Az egyiptomi Gíza leghíresebb nevezetessége a nagy piramisokon túl a fekvő Szfinx szobor, amely 4500 éve őrzi a hatalmas Hafré-piramist a betolakodóktól. Egy új kutatás felvetette, hogy a szobor talán nem teljesen az ókori egyiptomi emberek keze által született. No, nem az idegenek csinálták (ahogy a piramisokat sem, sajnáljuk History Channel), hanem a természet. A New York-i Egyetem kutatóinak laboratóriumi kísérletei szerint a szikla a szél okozta erózió következtében nagy valószínűséggel már a faragás előtt is egészen szfinxszerűvé alakulhatott, amin már csak egy kicsit kellett vésővel finomítani.
Az egyetem matematikai intézetének áramlástan-kutatói számítógépes modellek és szélcsatorna segítségével igyekeztek szimulálni, hogy milyenek lehettek a 4500 évvel ezelőtti gízai domborzati és időjárási körülmények, és hogy a természeti hatások milyen szerepet játszhattak a ma is látható kőzetformák kialakulásában. A kísérletek során főként az úgynevezett jardangok kialakulására koncentráltak. Ezek olyan üledékes kőzetből formálódó sziklaalakzatok, amelyek rendszerint a sivatagban alakulnak ki a szél tájalakító munkája következtében. A szél egyrészt elhordja a sziklák környezetéből a laza homokot, ezzel „kiemeli” a sziklákat a környező tájból, másrészt le is csiszolja a sziklákat, amiben a homok afféle smirgliként segíti a szél munkáját. E sziklák sokszor valószínűtlen alakot vesznek fel, az aljuk gyakran elvékonyodik.
„Talán egy napon Nagy Sándor és Kleopátra sírja is előbukkan”
Exkluzív interjú: Záhi Havásszal beszélgettünk a Viasat Historyn érkező új dokumentumfilmjéről, piramisokról, a legendás építész, Imhotep sírja utáni kutatásról, valamint az egyiptomi műemlékekre leselkedő veszélyekről.
Ilyen jardangként kezdhette a pályafutását a Szfinx is, a New York-i kutatók elmélete szerint. E hipotézis tesztelése érdekében megépítették a szobrot alkotó sziklatömb makettjét agyagból, a belsejében pedig keményebb, kevésbé erózióra hajlamos anyagból, majd azt a szelet szimuláló áramló vízzel teli medencébe helyezték. A kísérletekből kiderült, hogy a belső keményebb anyag az agyag lecsiszolódása után hajlamos fejszerű formát kialakítani, míg a szikla víz áramlási irányával szemközti részei spontán is hasonlóvá alakulnak a Szfinx ívelt hátához.
A kutatók szerint ma is vannak olyan jardangok, amelyeket nem érintett szobrászkéz, mégis meghökkentően hasonlítanak fekvő vagy ülő állatokhoz, ez pedig az elméletüket támasztja alá.
Nem egy mindent elsöprő migránsinvázió volt az egyiptomi hatalomátvétel
Kik lehettek azok a hükszoszok, akik bevették a Nílus-deltát? Tényleg a titokzatos ázsiaiak halálos fegyvere volt a harci szekér? És vajon ki áll közelebb a valósághoz velük kapcsolatban: az ókori történetíró vagy a modern kutatás? Régészeti oknyomozás egy új tanulmány fényében.
