Az élet nagy dramaturg – így foglalta össze L. Simon László székfoglalóján Lezsák Sándor, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum menesztett főigazgatója épp az intézményi autonómiáról tartotta előadását. A Telex cikke szerint Lezsák – aki korábban „vigasztalni” is próbálta társát – úgy fogalmazott, hogy L. Simon túltolta a biciklit. Lezsák feladata egyébként a laudáció megtartása volt, helyenként pedig kissé ködösen fogalmazott: „a művészetben és politikában helyét kereső L. Simon László többször került nehéz helyzetbe.”
L. Simon székfoglaló előadása elején leszögezte, hogy nem politikai állásfoglalás lesz, amit mondani fog. A közönség erre nevetéssel válaszolt, mire a volt főigazgató megjegyezte azt is: nem fogja kiejteni a kultúráért felelős miniszter (Csák János) nevét.
Az egykori kulturális államtitkár, aki így az MMA rendes tagja lett, előadásában leginkább irodalomtudományi kérdéseket érintett. A menesztésre is reagált mindenesetre azzal: „nem az a legény, aki adja, hanem aki állja.” Szerinte nem a kirúgás ténye, sokkal inkább az utóélete az érdekes, és úgy érzi, valaki nem akart vagy nem tudott túllépni a saját politikai érdekein. L. Simon úgy látja továbbá, hogy a homoszexualitás művészi megjelenítéseit élesen el kell különíteni a politikától. Szerinte nem szabad egy művet megcsonkítani, kivéve talán akkor, ha uszító jellegű. Álprüdériának nevezte azt, hogy amíg a pornó korlátok nélkül terjed az interneten, a szexualitás ábrázolásának egyes formái látszólag ki vannak tiltva a múzeumokból.
Úgy látta továbbá, hogy a Nemzeti Múzeum továbbra is autonóm intézmény, ahogy magát is autonóm embernek tartja, és csak autonóm ember képes magas színvonalú művészeti alkotások létrehozására. Előadásában továbbá – írja a Telex – Goethétől és Weöres Sándortól is idézve beszélt általánosságban a művészi szabadságról és intézményi autonómiáról.
