Hogy a magyar miniszterelnök most ténylegesen meghatározza az események menetét, vagy a (rossz) híre nagyobb a befolyásánál, már fogós kérdés.
LCs
Hogy miért éppen Krakkó? Mert a magyar történelemhez kapcsolódóan annyiszor hallottam emlegetni a hajdani Lengyel Királyság egykori székhelyének nevét.
Amit látunk, nagyon is ismerős. A nyolcvanas évek legvégén zajlott a mostanihoz hasonló hatalom- és vagyonkimentés, csak akkor spontán privatizációnak hívták.
Hogyan fogalmazza meg egy ilyen korú költő az érzéseit?
Nehezített pályán kell mozognia mostantól a miniszterelnöknek, de tévednek azok, akik a számára kínos eredményből máris 2022-es esélyeinek elszállására következtetnek.
Amerika kioktatása nem azért nevetséges, mert hozzá képest kicsi ország vagyunk, vagy ne lenne bőven bírálnivaló a tengerentúlon, hanem azért, mert nincs miért magas lóról beszélni.
Gondoljunk csak bele, miféle reakció várható az így feltüzelt közösségtől, ha nem a messzi Amerika következő négy éve és Trump pozíciója, hanem Magyarország és a miniszterelnök jövője lesz a tét?!
A miniszterelnökhöz közel álló lelkész-politikus megbízatása hat évre szól.
A mai választás szimbolikusan mutatja meg a nyugati demokráciákat jellemző
kínálati válságot. Vagyis a nagy formátumú politikusok, államférfiak hiányát.
Feszültség és konfliktus csupán nyomokban föllelhető, az igazi szikrákat a vissza-visszatérő szójátékok adják.
Különösen visszatetsző, amikor egy erőszakos, arrogáns, térfoglaló hatalom képviselője próbálja cinizmusba fojtani az értelmes vitát, egyszerre tolva el magától a felelősséget és az érvelés kényszerét.
