Nemrég Bayer Zsoltnál nevetgélt ezen, miközben a főpolgármester „karakterét” jellemezte.
A Nagypéntek előtt egy nappal megjelent cikkben a publicista csimasznak és pondrónak nevezte politikai ellenfelét.
Ha valóban tudtak a Fideszben az állítólagos bántalmazásokról, miért nem tettek semmit az egykori miniszter asszonyért?
Tehát tíz éve tudtátok, de hagytátok, szemet hunytatok, kussoltatok, sőt, kussoltattatok, még sőtebb: politikai hasznosságból néma szenvedésre kényszerítettetek egy áldozatot. És ezt nem én állítom, hanem ti mondjátok.
Pedig Bayer Zsolt nagyon szerette volna.
Véleménycikkekben támadták a Márki-Zay Péterrel mutatkozó Navracsics Tibort, a konfliktus eszkalálódott.
Hasznosabb, ha mindenki saját vétségeivel, saját bűneivel, saját meghasonlásaival, saját alternatív hazugságaival és kauzális mellébeszéléseivel szembesítve rendül meg, és esetleg némileg attól tisztul lelkiismerete.
A publicista Bayer Zsoltnak és a „könnyekig hatódó trollkurzusnak” üzent.
Szerinte a kormányoldalnak most komoly erőt kell mutatnia, „ha kell, hát az utcán. Lássák a hiénák, hogy itt vannak az oroszlánok!”
Eredetileg ezt a címet szántam: Tudatosan hazudik, állva tapsolják. Azért nem ez áll odafönt, mert magam nem így vagyok nevelve.
Bayer Zsolttal nem az a baj, amit a nagyapja elkövetett. Bayer Zsolttal az a baj, amit a nagyapjáról hazudik – és az mindegy, hogy „csak” mindenkinek vagy önmagának is.
A Bayer nagyapó beszervezettsége kapcsán felmerült egy név – Zengő Zoltán államvédelmi hadnagy –, akit az ismertetett történetek után évtizedekkel személyesen is megismertem, sőt rövid ideig a parancsnokom is volt. Az ő története is érdekesen alakult.
A családjával való elszámolás mindenkinek a legszemélyesebb ügye. Szabad akaratunk pedig azzal jár, hogy mi saját elhatározásunkból lehetünk épp teljesen mások.
Hogy élhetnek a magyarok olyan országban, ahonnan annak, akit Bayer Zsolt jelzők közt nem válogatva hazazavar, mégsem kell elkotródnia? Magyarország nem szuverén?
Szerinte „pont most van itt az ideje”.