Az elmúlt évben az energiaválság hatásai miatt sok háztartás levált a gázfűtésről, hőszivattyúkat, hűtő-fűtő klímákat, napelemeket szereltettek házukba, házukra. A napelemekre járt az állami támogatás (de csak a szerencséseknek.) Családom szakmai beállítottsága miatt benne vagyok a sűrűjében, és átlátom a dolgokat, ezek után úgy gondolom, hogy az emberek a tetőnél kezdték el építeni a házukat, és nincsenek meg az alapok, képletesen szólva. Az új házakat leszámítva átlagosan 25-30-45-50 éven felüli ingatlanok vannak ebben az országban, amelyeket ugyan többször átalakítottak, felújítottak, csak a lényegre sokan nem gondoltak. Azokra a láthatatlan dolgokra gondolok, amik falon belül helyezkednek el. Ebben az esetben az elektromos vezetékekről van szó.
Túlnyomóan még alumínium vezetékek vannak behúzva a rendszerbe, mert az akkori szabályok azt még megengedték (MSZ-172), jelenlegi nevén MSZ-ISO 2364, később, ahogy változtak az előírások, már csak rézvezetéket engedélyezett a szabvány. Az évek során egyre több fogyasztó jelent meg a háztartásokban, mikrohullámú sütők, számítógépek, villanytűzhelyek, mosogatógépek stb. ezek száma exponenciálisan növekedett. Arra a tulajdonosok nem gondoltak, hogy teljesítménynövelésre, vagyis vezetékáthúzásra, illetve kismegszakítók cseréjére, az áramerősség mértékének névleges emelésére lenne szükség ahhoz, hogy a rendszer elbírja a megnövekedett fogyasztást.
Amikor ez kiderült, s a problémás vezetékek miatt a szolgáltató sorra dobta vissza a napelemes engedélyeztetéseket, akkor jött, hogy „csak még most az egyszer csináld meg”. A villanyszerelő egy csettintésére legyen csoda. Csakhogy ezekre a szerelésekre nincs állami támogatás, ez nincs ingyen. Költségvetés, anyagok, munkadíj stb. A kisebb összegeket nem akarták kifizetni (a kisebb összegeket úgy értem, hogy nem milliós tétel, mint a napelem). „Mi kerül ezen ennyibe? Azt hittem, összekötsz két drótot, és kész.” Ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallok nap mint nap. Csodálkozom a magukat modern embernek vallók gondolkodásán, hogy mennyire nincsenek tisztában az alapokkal. Az elektromosság több mint száz éve van jelen az emberiség történetében, mégis a mai napig elcsodálkozom dolgokon. A kütyükről persze tudják, hogyan működik! Ezekre a kütyükre szívesen kiadnak átlagosan három havonta több százezer forintot, mert az olyan menő, az elektromos vezeték viszont nem az, azzal nem lehet eldicsekedni.
Csak egy kis kitérő. Ha a kőműves, a tetőfedő, az ács és még sorolhatnám a szakmákat elkér X milliót, azt ellenvetés nélkül kifizetik (pedig ezeknek a szakmáknak a képviselői anyagot sem adnak a munkába). De néhány százezer forintot már sajnálnak kiadni, mert az falon belül van, úgysem látszik. Amit a fent említett szakmák képviselnek, az, ugye, milyen látványos, magasabb lett a ház, felkerült a tető.
Az említett szakmák képviselőit nem venném egy kalap alá, tudom, hogy vannak még becsületes szakik is. Nem őket bántanám, tudom, mindennek megvan az ára. Még annak is, hogy az elmúlt időszakban a rézvezeték ára az egekbe szökött. Az elmúlt évben sorra jöttek a megkeresések: „Levágta a Fí-relét, nem működik együtt a mosogatógép és a mikrohullámú sütő.” Amikor kiderült, hogy vezetékcserére van szükség, jött az elhíresült mondat; „mi kerül ezen ennyibe…”
Tényleg csodálkozom némelyik emberen, nem félnek az elektromos tűztől? Kész csoda, hogy idáig nem volt tömegesen a híradásokban ilyen. Azt is elfelejtik, hogy ha a tűzeset emberi életet is követel, nos akkor, tippelhet a kedves olvasó, igen, akkor a szerelő fog börtönbe menni, ha csak összeköt két drótot… Azt hiszem, meg sem kell említenem, hogy azok az emberek, akik az elhíresült kérdést feltették, nem a társadalom legszegényebb rétegéhez tartozik. Emlékezzenek az ismert amerikai filmre, a Pokoli toronyra, amiben az építtető nagyon olcsó anyagokra cserélte az elektromos vezetékeket. Nem lenne jó sok-sok mini pokoli tornyot látni.
El is felejtettem megemlíteni eddig, a csattanót a végére hagytam…… Villanyszerelő felesége vagyok.
