Van olyan hely Magyarországon, ahol január elsejétől most hétfő reggelig csaknem annyi csapadékot mértek, mint tavaly az első hét hónapban összesen! Igaz, 2022-ben történelmi aszály pusztított Magyarországon – január elsejétől július végéig országos átlagban alig 207 milliméter csapadék hullott, ami a legszárazabb első hét hónap 1901 óta. Bár a kettő nem jár szükségszerűen együtt, tavaly volt a mérések óta jegyzett legmelegebb nyár is: az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint a 2022-es nyár az átlagnál 2 Celsius-fokkal volt melegebb. A mezőgazdaság helyzetét a múlt évben tovább nehezítette, hogy egy évvel korábban, tehát 2021-ben is meglehetősen aszályos nyarat és őszt regisztráltak, így a földek már alaposan ki voltak száradva a még nagyobb aszály előtt. A vízhiány inkább az ország keleti felét érintette, a legsúlyosabb helyzet az Alföld középső és tiszántúli részén volt. (Ezt megelőzően országos átlagban a legszárazabb nyár a XX. század eleje óta az 1952-es volt, ami a szárazság mellett tartós hőséggel is telt. Az Alföldön akkor sokfelé 80 mm alatti, Szegednél 60 mm körüli évszakos csapadék esett, és az is érdekes, hogy azt a szárazságot is sok eső követte, hiszen az az ősz országos átlagban a legcsapadékosabb a mai napig.)
Tavaly is furcsán alakult a nyár vége és az ősz is: augusztus utolsó dekádjában és szeptemberben bőséges csapadék érkezett, kedvező feltételeket teremtve az őszi vetésekhez, ám az újra rendkívül száraz októberben a búza korai fejlődése erősen lelassult. A novemberi esők és az átlagosnál enyhébb idő következtében azonban mind a repce, mind az őszi kalászosok jól fejletten, megerősödve nézhettek a tél elé. Most pedig, a januári bőséges áldás miatt már a belvíz okoz sok helyen problémát. Jó kérdés az is, hogy mire lesz elég az elmúlt időszak csapadékbősége, vagyis hogy lejut-e a talaj mélyebb rétegeibe a mostanában ránk zúdult vízmennyiség.
Bár minket ez nem vigasztal, az aszályprobléma globális: a klímaváltozással foglalkozó Másfélfok honlap cikke szerint az európai folyók kétharmadában a tavaly nyári vízhozam a szokásos alatt maradt, harmaduk esetében pedig kivételesen alacsony volt. Az egyik leginkább érintett folyó a Rajna, amely alig egy évvel ezelőtt még éppen a rekord árvizek pusztítása miatt uralta a címlapokat.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat szakemberétől, Gaál Árontól több érdekes ábrát kaptunk: az elsőn a január 1–23. közötti csapadékmennyiség látható. Ez a következő ábrával összehasonlítva különösen érdekes, hiszen utóbbi az 1991-2020 közötti harminc év januári csapadékösszegek átlagát mutatja. Van, ahol most több mint ötszörösen meghaladja az érték a sokéves átlagot!
Eközben szinte folyamatosan rekordmeleg van: Szenteste napján például Budapest Lágymányoson 13,1 fok volt, ami új rekord: a korábbi csúcstartó 1958 volt 12,5 Celsius-fokkal. A tudósok azt tapasztalják, hogy az egész évet vizsgálva januárban történt a legnagyobb melegedés - emiatt a korábbi, éves szinten leghidegebb nappalaink január közepéről a hónap végére kerültek, és ugyan továbbra is ez a leghidegebb hazai hónap, de már jóval kevésbé marad el decembertől. Mindez azzal magyarázható, hogy a december szinte nem változott, míg februárban gyakorlatilag minden nap kissé melegebb van mostanában, mint 40 évvel ezelőtt. Szabó Péter éghajlatkutató és Pongrácz Rita meteorológus-hidrológus azt fejtegeti egy másik Másfélfokos cikkben: hetvenöt százalékos valószínűséggel állíthatjuk, hogy az általunk okozott klímaváltozás miatt csökkent a téli napok (amikor egész nap fagy) száma Magyarországon az elmúlt negyven évben, vagyis 1981-2021 között. A téli napokban az ország egész területén csökkenő trendet figyelhetünk meg, mely hegységeinkben, az Észak-Dunántúlon és az Északi-középhegységben elérheti a 3-4 nap/évtizedes mértékű csökkenést is. Kétezer előtt a hazai hegyeken még évi 30 nap felett volt a téli napok száma, azonban 2000 után ez a megindult felmelegedés hatására már csak kis területre korlátozódik, és északkeletről délnyugat felé haladva jutunk a 25 napról a 15 nap körüli értékekig.
A folyamat egyértelműen pozitív hatású az energiafogyasztás és a fűtésszámlák tekintetében, és pszichológiailag is jó hatással van ránk a téli meleg, azonban nem szabad megfeledkeznünk a negatív következményekről sem: a sarkvidékek erőteljesebb melegedése gyengíti a poláris futóáramlást, ami extrém hőmérsékleti rekordokat okozhat hazánkban is; a mezőgazdaságban a károkozók könnyebben áttelelnek, és akár több életciklusra is képesek; a hidegigényes termények vegetációs időszaka felborul, ami gazdasági károkat okoz, növelve a tavaszi fagykárok súlyosságát; megszűnhet a téli turizmus és síelés, miközben az influenza-szezon is hosszabb és erőteljesebb lehet.
A vízre visszatérve, jól látszik, hogy a megoldás hosszú távon az őszi-téli csapadék víztározókba való felfogása-megtartása lenne, amit aztán nyáron, az aszályos időszakban öntözésre használunk fel. 2010 után az Orbán-kormány felismerni vélte ezt a problémát, és döntést hoztak egy nemzeti vízstratégia elkészítésére, és azon belül egy cselekvési program, a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó Kvassay Jenő Terv elkészítésére. Hogy ebből mennyi valósult meg, a magyar gazdák tavaly nyáron megtapasztalhatták.