Akkor lesz béke, ha megértjük a békesség Istenének üzenetét – mondta Balog Zoltán református püspök vasárnap a Hold utcai református templomban, ahol az egy évvel ezelőtt kezdődött ukrajnai háború véget éréséért imádkoztak. A Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke kiemelte: hitünk szerint békesség akkor lesz, ha az a békesség a mi életünkből, a mi szívünkből indul.
Balog Zoltán azért imádkozott, Isten adjon bátorságot az ő népének és népe vezetőinek nevén nevezni a bűnt, elítélni a gonoszt és szót emelni az áldozatokért. „Te a béke fejedelme vagy, fogd le azok kezét, akik háborúznak. Ne engedd igazolni a háborút, az erőszakot vélt vagy valós sérelmekkel, nemzeti vagy egyházi érdekekkel. Állj a szenvedők, az áldozatok mellett, bármelyik oldalon áldozták fel őket” – fogalmazott a református püspök. Az MTI által is idézett Balog Zoltán külön imádkozott a gyermekekért, hogy ne veszítsék el azt az ősbizalmat, amelyet Isten nekik ajándékozott születésükkor és a várandós édesanyákért, hogy erősödjön bennük a remény, hogy Isten megőrzi az életet, amit ad.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke igehirdetésében arról beszélt: amikor az ember életében jól mennek a dolgok, ritkán beszél Istennel, és még ritkábban jut eszébe megköszönni mindazt, amit kapott. De ha ember élete rosszra fordul, az ég felé fordul, és elkezd kommunikálni: kérdez és kérdőre von. Talán ezért vannak ilyen helyzetek, amilyenben most a kárpátaljai magyar közösség él, amikor elcsukló hangon kérdezi Istentől: "miért?".
Miért kell szétszakítani a családokat, miért kell egyeseknek elhagyni az otthonukat, másoknak ottmaradva látni az üres templomokat, óvodákat, iskolákat, hogy hány ház előtt nincs, aki elseperje a havat? Milyen jó lenne, ha mi „értenénk a szóból”, ha megértenénk, amit az Isten üzen, és nem lenne szükség olyan élethelyzetekre, amikor az ember megáll és ha számon kérőn is, de beszélni kezd Istenhez.
Zán Fábián Sándor kitért arra is: a kárpátaljai közösség önkritikusan felteszi azt a kérdést is, vajon nem fordította-e el Isten az arcát tőlük, mert haszontalanná váltak, mert elfelejtkeztek a küldetésükről. Öt-tíz-harminc éve „elhittük és megtapasztaltuk” Isten megváltó szeretetét, és most feltehetjük a kérdést, „tettünk-e valamit hálából az ő nevéért, az ő dicsőségéére és embertársaink javára”. – Nem azért kerültünk-e abba a nyomorúságba, amiben vagyunk, mert haszontalanokká váltunk De ha így van, akkor van remény is, akkor itt az ideje változni és Isten hasznos szolgáivá válni – tette hozzá a kárpátaljai református püspök.
