnek felvállalni sem.
Publicisztika
Az üzleti életben egész vállalatcsoportok épülnek alkalmatlan üzleti tervekre és tuti támogatásokra. A legtöbbet azok kapják, amelyek működésüket a támogatások maximumára optimalizálják.
Kijelenteni, melldöngetni, zászlót lengetni egyszerű, de mit jelent valójában?
A mai modern könnyűzene úgy arányul a Beatleshez és McCartney-hoz, mint az idehaza regnáló „jobboldaliság” a nagy konzervatív elődökhöz.
„A Kormány nevében mellékelten benyújtom a Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot.” (függöny)
Különösen pikáns, amikor az a Fidesz nyilasozik és kommunistázik, amelyik sokat tett azért, hogy felszámolja a rendszerváltás talán egyetlen vitathatatlan vívmányát.
Azt az egyet nem tudom – többet is nem tudok, de tetszik most ez a felütés –, hogy mitől lettek a magyarok ennyire himnuszgyűjtögető nemzet.
A kormány kultúrpolitikusai ma eleve megnyerhetetlen terepen folytatják fölösleges harcukat. Milyen izgalmas lenne, ha elkezdenének tényleg a kultúrával foglalkozni.
A szépségen túl Közép-Európa egyik legérdekesebb városa is. Minden porcikájából sugárzik a térség viszontagságos történelme.
Különösen szomorú, hogy az egykori rendszerváltó Fidesz ma arra szocializálja szavazótáborát, hogy a velük való egyet nem értés felháborító, mi több, veszélyes.
Havi kétszáz fixszel az ember könnyen viccel, trallala, trallala. Az meg már humorérzék kérdése, hogy ezer vagy millió, esetleg milliárd a szorzó.
Van egy elodázatlan feladat, nevezetesen az orvostársadalom belső rendbetétele.
A nők elleni erőszakkal szemben folytatott kampány és politika már az alapjainál elhibázott, ezért nem vezet eredményre. Ez nem női probléma. Ez nem feminista ügy.
És Tripolisz? És mi köze mindehhez a Dzsumbujnak, valamint Tarr Bélának?
Lajosunk a NER ifjúságának színe-virágát előtt demonstrálta, hogyan illik egy ízeset zsidózni.