Globális recesszióban lokális kivételt emlegetett a miniszterelnök Tusnádfürdőn. A gazdasági bajokért alapvetően a Nyugatot tette felelőssé, arról pedig egyetlen szót sem ejtett, hogy a magyar kormány milyen lehetőségeket szalasztott el a mögöttünk hagyott tíz bő esztendőben. Kiválasztottunk néhány területet, amiről Orbán Viktor nem szokott beszélni, a sort hosszan lehetne folytatni.
Közoktatás: mélyrepülés
Még távolinak tűnik a szeptemberi iskolakezdés, ezt bizonyára a kormányzat is így érzi, mivel az oktatásügy hosszú ideje megoldatlan problémáiról egy szó sem esik.
Az oktatás helyzetét elsősorban eredményességi mutatókkal érdemes vizsgálni – hívja fel a figyelmet Radó Péter oktatásügyi szakértő. Mit tudunk elmondani a diákok tanulási képességeiről? – erről kellene elsősorban szólnia az oktatáspolitikának. Hány gyerek jár oktatási intézménybe, hányan érettségiznek, diplomáznak? Milyenek az alap- és digitális készségeik, idegen nyelvi kompetenciáik? A szakember szerint a felsorolt eredményességi mutatókkal a kormány 2010 óta egyáltalán nem foglalkozik. Az oktatáspolitika napirendjén több mint 10 éve nem volt egyetlen olyan kérdés sem, amely arról szólt volna, előrehaladás vagy tanulási eredmények tekintetében milyen intézkedés szükséges. Az egyetlen eredményességi probléma halovány felvetése Csák János miniszter közelmúltban tett utalása, miszerint jó lenne, ha több diák jutna be a felsőoktatásba.
Ami jól látszik: alapkészségek tekintetében a magyar gyerekek teljesítménye hatalmasat romlott 2010 óta. Az oktatásirányítók azonban erről tudomást sem vesznek. Nincs olyan kezdeményezés, amely a szövegértési, a matematika vagy a természettudományos készségek javítására irányulna. A 15 éves diákok kompetenciáját mérő PISA-tesztek egyre romló mutatóira hivatalosan csupán propagandaválaszok születtek. A szakértők tapasztalata alapján a magyar diákok digitális kompetenciái egészen drámaiak, a szegény családokban élő gyerekek csupán hatodának vannak alapszintű digitális készségei, amivel Európában sereghajtónak számítunk. A covid miatti lezárások idején számos gyermek kihullott az oktatásból, a kormányzatnál azonban ekkor sem szólalt meg a vészcsengő. Sőt, információink szerint a közelmúltban szüntették meg a Digitális Pedagógiai Módszertani Központot, amely a digitális kompetenciák fejlesztésével foglalkozott.
További probléma a felsőoktatás merítési bázisának beszűkülése, ugyanis 2010 óta az oktatásban részt vevő 17 és 18 évesek aránya egyre zuhan. Ennek egyik oka, hogy a tanköteles kor 16 évre történő leszállítása miatt jelentősen megnőtt azok aránya, akik 16 évesen befejezték a tanulást. Miközben az EU-ban a korai iskolaelhagyók száma folyamatosan csökken, nálunk ezzel ellentétes tendencia figyelhető meg.
Kritikus méreteket öltött és várhatóan a szeptemberi iskolakezdésben jelentős gondokat okoz a pedagógushiány. Holott a pedagógusok korfájának alakulása már egy évtizede előrejelezte ezt a gondot, nem tettek a megoldásra lépéseket. Sőt, beszántották az iskolai autonómiát, ellehetetlenítették a szakma minőségi gyakorlásának feltételeit, felgyorsították a pályaelhagyást.
További megoldatlan probléma a közoktatásban az állandó pénzhiány, a szisztematikus alulfinanszírozottság – mélyen a minimális finanszírozási szükséglet alatt. Mindez jól látszik a pedagógusbérek alakulásában vagy a közoktatás szétaprózottságában is.
Finomfőzelék, feketeleves
Az energiaárak emelkedése nemcsak az energiaszegénységet növeli, hanem az élelmiszergondokkal küzdők problémáit is súlyosbítja – közvetett módon. A növekvő rezsi nehéz helyzetbe hozza az önkormányzatokat, ahol közétkeztetést biztosítanak a rászorulóknak és a szociális intézmények lakóinak, és ingyenes gyermekétkeztetést a nagycsaládokban nevelkedő, illetve a hátrányos helyzetű gyermekeknek. A legtöbb önkormányzat menzaáremelésre kényszerül, vagyis meg kell emelnie a térítési díjakat, ezek azonban csak a nyersanyagot fedezik: a költségek többi részét, a béreket és az energiaköltségeket az állam és az önkormányzat állja – mivel az állami normatíva egyelőre változatlan, az áremelkedést az önkormányzatnak kell kigazdálkodnia akkor is, ha maga gondoskodik az étkezésről, és akkor is, ha közétkeztetési cégnek szervezte ki a feladatot, mert a vállalatoknak előbb-utóbb szintén árat kell emelniük.
A szűkülő anyagi lehetőségek előbb-utóbb hatással lehetnek a menü minőségére is. Sáfár Ferenc, a Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetsége (VIMOSZ) közétkeztetési szekcióvezetője már májusban azt nyilatkozta lapunknak: utolsó lehetőségként szóba jöhet, hogy az étlapon spóroljanak. Schmidt Jenő, Tab fideszes polgármestere pedig már ekkor is arról beszélt: a menü átalakításával próbálták kompenzálni a veszteséget, például úgy, hogy egy darabig kevesebb húst és több főzeléket készítenek. Az önkormányzatoknál is kevesebb mozgásterük van a gyermekotthonoknak: itt az étkezési normatíva több mint tíz éve változatlan, az intézményeknek 684 forintos napi költségből kellene ellátniuk egy gyermeket – ezt eddig is a saját költségvetésükből kellett kiegészíteniük, ha erre módjuk volt, és most már növekvő energiaárak mellett kell ugyanezt megtenniük.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/32. számában jelent meg augusztus 5-én.
