Egy nemzetközi együttműködésben megvalósuló kísérletsorozat eredményeképpen tudósok megerősítették azt a korábbi feltételezést, hogy a Labroides dimidiatus rendszertani nevű, magyarul simán csak tisztogatóhalnak hívott halfaj a tükörtesztben felismeri saját magát.
A tükörteszt az állatok elméjének tanulmányozásához egy nagyon fontos, rendszeresen alkalmazott eszköz. Még maga Charles Darwin is készített ehhez kapcsolódóan feljegyzést, amikor is 1838-ban, a londoni állatkertben tett látogatása során lenyűgözte őt egy Jenny nevű orángután, amint az egy ketrecbe helyezett tükörbe bámult, illetve játszott azzal. Darwin felvetette a lehetőségét annak, hogy Jenny felismerte magát a tükörben.
A kérdéssel 1970-ben kezdett el foglalkozni Gordon Gallup Jr. valódi kísérlet felállításával. Két, vadon született fiatal nőstény csimpánz ketreceibe helyezett el egy-egy tükröt, majd azokat egyre közelebb helyezte el hozzájuk. Míg kezdetben a csimpánzok betolakodót láttak tükörképükben és fenyegető mozdulatokat tettek saját tükröződésük felé, később megszokták a tükröt és magukat.
Azóta számos állatfajnál elvégezték ezt a kísérletet, vegyes eredménnyel: voltak állatfajok, melyek képesek voltak önmaguk tükröződésének felismerésére (például nagyjából az összes emberszabásún kívül a palackorrú delfinek, gyilkos bálnák azaz orkák, elefántok), míg voltak, melyek nem, így a kutyák, macskák, pandák, majomfajták, vagy a polipok. A kutyák esetében felmerülhet, hogy mivel a szaglás a fő érzékszervük, másodsorban a hallásukat használják és látásuk amúgy is korlátozott az emberéhez képest, mindössze ebből fakadhat az önkép-felismerés sikertelensége. Az ember esetében ez a képesség 20-24 hónapos korban alakul ki,
Mivel az önfelismerés, azaz, az egyed saját határainak ismerete az öntudat egyik jele, amennyiben még a tisztogatóhal is képes saját magát felismerni, az komoly etikai kérdéseket vethet fel.
A mostani kísérlet-sorozatot amiatt is végezték el, mert a korábbi, szintén a tisztogatóhalakra kihegyezett kísérletet több kritika is érte, főleg amiatt, mert azt alacsony példányszámon végezték el. Így a japán Osakai Egyetemen Masanori Kohda által vezetett kutatócsoport nagyobb egyedszámon végezte el ugyanazokat a kísérleteket, melyeket korábban már megtettek. A kísérletbe a németországi Max Planck Kutatóintézet és a svájci Neuchâtel Egyetem kutatói csatlakoztak be, és 18 példányon végezték el a tesztet.
A kísérlet során barna színnel (ez egy olyan parazita természetes színe, mely a tisztogatóhalak fő táplálékforrása) megjelölték a tisztogatóhal toroktájékát, úgy, hogy azt a hal saját magán ne vehesse észre. Amennyiben a hal képes saját magát a tükörben felismerni, akkor megpróbálja ezt a foltot eltávolítani – feltételezték a kutatók. Az eredeti kísérlet során négyből három halnál ez meg is történt. A megismételt kísérletnél a 18 halból 17 volt, amelyek ekképpen reagáltak, azaz, akik „átmentek” a tükörteszten. Ellenpróbaként zöld illetve kék színű jelölést is alkalmaztak, erre a halak semmilyen reakciót nem adtak, amikor meglátták a tükörképüket, ugyanis ez a szín a természetben semmilyen veszélyt vagy táplálékforrást nem jelent számukra. Hogy egy másik kritikát is megválaszoljanak, azon halakat, akik már felismerték magukat a tükörben, három nap után áttelepítették egy másik akváriumba, melynek a másik oldalán volt a tükör felszerelve – a halak azonnal felismerték a tükröt, illetve magukat a tükörben.
