A madarak jobban bírák a hőmérséklet emelkedését, mint azt korábban sejtették. Visszaadják Nigériának a britek által kifosztott Benini királyság kincseit. E heti tudományos lapszemle.
Mit ehetne az emberiség egy atomháborút követően? Például tengeri halat. De hogyan hatna egy nukleáris holokauszt a tengeri halak populációjára, és a globális halászatra? Ezt próbálta lemodellezni a témát kutató nemzetközi kutatócsoport. Az erről szóló tanulmányukban több klimatikus forgatókönyvet is figyelembe vettek, hogy a nukleáris töltetek okozta hamu, illetve radioaktív sugárzás milyen hatással lenne a mezőgazdaságra és halászatra. Az évekig tartó napfénymentes és lehűlő klíma mindkettőre komoly hatással lehet. Mint írják, már egy feltételezett kisebb, India és Pakisztán között lezajló nukleáris csetepaté is öt éven át mintegy 10 százalékkal vetné a kukorica, búza, rizs és a szójabab terméshozamát. Egy Oroszország és Egyesült Államok közötti atomháború miatt pedig legalább 30 százalékkal csökkenne a halhozam.
A kutatók szerint a legérdekesebb azonban az, hogy a túlhalászat, a populációk kizsigerelése helyett megfelelő szabályozással a halászat sokkal eredményesebb lehet. Ráadásul az Alaszkában vagy Új-Zélandon jelenleg is működő szabályokkal is nyereséges és termékeny lehet. A tanulmány szerint ha a halászatot a „háború előtt” megfelelően kezelnék, a globális halfogások egy-két évre megnégyszereződhetnek, és átmenetileg felválthatják a jelenlegi állati fehérjetermelés közel felét. „Ez a lendület különösen fontos lenne egy háború után, mert az állattenyésztést valószínűleg korlátozni fogja a takarmányhiány” – írják.
Ugyanakkor azt is megjegyzik: kalória szempontjából a halfogyasztás jelentős növelése sem képes ellensúlyozni a szárazföldi mezőgazdaság veszteségeit, a gabonafélék 25-30-szor több kalóriát biztosítanak, mint a tengeri halászat. Egy India és Pakisztán közötti kis regionális konfliktus is várhatóan sokkal nagyobb kalóriakiesést okozna, mint amit a halászat közvetlenül ellensúlyozhatna.
A madarak jobban bírák a hőmérséklet emelkedését, így jobban képesek ellenállni a klímaváltozásnak, mint azt korábban a kutatók sejtették – derült ki egy témában elvégzett amerikai kutatásból. Mintegy 81 – huszonhárom mérsékeltövi-, 58 trópusi – madárfaj ellenálló képességét vizsgálták meg. Az eredmények pedig azt mutatták, miközben mindennapi környezetükben jelenleg leginkább csak 30 Celsius-fok körüli maximális hőmérsékletet tapasztalnak, a mérsékelt égövi és a trópusi madarak is képesek voltak elviselni a hőmérsékletet 40 fok felett is. A galambok például képesek a testhőmérsékletüket 14 fokkal a levegő hőmérséklete alatt tartani. Rossz hír azonban, hogy ehhez jelentősebb mennyiségű ivóvízre van szükségük, amiből viszont mind több térségben egyre kevesebb van.
A felmelegedés közvetett módon hathat a trópusi madarakra azáltal, hogy befolyásolja erőforrásaikat, a trópusi erdők szerkezetét. Tehát lehet, hogy nem lihegve repülnek, nem szenvednek a magasabb hőmérséklettől, viszont kiszáradás vagy éhezés veszélyezteti őket. A szakemberek szerint noha ez a kérdésben eddig elvégzettebb legösszetettebb kutatás, további adatokra és több mérésre lenne szükség, hogy még árnyaltabban lehessen tanulmányozni a témát.
A műemlékvédelem egyik legszimpatikusabb példája valósulhat meg Nigéria déli részén. A tervek szerint ugyanis múzeumot létesítenek az egykori Benini királyság műkincseinek, amelyet 1897-ben a brit hadsereg fosztott ki brutálisan, miután elfoglalta a XI. században létesített afrikai monarchia fővárosát, a ma Benin City néven ismert Edót. A ma létező, Nigériától nyugatra fekvő Beninnel csak nevében azonos egykori királyság a gyarmatosítás előtti időszak egyik legjelentősebb állama volt a térségben, bronz műtárgyai az egyik legkifinomultabbak a maguk nemében és különleges művészi értéket képviselnek.
A műtárgyak a fosztogatást követően nyugati műgyűjtők kollekcióiba, valamint múzeumi gyűjteményekbe kerültek, a British Museum 900 ilyen bronztárgyat őriz. Ezek kerülnek most vissza Nigériába, és a tervek szerint megpróbálják felkutatni az összes még létező darabot, hogy legalább ha kölcsönbe is, de visszakerülhessenek az új edói múzeumba. A ghánai felmenőkkel bíró, tanzániai születésű építész, David Adjaye tervezte létesítmény a Benin városi ásatások helyszínén épül majd meg; a munkálatokat a tervek szerint jövőre kezdik meg és mintegy öt évig tartanak majd.
Az összeállítást készítette: Balogh Roland
A Tudomány rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/47. számában jelent meg november 20–án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/47. számban? Itt megnézheti!
