Minden azzal kezdődött, hogy…, nem, nem is azzal kezdődött.
Mert minden a rendszerváltás környékén kezdődött, amikor edzőtáborba mentünk a néptáncegyüttessel Encsre. Ám ezt most mégsem írnám meg, mert nem évült még el valamennyi kalandunk. Viszont tényleg ide gyökeredzik, hogy majd harminc évvel később ezt fogalmaztam az önkormányzati választásokról szóló cikkbe:
„Encs. Szegény Encs. Elbánt vele a modern történelem rendesen. Ha mifelénk Encs szóba kerül, csak legyintenek a népek, és esküszöm, múlt időben ejtik ki a városka nevét, ami bravúr, de hát tudjuk, hogy a fantasztikus magyar nyelv mindenféle csodára képes. Encsen pedig jött Mikola Gergely. Nem tudom, van-e nála ifjabb polgármester szerte-e hazában. Tavaly ismertem meg, egy országgyűlésiképviselő-jelölti vitán, és ahogy hallgattam, azon gondolkodtam, mennyire nem lehet könnyű neki a jóféle elképzeléseivel bezárva abba az össznépi meggyőződésbe, hogy hát jó-jó, de túl fiatal. Ezért eztán Encset is nézzük, hogy lássuk, mire képes az ifjonti lelkesedés.”
És ezzel olyan makacs szöget ütöttem saját fejembe, hogy végül visszamentem Encsre. Ahol láttam a nyomort, a szegénységet, de a reményt is. Szóval megérte.
Iratkozzon fel Dévényi István Youtube-csatornájára további videókért!
