Nem okozott nagy meglepetést a magyarországi választás eredménye Jaksity György, a Concorde igazgatóságának elnöke számára. – Nem állítom, hogy tudtam, mi lesz az eredmény, csupán azt, hogy a tendenciák alapján nem okozott óriási meglepetést – mondta a 24.hu-nak adott interjújában a pénzügyi szakember. Túl sok szót nem is vesztegetett a magyarországi választásra, mert szerinte jelenleg az orosz-ukrán háború a legfontosabb téma.
A közgazdász úgy látja, „Putyin célja a keleti területek elfoglalásán és valamilyen fokú annexióján túl Ukrajna területének és infrastruktúrájának minél nagyobb mértékű elpusztítása, így máris lehet előkészíteni a pénzt egy több tízmilliárd dolláros Marshall-tervre.” – A szétlőtt, lerombolt infrastruktúra mihamarabbi újjáépítése, rendezése szükséges ugyanis ahhoz, hogy például Európában és a világ más részein legyen mit enni – tette hozzá.
Szerinte hibáztak a nyugati vezetők, amikor nem látták előre Putyin céljait, noha legalább a 2014-es Krímbe való bevonulás óta lehetett tudni, hogy Oroszország készül valamire. Az Európai Uniónak jóval korábban kellett volna elképzelni a lehetséges kimeneteleket, ezekre vészforgatókönyveket kellett volna készíteni, majd azokat jóváhagyni. Most azonban már nincs visszaút. Mindegy, hogyan szankcionálják az országát, Jaksity szerint Putyin ezt a háborút végig viszi. Hiába fájnak a szankciók Oroszországnak, Putyin alighanem eléri, amit akar, még ha nehéz is lesz győzelemnek nevezni a kialakult helyzetet.
– Mi mást tehetne? Kiáll, és azt mondja a népének, hogy miattam megölték a fiaitokat, férjeiteket, gazdaságilag az összeomlás felé haladunk, jó mulatság, férfimunka volt, úgy döntöttem, visszavonulunk? – fejtegette az orosz–ukrán háború kimenetel kapcsán a szakember.
Persze Európának is fájdalmas, ami történik, és Jaksity szerint két dolgot kell átgondolni. – Rövid távon azt, hogy ha Európa és az Egyesült Államok nem áll ki maximálisan humanitárius és emberi jogi kérdésekben, akkor vajon merre megy az emberiség? Ki és mikor gondolja úgy legközelebb, hogy bármikor bármit szét lehet lőni, embereket lehet halomra gyilkolni, akár civileket is, mert az átmeneti gazdasági szankciókon kívül nem lesz komolyabb következménye? Egy olyan világ képe sejlik föl, amihez sem Európa, sem az Egyesült Államok, sőt, egyetlen civilizált ország sem adhatja a nevét. Mert nem az a fő kérdés, hogy mennyibe kerül egy kilowattóra áram, hanem az, hogy milyen világban élnek majd a gyermekeink – szögezte le.
Jaksity szerint Magyarország sem készült a háborúra, sőt, az elmúlt években növelte a kitettségét Oroszország felé. Hazánk a legkiszolgáltatottabb, mi függünk a leginkább az orosz gáztól Európában, ráadásul olajügyben is kitettek vagyunk. – A százhalombattai finomító kiváló, értékes rendszer, de lassan paraméterezhető át más összetételű olaj feldolgozására – mondta.
Így ami a rezsicsökkentést érinti, ez „egy olyan önbéklyó, amit a kormány nehezen dobna le magáról”. Példaként hozta fel a cseheket, ahol 13 százalék az infláció. Málunk is ennyi lenne rezsicsökkentés nélkül, de ahogyan ők is túlélik, mi is túlélnénk ezt. Persze azokat a társadalmi csoportokat, amelyek nem tudnák kifizetni az emelkedő árakat, szociálpolitikai alapon kompenzálni kellene. Ugyanakkor azt viccnek tartja, hogy a magyar a világpiaci ár töredékéért tankol, fűt és használja az áramot. Véleménye szerint még a középosztálybeli háztartásoknál is érvényesíthető lenne, ha nem is a világpiaci, de a mainál lényegesen magasabb ár.
Jaksity is osztotta azt az álláspontot, hogy jobban kell takarékoskodni az árammal, a gázzal: ha egy fokkal lejjebb állítjuk a termosztátot, az 6–7 százalékos megtakarítást jelent. „Ez már csak azért sem lényegtelen, mert az emberiség legnagyobb problémája mégis csak az, hogy fék nélkül haladunk a klímakatasztrófa felé.”
A szakember korábban arról is beszélt, hogy Magyarország használta fel legrosszabbul az uniós forrásokat. Most éppen nem jön pénz Brüsszelből, de Jaksity nem aggódott: – Visszaadom az iparengedélyemet, ha a magyar külpolitika, a politikai kommunikáció – kifelé mindenképpen, de akár még befelé is – nem változik meg gyökeresen a következő hetekben – állította.
–Nemcsak amiatt, mert szükségünk van az elmaradt uniós forrásokra, amelyeket egyébként részben jól vagy rosszul, de már elköltöttünk a magyar adófizetők pénzéből, hanem azért is, mert olyan szinten marginalizálódtunk, szorultunk ki a kontinens szélére a szó minden értelmében, hogy az politikailag már nem vállalható – tette hozzá, bár szerinte az már kérdés, hogy Európában mennyire van fogadókészség a megváltozó politikára és kommunikációra.
Az interjúban szóba került még az is, hogy az orbáni gazdaságpolitika mely modelleket tekinthette alapul, és miért nem tudta jól importálni ezeket.
A magyar gazdaság alapproblémájának látja, hogy „megyünk tovább ezen az úton, egy csökkenő, öregedő, rossz egészségi állapotban lévő, gyenge képzettségű népességgel, alacsony szinten növekvő vagy stagnáló gazdasággal, amit semmi más nem tart életben, csakis az Európai Unió forrásai és piaca”.
Végül kitért még a választásokra, ahol a két fél helyzetét így írta le: „Az egyik oldalon egy minden modern technikával felszerelt, jó állapotú hadsereg áll, velük szemben pedig botokkal, parittyákkal felszerelt partizánok. Ez a magyar hatalmi, politikai térkép. Reménytelen, ugye? Az egyik oldalon százmilliárdokhoz való korlátlan hozzáférés, a másik oldalon olykor már a szórólaphoz is hiányzó pénz. Ez egy háború, a háború pedig, mint tudjuk, három dologgal működik: pénzzel.”
A teljes interjú ezen a linken érhető el.
.
