Rendkívül érdekes írást tett közzé a Facebookon Bruck András publicista és testvére, Bruck Gábor üzleti és politikai tanácsadó Mit fogunk a gyerekeinkre hagyni? címmel, amely nemcsak egyfajta szembenézés a rendszerváltó generáció szerintük áldatlan örökségével, hanem kiállás a Tisza Párt mellett is.
„A mi generációnknak már nincs sok ideje hátra. Minket, 1946 és 64 között születetteket neveznek baby boom generációnak, ez a mai 60 és 80 év közötti nemzedék. Folyamatosan csökken a befolyásunk, kopunk ki a kultúrából – és végül az életből. A szeretteinknek hiányozni fogunk, de az országnak nem. Szomorú, hogy semmi nem marad majd utánunk, amire büszkék lehetnénk. Voltak közöttünk nagyon jó minőségű emberek, valódi teljesítményekkel, de ami a generáció egészét illeti, amit letettünk az asztalra, az alig több mint nulla” – írják, hozzátéve, hogy másutt a baby boom generáció hatalmas energiákat mozgósított, de „nálunk a baby boom nemzedék (...) semmit sem tett be a közösbe. Egyetlen tiszteletre méltó kivételként talán a demokratikus ellenzék tagjait említhetnénk. Értékeket: morált, személyes bátorságot és intellektust állítottak szembe elnyomóinkkal. Ők voltak közöttünk a legeurópaibb karakterek. Telt az idő, egymást érték a rendszerváltás csalódásai, és a baby boom generáció egyre jobban elszürkült, végül olyan mélyre csúszott, hogy a demokratikus ellenzék legfőbb vívmányait, a jogállam, a szabadság gondolatát is feladta”.
A testvérpár úgy látja, az elmúlt 15 év már végképp nem hozott semmit, csak Orbán Viktort. „A generációnk jó része rá szavazott és több százezer értelmiségi – jogászok, újságírók, tanárok, közhivatalnokok – semmit nem tettek azért, hogy ne lehessen belőle diktátor. Hogy Orbán miért lett az, nem tudjuk. Talán a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy azért, mert megtehette. Engedtük neki. Ez pedig döntően a baby boom nemzedék szégyene. Sok egyéb mellett a CEU-t, az SZFE-t, az Akadémiát is odaadtuk neki. Születtek díjnyertes filmek, jó regények, nézhető színdarabok, de az egészből nem született új, magasabb minőség. Harminc év alatt sem lettünk igazi európaiak, nem váltunk nyugatiassá” – írják, leszögezve, hogy ez a folyamat háborítatlanul zajlott Magyar Péter és a Tisza Párt megjelenéséig, de – vélekednek – a „sikertelen generációnk számos influenszere” képtelen belenyugodni ebbe. Mintha azt éreznék, hogy az új mozgalom végképp nyugdíjba küldi őket.
„A reflektorfényben Magyar Péter áll, de szerintünk a Tisza mint mozgalom még nála is érdekesebb jelenség. A fiatal elnök rendkívül tehetséges, és nem kérdés, hogy ő volt a szikra, amely belobbantotta a mozgalmat. De a főszerepet a Tisza játssza, az emelte Magyar Pétert ilyen magasra. Rendkívüli sebességű volt a Tisza áradása. Mintha sok százezer ember öntudatlanul arra várt volna, hogy végre jöjjön valaki, és onnantól másfelé megyünk. Magyar Péter pedig nem csak jött, azt is megérezte és helyesen artikulálta, hogy a mögötte felsorakozók merre akarnak haladni. Túl akartak lépni az elmúlt évtizedek pocsolyáján: a tehetetlen pártokon, a baby boom generáció totyogásán, gyávaságán”.
A szerzőpár úgy véli, hogy Magyar Péter ajánlata – ami tulajdonképpen nem más, mint változtatni a politika minden szintjén és minőségén – a rohamosan idősödő baby boom generáció számára felfoghatatlan és elfogadhatatlan. Magyar Péter azt ajánlja, hogy a Tisza legyen ideológiailag semleges: férjen el benne a konzervatív, a liberális és a szociáldemokrata, a jobboldali és a baloldali, a vallásos és az ateista, a nemzeti és a kozmopolita. Ez a hozzáállás semmilyen módon sem kompatibilis a meglévő pártok gondolkodásával”.Szerintük a a Tisza szavazóit az a gondolat mozgatja, hogy a sokféleség ellenére, ez az ország lehet egységes. A megosztottság helyett lehet béke.
„Ami pedig a baby boom nemzedéket illeti, talán most van az utolsó lehetősége arra, hogy valami jót tegyen, olyat, ami túlmutat a személyes érdekeinken.(...) És nem kéne gyávaságból, az újtól való félelem, vagy a lehetséges kockázat miatt Orbánt és az ő áporodott világát is a gyerekeinkre hagyni” – áll a Facebookon megosztott közös szövegben.
