Victor Ambros és Gary Ruvkun megosztva kapták meg az idei orvosi-élettani Nobel-díjat a mikroRNS felfedezéséért – jelentették be hétfőn a stockholmi Karolinska Intézetben. A kutatók a mikroRNS-ek, illetve génaktivitás-szabályozás mikroRNS-ek közvetítette mechanizmusának felfedezéséért kapták meg a legrangosabb tudományos elismerést.
Ahogy a nevük is sejteti, a mikroRNS-ek rövid ribonukleinsav-molekulák, amelyeket a kilencvenes évek előtt nem ismertünk. A két díjazott egy alig egy milliméteres fonálféregben, a Caenorhabditis elegansban vizsgálta a különböző génekkifejeződését irányító tényezőket, amikor felfedezték, hogy az egyik gén nem a fehérjeszintézishez szükséges hírvivő RNS-t (mRNS-t) kódol, hanem egy sokkal kisebb ribonukleinsavat. Azt is felfedezték, hogy van egy másik gén, aminek mRNS termékén van egy olyan nukleotidszakasz, ahová a másik gén rövid RNS-e (amit mikroRNS-nek neveztek el) pontosan kötődni tud. Ha pedig e mikroRNS hozzákapcsolódott az mRNS-hez, akkor nem íródik át róla fehérje, ez pedig a sejt fejlődésének megváltozását okozza.
Ezzel a kutatók a génműködés szabályozásának teljesen új módját fedezték fel. Mivel az élőlények testi sejtjei, függetlenül attól, hogy hová kerülnek a szervezetben, és milyen funkciót töltenek be, ugyanazokat a géneket tartalmazzák, a működésüket egy (vagy több) mechanizmusnak kell szabályoznia – hiszen például egy idegsejtben más géneknek kell működniük, mint például egy májsejtben. A múlt század utolsó évtizedében a két kutató, akik egy kutatócsoportban kezdték a pályájukat, majd a Harvardon és a Massachusettsi Egyetemen külön kutatócsoportokat alapítottak, számos vizsgálat révén bizonyították, hogy ez a mikroRNS-ek segítségével történő génszabályozás teljesen általános az összes soksejtű szervezetben, így az emberben is. Máig több mint ezer mikroRNS-t fedeztek már fel.
Victor Ambros és Gary Ruvkun (Kép: Nobel.se)
2023-ban Karikó Katalinnak és amerikai kutatótársának, Drew Weissmannak ítélték oda az orvosi-élettani kategóriában a Nobel-díjat azokért a felfedezéseikért, amelyek lehetővé tették a COVID-19 elleni hatékony mRNS-vakcinák kifejlesztését. A Nobel-bizottság indoklása szerint a két kutató áttörő felfedezései alapjaiban változtatták meg az mRNS és az immunrendszer közötti kölcsönhatásról alkotott elképzeléseinket. A díjazottak ezáltal hozzájárultak a vakcinák fejlesztésének példátlan üteméhez a modern idők egyik legnagyobb egészségügyi fenyegetése, a 2020 elején kezdődött világjárvány idején.
A COVID-19 járvány kitörése után Karikó Katalin és Drew Weissman kutatási eredményei tették lehetővé, hogy rekordsebességgel fejlesztettek ki két, fehérjét kódoló módosított mRNS-oltóanyagot. Körülbelül 95 százalékos védőhatásról számoltak be, így a két amerikai gyógyszergyártó, a Pfizer és a Moderna vakcináját már 2020 decemberében jóváhagyják. Több más, különböző módszertanon alapuló koronavírus elleni vakcinát is gyorsan bevezettek, és összesen több mint 13 milliárd adag COVID-19 elleni oltóanyagot adtak be világszerte. Ezzel milliók életét mentették meg, és akadályozták meg a súlyos megbetegedéseket.
Egyesek azt rebesgették, hogy Roska Botond is esélyes lehet az orvosi Nobel-díjra. A Svájcban dolgozó magyar kutató a retina működésének megértésén, és működésének helyreállításán dolgozik, a kutatási terület világszerte egyik legnagyobb tekintélyű alakjaként. Ahogy lapunknak adott legutóbbi interjújában is elmondta, már részlegesen képesek visszaadni az ember látását. Ha ez a gyakorlatban és a természetes látással összevethető minőségben is megvalósul, mindenképpen a Nobel-díj legvalószínűbb esélyesei közé lép elő.
