Elképesztő volt, amit Törökországban tapasztaltunk, a fényképek és a videók sem tudják visszaadni azt a káoszt, ami kint van. Egy ilyen földrengésre nem lehet felkészülni – erről beszélt Juhász Márton, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető-igazgatója a Magyar Hang megkeresésére. A szeretetszolgálat munkatársai a február 6-ai földrengést követően először egy hét fős csapattal utaztak Hatay városába, köztük három kutyás keresővel, később pedig további tizenkét fő csatlakozott hozzájuk.
Juhász Márton úgy látta, hogy ezerszer ennyi mentőalakulatra, kutyás keresőre, drónra, száloptikás kamerára, hőkamerára és hangszonárra lett volna szükség ahhoz, hogy több romok alá szorult embert lehessen megmenteni. Mint mondta, elég elképzelni azt, hogy hány ember lakik csupán egyetlen tízemeletes panelházban is. Ha szintenként csak hat lakás van és azokban csak három-három ember él, akkor már 180 lakóról beszélünk, a tragédiában pedig több ezer ház dőlt össze. Ebből kiindulva Juhász Márton meggyőződése, hogy a halálos áldozatok száma végül a százezret is eléri majd.
Miután egy Magyarországnál nagyobb méretű területet érintett a katasztrófa, óriási feladat volt a rendfenntartás, de elmondása szerint ebben a törökök kiválóan helyt álltak. Az első két napban találtak három túlélőt, később pedig, mint hazautazásuk után megtudták, további két embert, egy katona házaspárt sikerült kimenteni az ő közreműködésüknek köszönhetően. Míg a földrengés egy hétfői napon történt, a szeretetszolgálat mentői szombaton találtak rá a párra, és őket végül a török hatóságok vasárnap tudták felhozni. Vagyis a férfi és a nő több mint 150 órát élt túl a romok alatt. – Ez elképesztő nagy öröm volt nekünk – mondta Juhász Márton. Arra is kitért, a párt pénteken más mentőszolgálatok már megtalálták, ám egy álhír miatt félbe maradt a mentésük. Ugyanis aznap elterjedt, hogy átszakadt a környéken egy gát, árvíz jön, menekülni kell, emiatt hatalmas riadó volt az egész városban. – Felkaptuk a cipőnket, kabátunkat, de kiderült, hogy álhír volt – mesélte Juhász Márton.
Törökországban segített a földrengés áldozatainak a Magyar Református Szeretetszolgálat (Fotó: Magyar Református Szeretetszolgálat)
Megnyugvást adni a túlélőknek
A csapat több tucat holttest kiemelésében is segédkezett. Miután a török kultúrában fontos, hogy a halott ember teste lehetőleg épségben kerüljön elő, sokszor fél panelház tömböket kellett megmozdítani ahhoz, hogy ne keljen a holttest valamelyik végtagját levágni a kiemeléshez. Azt, hogy még mennyi elhunyt lehet a romok alatt, jól mutatták a keresőkutyák jelzései. Az állatok másként jeleznek, ha élő embert találnak, másként, ha olyan személyt, aki pár órával korábban halt meg és még csak pár órája kezdett el kihűlni a teste, és megint másként, ha már napok óta elhunyt emberre bukkannak. – Péntek-szombatra gyakorlatilag már csak az utóbbi típusú szag terjengett az egész városban – mondta az ügyvezető-igazgató.
Azt is kiemelte, bár szörnyű tragédiák szemtanúi voltak, úgy érzik, ebben a helyzetben is több mindennek örülhetnek. Azon túl, hogy segítették öt élet megmentését, arra is volt példa, hogy megnyugvást tudtak adni a túlélőnek. Például egyikük azzal a kéréssel fordult hozzájuk, hogy kutyájuk segítségével állapítsák meg, valóban meghaltak-e idős szülei, ahogy ő abban szinte biztos volt lakásuk romjait elnézve. A csapat teljesítette a kérést, visszaigazolták az érintett személy megérzését – ezzel bizonyosságot adva neki.
– Örülhetünk annak is, hogy a mentőcsapatoknak sikerült Magyarország jó hírét kelteni. Nagyon hálásak voltak nekünk, és onnantól kezdve, hogy kiejtettük, hogy „Magyarisztánból” jöttünk, bárhova beléphettünk, minden ajtó megnyílt előttünk – mondta. Juhász Márton szerint bár most mindenki szuperhősként néz a csapatukra, ez azért nincs így. – Egyszerűen megtettük azt, amit erőnkhöz, lehetőségünkhöz képest tudtunk – mondta. Hitvallásukat az alábbi igeverssel szemléltette: „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk”.
Keresés a romok között (Fotó: Magyar Református Szeretetszolgálat)
„Eszembe jutott, felhívjam-e a feleségemet elbúcsúzni”
Kérdés, hogy az átélteket hogyan tudják majd feldolgozni a mentőcsapat tagjai, hiszen erre kint nem volt lehetőség, mert mint Juhász Márton mondta, „nem sírni mentünk ki a gyászolókkal, hanem segíteni”. Az biztos, hogy a szeretetszolgálat szakember segítségét biztosítja az érintetteknek, ha szükséges. – Fontos, hogy mi egy keresztyén karitatív szervezet vagyunk, vagyis azért is mentünk ki Törökországba, hogy a hitünkről tegyünk bizonyságot a cselekedeteink által is. Számomra a bevetés legnehezebb pillanata az álhír miatti riadó volt, amikor még nem tudhattuk, mi fog velünk történni. Ekkor egy dolog jutott eszembe, hogy felhívjam-e a feleségemet elbúcsúzni vagy feleslegesen ne ijesszem meg. Bár a családomat sajnáltam, de a hitem ekkor is megnyugvást és biztonságot adott – fejtette ki Juhász Márton. A mentőcsapat tagjai egyébként kedden újra találkoztak személyesen, ugyanis Novák Katalin köztársasági elnök az összes, a földrengés túlélőinek segítő mentőt meghívta a Sándor-palotába.
A Magyar Református Szeretetszolgálat mentőcsapatának tagjai (Fotó: Magyar Református Szeretetszolgálat)
Juhász Márton arról is beszélt, míg szeretetszolgálatuk magyarországi szinten nagynak számít, világszinten picinek, ezért a mostani tragédia után elhatározták, lehetőségekhez mérten fejleszteni fogják a kapacitásaikat, toborozni fognak újabb bevethető önkénteseket. Szeretnék elérni, hogy legyen egy olyan 20 fős, tűzoltókból és egészségügyisekből álló csapatuk, ami bárhol bevethető maximum 24 órán belüli indulással. Ehhez viszont összesen 60 főre van szükségük. Terveik közt szerepel egy egészségügyi misszió indítása is Törökországba, hiszen rengeteg ember maradt otthon nélkül télen, de Szíriába is fognak küldeni élelmiszert és pénzt. Aki segítené munkájukat, az a 1358-as adományvonal hívásával tud 500 forintos adományt küldeni, de online is segíthet ezen a honlapon keresztül.
