Zuhanás – Egy baleset margójára

Zuhanás – Egy baleset margójára

Nemzeti Színház (Fotó: Misibacsi / Wikipedia)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Aki leesett Thespis kordéjáról, azt Thália szekere tiporja el. „A képmutatás a bűn bókja az erény előtt” 

Történeti kitekintés.

A vasfüggöny

Politika: A nyugat-európai, illetve a szovjet befolyási övezetbe tartozó országok közötti határvonalra, Európa megosztottságára utaló kifejezés. Winston Churchill használta először 1946-ban a hidegháborús korszakot jellemző gazdasági, politikai és ideológiai elzárkózás érzékeltetésére. Nemcsak jelképes értelemben létezett, hanem a nyugati és keleti tömb határzáraként is (szögesdrót kerítés, berlini fal).

Színház: Az előfüggöny elé szerelt, felhúzható és leereszthető, ajtóval is ellátott nagy hullámbádog lemez, amely leeresztve a színpadot és a nézőteret egymástól teljesen elszigeteli, és az esetleges tűz átterjedését megakadályozza. 

1881 december elején tragikus színháztűzről tudósítottak a bécsi lapok, miután közvetlenül Offenbach „Hoffmann meséi” című előadása előtt lángra kapott és teljesen leégett a város egyik éke, a Ringtheater. A mintegy 1700 férőhelyes színház romjai között majd 400-an vesztették életüket. A tragikus esemény, amelyre Ferenc József is azonnal Bécsbe sietett, nemcsak a nemzetközi színházi életet rázta meg, hanem a színházépítészetre, köztük az éppen akkor épülő budapesti Operaházra is komoly hatással volt. Az Andrássy úti palotán már évek óta dolgozó Ybl Miklós az épületet még az átadás előtt áttervezte. A világon elsőként jelent meg a budapesti Operaházban a színpadot a nézőtértől zsilipszerüen elválasztó vasfüggöny, amely tűz esetén másfél órán keresztül meg tudja gátolni a tűz átterjedését egyik térből a másikba.

Életem hetvenöt évéből ötvennégyet a vasfüggöny körüli lézengéssel töltöttem. Jóval többet mögötte, mint előtte.

Műszakilag: A vasfüggöny rendeltetésszerű használatához a járásában semmilyen akadályt nem lehet elhelyezni: sem bútort, sem díszletelemet, dobogót, emelvényt, lépcsőt, korlátot, kijáratot, bejáratot, ajtót, ablakot, erkélyt stb.

Művészileg: A nagy szerepeket – Cyranó, III. Richárd, Othelló, Lear király, stb. – játszó művészek meghalási jelenetüket, ha az a felvonás vagy előadás végére esik, kizárólag a vasfüggöny előtti vagy mögötti területre rendezzék. Ha a zenekari árok nem fedett, mindenképpen a vasfüggöny mögötti részt válasszák. A vasfüggöny szabad mozgását akadályozó esetleges műtárgyakat kötelessége eltávolíttatni: a díszlettervezőnek, a műszaki vezetőnek, színpad mesternek, ügyelőnek, munka- és tűzvédelmi előadónak, rendezőnek, főrendezőnek, művészeti vezetőnek, igazgatónak, vezérigazgatónak. A művészek, ha közlekedési biztonságukat védő berendezéseket a vasfüggöny szabad mozgatása miatt eltávolítják, csendben jelezzék félelemérzetüket, ha van bátorságuk, ne menjenek be a színpadra.

Ide kívánkozik egy régi emlék: Nemzeti Színház, 1970, Arthur Miller: Bűnbeesés után, rendező Marton Endre, díszlettervező Varga Mátyás, a főbb szerepekben Váradi Hédi és Kálmán György. Bonyolult emelvény rendszer, sok-sok ki- és bejárattal, lent, fent. Hédike gyors öltözések garmadával jelenetről jelenetre ki-be szaladgál a díszletből, a takarásokban mindenhol két-három-négy lépcsőfok. A jelenetváltozásoknál sötét, a művésznő kilép, a színpad aljában várja az öltöztető, a fodrász, de ott áll a takarásban Kadelka László ügyelő, fehér hosszú ujjú ingben – minden előadáson –, hogy a sötétbe kilépő színésznő őt lássa, és kinyújtott karjába kapaszkodva le tudjon lépni a lépcsőkön. Másodpercek alatt átöltöztetik, megigazítják a parókáját, és a hófehér kar vissza segíti a színpadra (Kadelka megtanulta a díszletet).

Eltelt 50 év, és én azóta csak sötét ruhába öltözött színpadi munkásokat látok, ügyelőtől zsinórosig mindenkit. Azt pedig, hogy egy velejéig kizsigerelt idősödő színésznek (azon a héten három beugrásra volt), aki ráadásul egy halottat játszó kolléganőjét tartja a karjaiban, segítséget nyújtson három méter magasságban valaki...? „a többi néma csend”!

Óh, Ti Halhatatlanok, Érdemesek és Kiválóak, a Nemzet Művészei és Színészei, zsebetekben Kossuth és Jászai. (Akiknek talán még adnak a szavára?)
Milyen stallumot kell még rátok aggatni, hogy tükörbe nézve a szégyen pírja borítsa el orcátokat. Szakmánk legmegrázóbb történetéhez nincs egy szavatok sem?! Egy, csak egy leány volt talpon a vidéken. (Udvaros Dorottya)
Benyelitek a legcinikusabb és legundorítóbb mondatot, mert ez nektek is szól: „tanuljátok meg a díszletet”.
Elfogadjátok nyolc arcnélküli, köztük két színésznek egybehangzó ténymegállapítását, NINCS FELELŐSE A ZUHANÁSNAK.
Két kollégánk ihletett szárnyalását a Nemzet Színházának szürke deszkái zúzták pozdorjává.
Ti mikor csapódtok a morál sebeket osztó pengeéles talajára?
A szakma, a társulat választ vár.
Tőletek.
De lehet, hogy tévedek?.
Itt már senki nem akar semmit?
Egyetlen szempont a túlélés?.

Ez egy szomorú szakma, egy szomorú társulat,
• egy boldogtalan szakma, egy boldogtalan társulat,
• egy megalázott szakma, egy megalázott társulat,
• egy átvert szakma, egy átvert társulat,
• egy hazugságba kényszerített szakma, egy hazugságba kényszerített társulat,
• ez egy megfélemlített szakma, egy megfélemlített társulat.

Fortélyos félelem igazgat. Ő a te igazgatód.
És most, ha azt mondjátok nem igaz, akkor hazudtok.
Kizökkent az idő oh kárhozat, Nektek kéne helyre tolni azt!
 „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! 
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” (József A.)