Huszonhárom éve, 2001-ben megáradt a Halil folyó a délkelet-iráni Dzsiroft város térségében, és elöntött egy bronzkori (az Kr. e. 2. évezredből származó) temetőt. Az okozott erózió számos régészeti leletet hozott a felszínre. Ezek többségét sajnos a helyiek ellopták, de néhányat azért sikerült begyűjteniük a hivatalos régészeknek is. Közöttük volt egy néhány centiméter magas, kőből faragott hengeres tégely is, ami a Teheráni és a Padovai Egyetemek kutatóinak most publikált tanulmánya szerint a legrégebbi ismert ajakpirosító pigmentet rejtette.
A hengeres tégely jelenleg már a Dzsirofti Régészeti Múzeumban található. Benne vörös színű pigmentet találtak, ami a szénizotópos kormeghatározás szerint az Kr. e. 20-17. századból származhat. Massimo Vidale, a Padovai Egyetem régésze elmondta, hogy a zöld kloritásványból faragott tégelyben talált anyag élénk vörös színű és porállagú.
Az Iránban felárt ajakpirosítót tartalmazó fiola (Fotó: Vidale et al. 2024.)
Az anyag összetételéről kiderült, hogy nagy részét porrá zúzott hematit alkotja, mellette pedig más ásványokat, például manganitot és braunitot is tartalmaz. Kvarcszemcséket is találtak benne, amivel a csillogás fokozása lehetett a készítők célja. Ezen kívül növényi rostok maradványait is megtalálták a pigmentben, ami talán jó illatot kölcsönzött neki. A tanulmány szerzői szerint az anyag összetétele nagyon hasonlít a modern rúzsok alapanyagaihoz, ezért is gondolják azt, hogy az ajakpirosítás volt a funkciója.
A fiola karcsú alakja a régészek érvelése szerint lehetővé tette, hogy a használó az ujjai között tartsa, miközben ugyanabban a kezében még egy bronzból csiszolt tükröt is tartott, a másik kezével pedig felvitte az ajkaira a pirosítót. Ehhez egy vékony ecsetet vagy más eszközt használhatott.
