Több ezer évig használták, több száz éve kutatják, ám még mindig tud újat és meglepőt mutatni az ókori Egyiptom egyik legősibb nekropolisza, Szakkara. Az alsó-egyiptomi főváros, Memphisz mellett fekvő temetkezőhely talán leginkább a III. dinasztia második fáraójának, a Kr. e. 2667–2648 között uralkodó Dzsószer (Netjerihet) lépcsős piramisáról és temetkezési komplexumáról ismert. Az első kizárólag kőből emelt együttes feltételezett építtetője, Imhotep munkájával döntően befolyásolta a későbbi szakrális és királysír-építészetet.
Szakkarába kalauzol a Viasat History két részes új dokumentumfilm-sorozata, az Egyiptomi sírok: az utolsó küldetés. Záhi Havássz veterán egyiptológus, volt egyiptomi műemlékvédelmi miniszter és kollégái még 2020 év végén kutattak a területen. A feltárások során számtalan szarkofág került elő, az új technológiának – hordozható röntgen, MRI – köszönhetően pedig ma már fel se kell nyitni a koporsót ahhoz, hogy a szakemberek meghatározzák az elhunyt korát, nemét, a halál okát és akár azt, hogy az adott lelőhelyen ki kinek lehetett a családtagja. Így derült például ki a Havásszék által talált egyik apró múmiáról, hogy a koponyacsontja még nem forrt össze, és az újszülött a világra jövetele után néhány nappal halhatott meg. Mivel akkor is nagyon magas volt a gyerekhalandóság, a kutatók szerint az általuk felfedezett pár napos kislánnyal fertőzés végezhetett. Egy másik, 3500 éves szarkofág fedele szerint elvileg egy Mot Miti nevű nőt kellett volna rejtenie, ám nem egy, hanem két csontvázra bukkantak: egy 40 éves nőére és egy 18 éves férfiéra. A felkarcsontjuk vizsgálata alapján a kutatók megállapították, a két elhunyt rokonságban állt – valószínűleg egy anyára és fiára találtak rá. Egy további vizsgálat pedig azt is kimutatta, az elhunytakkal familiáris mediterrán láz végzett, ami akkoriban egy elterjedt öröklődő betegség volt.
Záhi Havássz és kollégája a szakkarai ásatáson talált múmiát vizsgálják (Fotó: Viasat History)
Az új dokumentumfilm adásba kerülése előtt lapunknak lehetősége volt beszélgetni Záhi Havásszal. Egy ásatás esetében mindig fontos, hogy a munkák megkezdése előtt mire számítanak a kutatók. „Az általunk megkezdett feltárás során soha nem gondoltuk, hogy sikerül kideríteni annak a királynőnek nevét, akinek a piramisát még 2010-ben fedeztük fel Teti fáraó piramisa mellett. Aztán mégis kiderült, hogy a hatodik dinasztia első fáraójának feleségét Neitnek hívták. Arra ugyanakkor számítottunk, hogy olyan emberek sírjait fedezzük fel, akiket a Kr. e. 2323–2291 között uralkodott Teti mellett temettek el, mivel őt istenként imádták” – összegezte az eredményeket a Magyar Hangnak Havássz. Összességében 57 sírkamrát és több mint 300 szarkofágot találtak az elmúlt időszakban Szakkarában, köztük egy mészkőből készült nagyobbat, ami ritkaság számba megy. A múmiák közül több az Újbirodalom időszakára (Kr. e. 1550–1077) keltezhető. A tárgyi leletek között pedig olyan dolgok is előkerültek, mint az épp az Újbirodalom hajnalán keletkezett Halottak könyvének 17. fejezete, amelyet papiruszra írva a halottak mellé helyezték, hogy útmutatást nyújtson és megvédje őket a túlvilágon rájuk leselkedő veszélyektől.
Mostanáig összesen 122 ókori piramis került elő Egyiptomban – ebből 14 Szakkarában, de vajon mennyi az esélye annak, hogy még újabbakra lelnek. Havássz kérdésünkre válaszolva úgy véli, ma is nagy a valószínűsége, hogy továbbiak bukkanhatnak elő a sivatag homokja alól. A legújabb kutatások és az ezek révén előkerülő leletek közben egyre közelebb hoznak minket a piramisok építőihez. Záhi Havássz szerint a munkások sírjainak kutatása nagyon fontos, többek között azért, mert ebből egyre inkább az a kép rajzolódik ki, hogy a piramisokat építők nem rabszolgák, hanem egyiptomiak voltak.
A veterán régész és munkatársai egyébként nemrég Luxorral szemben, a Királyok völgye mellett található Thébában egy „elveszett városra” bukkantak. Az amerikai Johns Hopkins Egyetem egyiptológus professzora, Betsy Bryan szerint e felfedezés Tutanhamon sírjának előkerülése óta a legjelentősebb ókori egyiptomi lelet. „Ez egy nagyon fontos város, amely III. Amenhotep uralkodásának idejére (Kr. e. 1390–1352) keltezhető. Ez az első alkalom, hogy ekkora települést fedeztünk fel, ahol lakóterületeket, adminisztrációs központokat és 15 műhelyt sikerült azonosítani. A várost sok, zegzugos utca tagolja” – mesélte lapunknak Havássz.
A XVIII. dinasztia újraegyesítette Egyiptomot, első fáraója, Jahmesz Kr. e. 1530 körül elüldözte a Nílus-deltában székelő idegen uralkodókat, a hükszoszokat. Egyiptom politikai és gazdasági hatalmának egyik csúcspontját aztán III. Amenhotep alatt érte el. Uralkodása alatt jelentős építkezések zajlottak, a fáraót ábrázoló, a mára elpusztult emléktemploma előtt álló Memnón-kolosszusok önmagukban is monumentálisak, és egy erős uralkodóról tanúskodnak. III. Amenhotep Théba mellett Malkata néven saját palotavárost is létesített. A Havásszék által talált településnek pedig – az ősi egyiptomi istenre utalva – „Atun mennybemenetele” (So’oud Atun) lehetett a neve. A várost III. Amenhotep fia, az Ehnatonként is ismert IV. Amenhotep (Kr. e. 1352–1336) és unokája, Tutanhamun (Kr. e. 1332-1327) idejében is használták.
Ahogy arról Havássz lapunknak is beszélt, a felfedezés jelentőségét az adja, hogy a város rendkívül jó állapotban maradt meg, a falak néhol 3 méteres magasságig állnak. Ráadásul sok olyan lelet került elő, amelyek betekintést adnak az emberek hétköznapi életébe. Gyűrűk, amulettként használt szkarabeuszok, III. Amenhotep nevével lepecsételt vályogtéglák, és olyan tevékenységek nyomaira bukkantak, mint a szövés-fonás, valamint a fém- és az üvegművesség. De találtak 10 kilogramm szárított vagy főtt húst, amelyet a fáraó „megfiatalítása” céljából rendezett szed-ünnepre ajánlott fel áldozatként egy helyi vágóhíd. „Ez a megannyi fontos lelet először mesél nekünk ennyire mélyen azoknak a művészi érzékéről, akik a szobrokat és a műtárgyakat készítettek olyan királyok számára, mint Tutanhamon vagy III. Amenhotep” – véli Havássz.
Imhotep sírjának kutatásával kapcsolatban a veterán szakember a Magyar Hangnak arról beszélt, hogy folyamatosan keresik az építész temetkezési helyét többek között a Dzsószer-piramis térségében. A kutatásba ugyanakkor bevonták Teti fáraó temetkezési helyét, valamint az ókori Egyiptom egyik legrégebbi, nagy ház néven (Gisr el-Mudir) emlegetett, ám eddig funkcióját tekintve tisztázatlan kőépítményének régióját, amely a lépcsős piramistól mintegy száz méterre nyugatra áll. „Reméljük, nemsokára sikerült valami Imhotepre utalót is találnunk” – bizakodik Havássz.
Ugyancsak érdekes Antonius és Kleopátra sírjának kérdése. A páros Kr. e. 30-ban követett el öngyilkosságot az egyiptomi Alexandriában, miután a második triumvirátussal az akkori Római Birodalom „felosztását” követően a keleti területeket uraló római hadvezér, államférfi, Marcus Antonius és a VII. Kleopátra Philopator néven uralkodó fáraónő csapatai egy évvel korábban az actiumi tengeri ütközetben alulmaradtak a nem sokkal később már Augustus néven a principatust, azaz a római császárság intézményét kialakító Octavianusszal szemben.
Három éve egy félreértést követően épp Havássz szájába adta a sajtó, hogy megtalálhatták a páros nyughelyét. Az egyiptológus egy előadást tartott az olaszországi Palermóban, ahol beszélt egy másik régész, a dominikai Kathleen Martinez Taposiris Magna-béli kutatásairól, aki úgy véli, a párt ott temették el. A lelőhelyen – ahol egyébként Martinez már bő tíz éve folytat ásatásokat – ugyan valóban tártak fel a Ptolemaiosz korszakból (Kr. e. 305 – Kr. e. 30) származó katakombákat, temetkezési helyeket, ám semmi nyoma nincs az utolsó fáraónő és a római hadvezér közös sírjának. Havássz leszögezte, soha nem mondta azt, hogy megtalálták volna, de még azt sem, hogy közel a sírhely felfedezése. – A sajtó az egészet teljes egészében hamis információkra alapozta, semmit nem találtak ott, ami a temetkezésükre utalna – szögezte le még akkor a kutató.
Adott volt hát a kérdés, hogy látja most Antonius és Kleopátra sírjának kérdését a szakember. „Tizenhárom év kutatás után Taposiris Magna templomában a sírt még nem találták meg. De valójában úgy gondolom, hogy Kleopátra palotát épített, és mellé a sírját. Persze, ez csak elmélet, de elképzelhető, hogy ez a sír ma már a víz alatt van. Alexandriában a legtöbb felfedezés véletlenül történt, talán egy napon Nagy Sándor és Kleopátra sírja is előbukkan” – mondta lapunk kérdésére a veterán egyiptológus.
Havássz korábban szkeptikus volt a múmiák DNS-vizsgálataival kapcsolatban. Kíváncsiak voltunk, hogy vélekedik minderről manapság. „A követelményeknek megfelelve két labort és két kutatócsapatot állítottunk fel, hogy belevágjunk a múmiák DNS-vizsgálataiba. A projekt keretében pedig többek között sikerült beazonosítani (a szintén a XVIII. dinasztiához tartozó) Hatsepszut fáraónő (Kr. e. 1473–1458) múmiáját, de így találtuk meg Tutanhamon családját is. Most pedig azon fáradozunk, hogy ráleljünk Ehnaton feleségére, Nefertiti (Kr. e. 1370–1330) királynő múmiájára” – mondta lapunknak Havássz. Az egykor a gízai piramisokat is igazgató szakember szerint nagyon fontos a vizsgálatoknak ez az irányvonala is, mivel az új módszerek sok olyan titkot tárnak elénk, amikről korábban tudomásunk sem lehetett volna.
Arra a kérdésünkre, hogy szerinte mik ma az egyiptológia fő kihívásai, azt mondta: „A természet- és a műemlékvédelem, különösen a Felső-Egyiptomban található lelőhelyeken, de a Nílus-deltában található ásatásoknál is, mert a talajvíz és a mezőgazdaság teljesen tönkreteszi a delta műemlékeit”.
Egyiptomi sírok: Az utolsó küldetés
Viasat History, 2022. március 7., 20.00
