Úgy sejtem, amikor propagandagépezet ellenzékváltó hangulatról kezd egyszerre beszélni, amögött már az az orbáni terv áll, hogy a jelenlegi, fogatlan ellenzék mellé egy másikat is fel kell építeni.
A Márki-Zay-féle mozgalom elnökségi tagságáról lemondott egykori politikus roppant kritikusan nyilatkozik az ellenzék szereplőiről. Hallgassa meg!
Lukácsi Katalin ellenzéki aktivistát, publicistát láttuk vendégül a Magyar Hang podcastjában, a Gulyáságyúban. Hallgassák meg péntek este adásba kerülő epizód előzetesét cikkünkre kattintva!
Ki kell mondani, az Országgyűlés mostani elnöke kirívóan rosszul látja el az ülésvezetési feladatait, mert az elfogultságával, merevségével folyamatosan hozzájárul a magyar politikai élet negatív légkörének tartóssá válásához.
A helyzet a felszínen hasonló a 2006 tavasza utánihoz, amikor a hivatalban lévő kormány „trükkök százaival” megnyerte ugyan a választást, ezzel azonban saját bukását készítette elő. De ugyanilyen szembetűnő a különbség is.
Arra van szükség, hogy az ellenzéki közvélemény végre kezdjen el gondolkodni az április 3-a utáni lehetőségekről, az ellenzéki stratégiákról, és ne törődjék bele abba, hogy a következő 20 évben is Orbán Viktornak hívják majd Magyarország miniszterelnökét.
Egészen pontosan a közös listán indult pártok képviselői előtt nyílna meg a lehetőség.
Az ellenzéki összefogás egészét belengő elkeseredettség, letargia, tanácstalanság a DK-t sem kerülte el teljesen. A párt erősödött ugyan a négy évvel ezelőtti választásokhoz képest, de csak erősen mérsékelten.
Szerinte nem evidens, hogy a 2024-es önkormányzati választásokon hatpárti összefogás lesz.
Lesznek-e olyan szereplők, akik képesek létrehozni, adott esetben kikényszeríteni egy olyan ellenzéki szövetséget, amely új minőséget hoz az „eladhatatlan” pártok összefogásához képest.
Miért akarja a magyar miniszterelnök minden helyzetből a maximumot kihozni, amikor uniós ügyekről van szó? Az ismert matematikussal, pszichológussal beszélgettünk erről, ahogyan az ellenzékről, a NER-ről és a háborúról is. Interjú!
Hiába szépítgetnénk, a bukta drámai és brutális volt, ami nemcsak azt mutatja, hogy az ellenzékként emlegetett alakulat, de azt is, hogy a győztes is leszerepelt. Mindkét fél másképp.
Nincs most olyan helyi, aki ki merne állni a fideszes jelölttel szemben. Senki sem akarja kockáztatni a jó hírnevét, az egzisztenciáját – mondják a helyi ellenzékiek.
Puzsér Róbert ezúttal sajnos téved. Legalábbis véleményem szerint. Az általam is nagyrabecsült publicista egyik újabban közreadott cikkében azt fejtegeti, hogy az ellenzék egyik legnagyobb hibája a „taktikai identitás”.
Ha az ellenzéki politikusok nem értik meg, hogy nem az a dolguk, hogy népszerűeket, hanem az, hogy érvényeseket mondjanak, akkor végképp semmi értelme a parlamenti bohóckodásuknak.