Ferencvárosi történetek között nőttem fel. Ükapám a
labdarúgócsapat alapítójaként minden hazai meccsen ott ült a lelátón, a favázas
stadionban. Dédszüleimet a Boráros téri lakásukból bombázták ki a második
világháborúban, egy Ráday utcai pincében vészelték át a harcokat. 1956 már a
Tűzoltó utcában érte a családot, abban a kétszintes házban, amelynek a
gangjáról lehulló súlyos franciakulcs néhány évvel később kis híján a bölcsőben
alvó csecsemő édesanyámra zuhant. Amikor a Magyar Hang szerkesztősége a Balázs
Béla utcába költözött, nekivágtam, hogy felfedezzem a családi legendák
helyszíneit. Hamar kiderült azonban, a történeteim aligha léphetik át számomra
a fikció határait, a városrész ugyanis teljesen átalakult, az épületek
eltűntek, az utcakép felismerhetetlenné vált.
Minden város állandó változás, alig akad olyan környék,
amely évtizedek alatt ne formálódna át, a IX. kerületben azonban úgy tűnik, ez
a folyamat jóval látványosabban megy végbe. Nem is kell évtizedeket visszautaznunk
az időben. Már akkor meglepetés érhet bennünket, ha a Google keresőprogram
street view alkalmazása segítségével igyekszünk eligazodni a
Középső-Ferencvárosban.
A Balázs Béla utca példájánál maradva, a négy-öt éve készült
utcaképeken álló házak jó része eltűnt, helyükön ma új építésű házak, félkész
épületek vagy üres telkek állnak. És ez nem egyedülálló jelenség, miközben a
kerület városfejlesztési programját nemzetközi díjjal ismerték el, és a
rehabilitációnak köszönhetően több mint ezer lakás újult meg, számos régi,
műemléki szempontból is jelentősnek tartott épületnek ma már csak a hűlt helyét
találjuk.
A rendszerváltást követően a Ferencváros szinte minden fontos társadalmi mutatóban a fővárosi átlag alatt maradt. A város-rehabilitiációs programnak köszönhetően azonban a 2000-es évek derekára sikerült megállítani az elvándorlást, sőt azóta is tartó intenzív beköltözési folyamat figyelhető meg – nyilatkozta a kerületet 2010 óta irányító Bácskai János polgármester a Nemzetközi Ingatlanszakmai Szövetség, a FIABCI Prix d’Excellence 2016. évi nagydíjának átvételekor.
Az 1990-es évek közepén az SZDSZ-es (majd később független)
Gegesy Ferenc által vezetett önkormányzat az elbontani nem kívánt épületeket
helyi védettség alá helyezte, összesen több mint 350 ház kapott valamilyen
védettséget. A rehabilitációs program – amelyre 25 év alatt 300 milliárd forint
ment el – azonban később, a gazdasági válság hatására lelassult, majd
megtorpant, mára nagyjából 70 felújítandó épület maradt – derült ki az Index
Bácskai Jánossal két éve készített interjújából. Ez azonban nem azt jelenti,
hogy minden egykor védetté nyilvánított ház megújult, számos épületről ugyanis
időközben levették a védettséget, eladták, a vevő pedig lebontotta azt.
A legnagyobb visszhangot az Erkel utca 18. szám alatti
másfélszáz éves, romantikus stílusú, kiemelt városképi jelentőségű ház
elpusztítása keltette. Az épület védettségét 2010 szeptemberében szüntette meg
az önkormányzat, indoklás szerint azért, mert a felújítás gazdaságtalanná vált,
az ingatlanpiac pangása miatt azonban az eladás hat évig húzódott. A bontás
azért is tűnt különösen fájónak, mert az Erkel utca egészen addig szinte
tökéletesen megőrizte egységes, klasszicista-romantikus képét.
Egy 2015-ös határozat alapján a IX. kerületi önkormányzat 27
épületet ítélt bontásra, amelyek között fél tucat Balázs Béla utcai ingatlant
találunk. A 23., illetve a 24–28. alatti házakat ma már hiába keressük, előbbit
egy jelenleg is zajló építkezés látványa váltja, utóbbiak helyén pedig egy
hatalmas üres telek áll. A képet a Lenhossék utcai sarok két oldalán, a
lebontott épületekkel szemben frissen felújított épületek, egy önkormányzati
bérház, illetve a Szent György Szakközépiskola épülete teszi teljessé.
– A Balázs Béla utca két saroképületének lebontása által helyrehozhatatlanul tönkretettek egy történeti csomópontot, utcaképet – írta közleményében a Fiatal Műemlékvédők Egyesülete (FME). Hangsúlyozták, a 23. szám alatti épületet annak ellenére bontották le, hogy az önkormányzat korábban egy lakossági fórumon ígéretet tett annak megmentésére és felújítására. Az egyesület még a bontást megelőzően az utca túloldalán (26–28.) álló házak kapcsán is kongatta a vészharangot. „Az 1800-as évek végén épült eklektikus házakat építészetileg és városképi szempontból is értékesnek, tehát védendő értékeknek tekintjük. Műszakilag is menthetőnek tartjuk a szóban forgó ingatlanokat, amelyek számtalan értékes részlettel rendelkeznek” – olvashatjuk az FME állásfoglalásában.
A házak nem sokkal a közlemény megjelenése után eltűntek az
utcából. És hamarosan ez a sor várhat több Gát, Márton és Lenhossék utcai
ingatlanra is. A fiatal műemlékvédők felhívják a figyelmet rá, hogy a régi,
leromlott állapotú épületeket nem lehet üres teleknek tekinteni. Álláspontjuk
szerint olyan fővárosi törvényre lenne szükség, amely Budapest egységes
arculatát, és így a fent említett épületeket védené, az önkormányzatok pedig
helyi szinten nem írhatnák felül.
– A műemléki védettség kérdése egy szinten szubjektív
jellegű, a kerület ingatlanértékesítései kapcsán azonban követhető, minimálisan
is középtávúnak mondható stratégia nem rajzolódik ki – fogalmazott a Magyar
Hangnak Jancsó Andrea Katalin, a beszélgetés idején független, ma Momentumos
önkormányzati képviselő. – A Tűzoltó utcában álló Temesvári-tömb épületeiből
például hármat felújított az önkormányzat, hármat azonban eladott egy grúz
befektetőnek. Várostörténeti és építészeti szempontból kiemelt jelentőségű
épületegyüttesről beszélünk, pusztán gazdasági okokra hivatkozva eladni egy
részét külföldi befektetőknek bizonytalanná teszi a házak sorsát.
Jancsó Andrea Katalin elárulta, a jelenlegi jogtechnika a
Ferencvárosban az, hogy a beruházók kötnek egy közérdekű kötelezettségvállalási
szerződést, amely szerint egy bizonyos összegért cserébe az építési szabályzat
az ő érdekeik szerint alakul. – Az, hogy a városvezetés az így befolyt összeget
mire fordítja, rejtély, mivel az eddig kötött szerződésekben, egy esetet
leszámítva, nem szerepelt meghatározott felhasználási cél, a pénz sorsa így nem
nyomon követhető.
A képviselő azt is problémásnak tartja, hogy a bontásra
ítélt épületeket több esetben látványosan nyomott áron értékesítették. – Az
értékbecslések köszönőviszonyban sem állnak a jelenlegi piaci viszonyokkal. A
telkek belvárosi jellegéhez, infrastrukturális ellátottságához képest jóval
alacsonyabb árat szab meg az értékbecslő, nem mellékesen szinte minden esetben
ugyanaz a szakember értékeli fel az ingatlanokat – mutatott rá a képviselő.
A bontások ügyében megkerestük az IX. kerületi önkormányzatot is. Válaszukban kifejtették, a fent említett épületeket (Erkel utca 18., és a Balázs Béla utcai házak) a védettség megszüntetését követően bontotta le a befektető, a jövőben lebontásra kerülő épületek pedig nem élveznek védettséget. „Ezek általában nem képviselnek különösebb építészeti, művészeti értéket. Bontásuk akkor indokolt, ha helyreállíthatatlanul leromlott állapotúak, vagy a rekonstrukciójuk költsége haladná meg a korszerű új építést.” Levelükből kiderül, a kerületben összesen 29 műemlék, 82 fővárosi védettségű, 74 kerületi védettségű épület, és 299 kerületi védettségű homlokzat van.
Hangsúlyozták, a homlokzatok védelmét a kilencvenes évek közepén indította el az akkori vezetés. Az építési törvény 1994-es lazításával a homlokzatok felújításához már nem volt szükség építési engedélyre, „a társasházak ebben az időben kerültek ki az Ingatlankezelő Vállalat kezeléséből, és félő volt, hogy a felújítási alappal még nem rendelkező házak veszélytelenítés címen leveretik az épületdíszeket, és nem lesz eszköz a helyreállítás kikényszerítésére (ahogy most sincs az ablakcserék féken tartására). Tehát a védett homlokzat sok esetben azt jelentette, hogy »amíg a ház áll, tessék méltó módon bánni vele!«”
A Magyar Hang szerkesztőségének életét is befolyásoló Balázs
Béla utcai változásokról szólva az önkormányzat elárulta, a 13. alatti
leromlott állapotú épületet a kerület felújítja, míg a 24–28. alatti üres
területen a Cordia lakásépítő cég tervez nagyszabású, 260 lakásos beruházást,
melynek építését a közeljövőben kívánja megkezdeni. A Futureal-csoporthoz
tartozó ingatlanfejlesztő jelenleg tizenegy projektet visz Budapest nyolc
különböző pontján, ők jegyzik egyebek mellett a már elkészült Corvin sétány
épületeit is.
Az új építésű tömbök várhatóan teljesen átalakítják majd nemcsak a Balázs Béla utca, de a környék arculatát is. S bár a lebontott és a frissen felhúzandó modern lakások nehezen összemérhetők komfort és életminőség terén, műemlékvédelmi és városképi szempontból azonban a folyamat már korántsem ilyen egyértelmű. Nem beszélve a magántörténelmekről: a családom emlékezetében élő Ferencváros minden lebontott régi házzal egyre jobban fakul, és hamarosan végleg eltűnik.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 28. számában jelent meg, 2018. november 23-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 28. számban? Itt megnézheti!
