Donáth Anna bejelentette, pártja, a Momentum, kéri az Európai Bizottságtól, hogy az uniós pénzek kifizetésének egyik feltételeként szabja meg az átfogó oktatási reform elindítását a pedagógus-szervezetek és diákszervezetek érdemi bevonásával (Európa a megoldás a magyar oktatás válságára). Milyen eredménnyel járhat egy efféle közös munka? Kétlem, hogy a Momentum politikusa a Belügyminisztériumtól reméli a közoktatás – mert elsősorban erről van szó – rendbetételét, így ha az egyeztetés kimenetelére vagyunk kíváncsiak, a másik fél elképzeléseit kell megvizsgálni.
Sajnálatos, de a szakmai és civil szervezetek sem szolgálnak konkrét megoldásokkal a közoktatás korszerűsítésére. Ez leszűrhető saját vagy közösen elkészített kiadványaikból (9 pont, Kockás könyv, CKP 12 pont, Agóra Oktatási Alapvetések, etc.). Az oktatási modernizáció élcsapatának tekintett mozgalmaknak, szervezeteknek (Tanítanék, CKP, Oktatói Hálózat, stb.) az általánosan megfogalmazott követeléseken, célokon túl pusztán a 2010 előtti, korántsem ideális állapotok visszaállítására vannak elképzeléseik. Ezt irányozta elő az ellenzék Oktatási Minimum címmel közreadott közös programja, amelyet a 2018-as választások előtt az említett szervezetek kezdeményezésére, szakértőik részvételével dolgoztak ki, és a tavalyi választásokra hasonló felállásban készített oktatáspolitikai elképzelés (ELEGY-100 pont). Pedig nem arról van szó, hogy a regnáló hatalom elrontotta a korábban jól működő rendszert - amit elegendő rekonstruálni –, hanem arról, hogy a közoktatás a rendszerváltás óta nem felel meg a megváltozott követelményeknek.
Bizonyítékként pár mondat az akkori kormány megbízásából 2008-ban kiadott Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért előszavából: „Magyarország a tanulás világában egyre jobban lemarad versenytársaitól. Az elmúlt évek számos reformja ellenére a tudásbeli szakadék, amely a világ legfejlettebb részeitől elválaszt bennünket, nem szűkült, hanem szélesedett. Hazai és nemzetközi vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy...az iskolába járó fiatalok tudásával is súlyos gondok vannak.”
A szakmai és civil szervezeteknek nincsenek megfelelő válaszaik a felzárkóztatás eredménytelenségére, a tanulók, pedagógusok túlterheltségére. Nincs megoldásuk a személyre szabott képzés megvalósítására. Nincs sok mondanivalójuk az oktatás tartalmáról sem. Ezen - tekintve a következő idézetet – nincs mit csodálkozni: "Jórészt nem azonosítottuk még azokat az ismeretrendszereket, készségeket, képességeket és attitűdöket (kompetenciákat), amelyekkel a globalizált világ polgárainak feltétlenül rendelkezniük kell." (ELEGY Oktatáspolitikai Szakbizottság – 100 pont).
Hiányoznak a közoktatás korszerűsítését célzó megoldások, konkrét javaslatok a pártok saját kínálatából is. Példa erre a Momentum sokat dicsért oktatási programja, amelyből Donáth Anna a következőket emelte ki:
1. Vissza kell adni az iskolák és a tanárok önállóságát, hogy a pedagógusi hivatás újra kreatív, alkotó tevékenységgé váljék.
Nem hozná meg a remélt változást. Az iskolák a szülők vélt vagy valós igényeit igyekeznek kielégíteni, amelyek sokszor nem egyeznek a diákok szükségleteivel. A pedagógusi autonómia helyreállításától sem lehet csodákat várni, hisz 2010 előtt sem élt azzal a tanárok legalább 95 százaléka, de a maradék sem talált ki újat, külföldi, sokszor százéves módszereket adaptáltak.
2. A kimeneti követelményeket előíró, de a módszertanban szabadságot adó keretrendszer a rugalmatlan és értelmetlenül zsúfolt alaptantervek helyett.
Az intézkedés némi szabadságot biztosítana a pedagógusoknak munkájukban, de a diákok terheit nem csökkentené, mert ugyanoda kellene eljutniuk tanulmányaikban, mint most, hiszen nem valószínű, hogy a felsőoktatási intézmények enyhítenek a felvételi követelményeken.
3. Szabad tankönyvválasztás.
Sokat nem segítene. Egy osztály tanulóinak ez esetben is ugyanazt kéne elsajátítaniuk, függetlenül attól, hogy humán vagy műszaki pályára készülnek.
4. A tantestület szerves részeként kell dolgoznia a szükséges számú gyógypedagógusnak, logopédusnak, fejlesztő pedagógusnak és pszichológusnak minden állami iskolában, hogy minden magyar iskola képes legyen személyre szabott fejlesztést adni tanulóinak.
Ettől nem lesz személyre szabott a képzés, mert a követelmények továbbra is minden tanulóra egységesen vonatkoznak, emellett irreális is az elképzelés, hisz még azokban az országokban is tanárhiány van, ahol a pedagógusok megkapják a diplomás átlagbért.
5. A mai közoktatás hatalmas terhelést ró a diákokra és a tanárokra egyaránt, miközben a felméréseken európai mércéhez viszonyítva rendkívül gyenge eredményeket produkál. Ezt az értelmetlen aránytalanságot meg kell fordítanunk: kevesebb terheléssel jobb eredményt kell kihoznunk az iskolából.
A diákok két okból kényszerülnek hiábavaló erőfeszítésre. Egyrészt az általános iskolai felső tagozat és a középiskola tananyagában meglévő párhuzamosságok miatt, másrészt a számukra felesleges tartalmak miatt, amelyek mennyisége legalább egyharmada az összes megtanulandónak (persze egyénenként más harmada). A fennálló 8+4-es struktúra keretei között lehetetlen az egyes diákok számára hasznavehetetlen tartalmak kiszűrése, mert azokra másoknak szükségük lehet. 2010 előtt négyszer próbálkoztak a terhek csökkentését is célzó tantervi reformmal, azóta kétszer, a problémákat mégsem tudták megszüntetni. A Momentum sem kínál ezekre megoldást.
6. Minden magyar fiatal tanuljon meg hatékonyan tanulni, problémát logikusan megoldani, érthetően kommunikálni.
A hatékony tanuláshoz az írás-olvasás készségének olyan fejlettségére lenne szükség, amit a négyéves időtartamú alsó tagozat a diákok legalább harmadánál nem képes biztosítani. Az adaptív készségek – alkalmazkodó képesség, egyéni és társas problémamegoldás, kritikus gondolkodás, kreativitás, kommunikáció és együttműködés másokkal – fejlesztését a meglévő közismereti tárgyak keretében képzelik el a Momentum szakértői. Harminc éve gondolják így a tudorok, mint a dolgok állása mutatja, tévesen.
Abban igaza van Donáth Annának, hogy átfogó reformra van szükség. A korszerű oktatásnak két kritériuma van: korszerű tartalom és személyre szabott képzés. A két feltétel csak a tartalom és az iskolaszerkezet – 10+3-as (6+4+3-as) struktúra létrehozása – egyidejű átalakításával biztosítható. Az utóbbi nem szerepel az ellenzéki pártok, szakmai és civil szervezetek elképzeléseiben, az előbbi is csak felemás formában. Szomorú, de tény: sem a fennálló hatalommal történő megegyezés – aminek lehetősége szinte kizárt –, sem a soron következő választásokon aratott ellenzéki győzelem nem kínál megoldást a problémákra. A magyar közoktatás korszerűsítése beláthatatlan ideig vakvágányra került.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
