Majdnem kétszáz éve, tehát szinte a modern régészet megszületése óta tartja magát nézet, hogy az emberiség eszközökben mérhető fejlődését alapvetően négy korszakra (illetve azok átmeneti időszakaira) oszthatjuk, amelyek sorrendben: kőkor, rézkor, bronzkor és vaskor. De a kőkor elnevezése talán az eszközök eltérő maradandóságából adódó félreértésen alapszik – legalábbis emellett érvelnek egy bányában talált rengeteg faeszköz alapján az Alsó-szászországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal régészei. Ők új tanulmányukban azt állítják, hogy a kőkori emberek valójában sokkal több faeszközt használtak, és azok megmunkálásához jobban is értettek, mint a kőhöz. Csakhogy a kő sokkal tovább (emberi léptékben praktikusan örökre) megmarad, míg a fa az esetek többségében gyorsan elenyészik. Így a régészeti lelőhelyek dugig vannak pattintott kövekkel, de a fából készült tárgyak rettentően ritkán maradtak fenn.
2,5 millió éven keresztül (2,7 millió évvel ezelőttől 200 ezer évvel ezelőttig) tartott az alsó kőkor. Több ezer ezen időszakból származó lelőhelyet tártak fel a régészek és az antropológusok, és ezek rendszerint sok kőeszközt tartalmaztak.
10 kőkorszaki lelőhelyről kerültek elő mindössze faeszközök, vagyis a leletek gyakorisága alapján nem tűnik jogosnak „fakornak” nevezni a periódust.
700 darab kőkorszakból származó faleletet találtak ugyanakkor a németországi Schöningen melletti külszíni szénbányában. Akkoriban a neandervölgyi ember élt a környéken. A leletek közül
187 tárgyon azonosították a megmunkálás (szándékos vágás, csiszolás, hegyezés) jeleit, tehát ezeket tekintik eszközöknek.
300 ezer évesek a faeszközök, többségükben fegyverek, amelyekkel vadászhattak, illetve a harcban is használhatták őket. Ezek a jelenleg ismert legrégebbi fegyverek.
10 lándzsa, 7 dárda, illetve 35 eddig nem ismert kihegyezett vagy éppen lekerekített „békés” faeszköz is van a leletek között. A faszerszámok sokasága és sokszínűsége arra utal, hogy a kor embere sokkal gyakorlottabb volt a fa megmunkálásában és használatában, mint azt eddig gondoltuk.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/19. számában jelent meg május 10-én.
