Semmiben nem működik együtt a kormányzat az önkormányzatokkal a koronavírus járvány elleni küzdelemben, még az alapvető információkat sem kapják meg – erről is beszélt a Magyar hangnak adott interjújában Józsefváros polgármestere. Pikó Andrással beszélgetve szóba került a propagandalap szövegértési problémákkal küzdő, s őt egészen méltatlanul támadó munkatársának esete, a drogpolitika kudarca és az élhető főváros víziója is.
– Egészen elképesztő eset történt a múlt héten, a Magyar Nemzet nevén megjelenő lap munkatársa egy a szövegkörnyezetéből kiragadott idézetet használva azzal vádolta önt, hogy édesapjával akarja felújíttatni a józsefvárosi bérlakásokat. Miközben az ön édesapja évekkel ezelőtt elhunyt, mondataival pedig épp az ellenkezőjét fejezte ki annak, mint amit a lap hazudott. Tesz jogi lépéseket? Egyáltalán, milyen eszközei vannak egy polgármesternek a propaganda ennyire méltatlan támadásaival szemben?
– Ha egy újságíró olyan komoly szövegértési problémával küzd, hogy egy hasonlaton alapuló példabeszédet szó szerint ért és ír le, az nem újságíró. Akkor sem újságíró az illető, ha nem gondolja végig, hogy egy antikorrupciós stratégia vitájában életszerű-e, hogy a polgármester a miniszterelnök édesapjának korrupt állami beszállítói gyakorlatához hasonló korrupt gyakorlatot akar alkalmazni a kerületében úgy, hogy ráadásul mindezt a nyilvánossággal is közli. Ha mindezek után meg sem kérdez, hogy tisztán lásson, akkor nem csak nem újságíró, de nem is tisztességes ember. Özvegy édesanyámat nagyon megviselte az ügy, sokan hívták fel felháborodva. Rá tekintettel ebben az esetben nem fogok perelni, mert a minimális esélyt sem akarom megadni a fideszes médiának, hogy még egyszer meggyalázzák apám emlékét.
– Ha már bérlakások, beszéljünk a kerület pénzügyeiről. Mekkora tartalékokkal vették át egy évvel ezelőtt Józsefváros önkormányzatát?
– Ugyanaz történt nálunk is, mint másutt, ahol ellenzéki, vagy civil polgármester vette át a fideszes vezetéstől az önkormányzatot. Az önkormányzatok számláin lévő pénzeket összeadták, és azt mondták, hogy ennyivel adták át. Eszerint Józsefvárost 13 milliárd forinttal.
– Pontosítom a kérdést. Ebből a 13 milliárdból mekkora volt az az összeg, ami nem volt kötelezettségvállalással terhelt?
– Ez az érdekes. Itt az történt, hogy amikor a végére értünk a számolásnak, az derült ki, hogy 200 millió forintos általános tartalékunk van. Hatmilliárd forint le volt kötve különböző európai uniós programokra önrész címen, 2,2 milliárd a káptalanfüredi elhíresült beruházásnak az állami támogatása volt (évek óta húzódik az önkormányzati gyerektábor fejlesztése – a szerk.). Aztán volt még 600 millió forintunk, amit nem lehet felhasználni, csak parkolásfejlesztési célra. A fennmaradó összeg folyamatosan csökkent, hiszen ez a folyószámlán lévő összeg a 2020-as költségvetési évre vállalt feladatokra szolgált fedezetül. Vagyis a 200 milliós általános tartalékon felül minden forint mögé oda tudtam rakni egy olyan kötelezettségvállalást, amely meghatározta, mire lehet felhasználni. Persze lehetett volna úgy dönteni, hogy nem veszem figyelembe az elődeink által tető alá hozott költségvetést, de akkor sok mindent nem tudtunk volna működtetni.
– Ez azt jelenti, hogy rosszabb volt a helyzetük, mint a környékbeli önkormányzatoké.
– Úgy tudom, a VI. kerületben és a IX. kerületben is sokkal jobb volt a helyzet, mint nálunk. Józsefvárosnak szabadon felhasználható komoly mértékű tartaléka nem volt. Többek között ezért kerültem olyan nehéz helyzetbe az elmúlt év végén, amikor elkezdődtek a gázelzárások a Nemzeti Közművek miatt. Mert nem lehetett kifeszíteni a költségvetésünket.
– Ilyen helyzetben érte el önöket a koronavírus-járvány első hulláma, amikor forrásokat vontak el az önkormányzatoktól. A VIII. kerülettől a mindenkit érintő elvonáson túl például még az óvoda- illetve bölcsődeberuházásra korábban odaítélt 200 millió forintos központi költségvetési is elvonták.
– Nem csak azt. Az összes elvonás 1 milliárd 125 millió forint volt. Például benne volt egy 600 millió forint fölötti összeg, amit bérlakás-felújításra kaptunk, a része volt az említett 200 millió is, ami valóban óvoda- és bölcsődefelújításokra szolgált volna, volt még egy 150 millió körüli összeg a Horváth Mihály tér rendbehozására, aztán volt még 95 millió forint az utcai kamerarendszer fejlesztésére, és volt még valamennyi a SOTE parkolói kapacitásának növelésére is.
– Tud mondani még egy olyan példát, hogy a kormány korábban konkrét célra már odaítélt támogatást utóbb visszavont egy önkormányzattól?
– Olyan célzott támogatást, ami a költségvetésben volt biztosítva, tudtommal ekkora mértékben nem vontak el senkitől. Ami igazán dühítő ebben az az, hogy a koronavírus-járvány elleni védekezés költségeihez való hozzájárulással indokolták. Miközben Mészáros Lőrinc minden héten ennyi pénzt kapott a kormánytól. De éppen a veszélyhelyzet idején 1,6 milliárd forintot juttattak annak a kézilabda-szövetségnek, aminek a kerület országgyűlési képviselője, Kocsis Máté a vezetője. Kocsis Mátéval kialakult egy vitám, de még mielőtt ez kialakult volna, arra kértem őt, hogy segítse a kerületet, mert ez egy nagyon szegény kerület, jobban megüti a válság. Erre a kérésre volt az a válasz, hogy a Fidesz parlamenti frakciójának vezetőjeként asszisztált ehhez a pénzelvonáshoz, nem akadályozta meg. Nagy baj, hogy a képviselőnk a kerület ellen dolgozik. Emögött nem lehet más okot keresni, csak politikait. Rajtunk kívül még a IX. kerülettől is elvontak 400 millió forintot. Kocsis Máté képviselői körzetének a határa ebben a két kerületben van meghúzva. Ez egyértelműen politikai bosszú volt.
– Egy önkormányzat ilyen mértékű hátrányos megkülönböztetésére én sem emlékszem. Miután a gépjárműadót elvonták az összes önkormányzattól, meglepő volt olvasni a Magyar Közlönyben – a járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet idején, miután megszavazták a felhatalmazási törvényt –, hogy egyes önkormányzatok kormánydöntéssel kaptak plusz támogatásokat különböző fejlesztési célokra. Míg egyes önkormányzatoktól fejlesztési forrásokat vont el a kormány, másoknak plusz pénzeket juttatott.
– A kormánynak lehetősége van arra, hogy súlyozva döntsön arról, hova küldi a fejlesztési forrásokat. Ez már a politikának a terepe. Ilyenkor egy polgármester egy dolgot tehet: rámutat arra a gyakorlatra, ami a kérdésében nagyon explicit módon meg is fogalmazódott. Politikai bosszú áldozata lett Józsefváros és Ferencváros lakossága. Emiatt nem tudunk felújítani 100 bérlakást, ezért ennyivel kevesebbet tudunk megpályáztatni. Az óvodáinkra sem tudunk 200 millió forintot elkölteni, a saját költségvetésünkben erre nincs pénz. Egy képviselő nem viselkedhet úgy, ahogy Kocsis Máté viselkedett Józsefvárossal szemben. Azt gondolom, ez később fájni fog neki, amikor majd jönnek a választások. Mindazonáltal függetlenül attól, hogy én civilként, ellenzéki támogatással lettem polgármester, ő pedig Fidesz frakcióvezetője, nem helyes elvitatni, hogy mindkettőnknek fontos Józsefváros, fontosak az itt élők. Ezért – anélkül, hogy egymással barátkoznunk kellene –, együtt kellene tudnunk működni. Segítenünk kellene egymást. Normális helyeken ez nem légből kapott elképzelés. Sajnos Magyarországon ez úgy működik, hogy ha valaki a politikai ellenfelén akar ütni egyet, akkor a legkönnyebben úgy lehet ütni, hogy elveszi tőle a fejlesztési forrásokat. De nem tőlem vették el. Nem a polgármestert ütötték meg, hanem a józsefvárosiakat.
– A másik nagy konfliktus a közétkeztetés körül alakult ki az előző vezetéssel. Önök egy korábban kötött szerződést felmondtak, emiatt az önkormányzatot súlyos, több tízmilliós bírsággal sújtotta a közbeszerzési hatóság. Mi volt a szerződésbontás valódi oka?
– 2015-ben olyan konstrukcióval írták ki a közbeszerzési pályázatot, hogy csak egyetlen egy cég felelt meg neki. Az, amelyik később nyert is, amely nem csak a közétkeztetést tudta vállalni, hanem a tálalókonyháink felújítását is. A szerződésnek két része volt: az 1 milliárd forint értékű rész a közétkeztetést fedte le, a kisebbik, a maximum 80 millió forintos rész a felújítást. Viszont a felújításokkal nem számoltak el egymás felé. A szerződés lényeges eleme volt, hogy a felújítás miatt folyamatosan magasabb árat fizetett az önkormányzat a közétkeztetésért. Ez 2019-re odáig fajult, hogy ha összehasonlítjuk a környező kerületekkel, vagy akár az összessel a józsefvárosit, ez a cég a legdrágább közétkeztetési szolgáltatást nyújtotta a fővárosban. És 2019 őszén – a választási kampány idején – ezt a határozott idejű szerződést határozatlan idejűvé módosították.
– Törvényesen lehet ilyet tenni?
– Nem. Ez abszolút törvénytelen. Erre hivatkozva, és azt figyelembe véve, hogy a szerződés egyéves felmondási időt tett lehetővé, kimondtuk ennek a kontraktusnak a semmisségét. Ami azóta történik, az a NER lényege. A Fidesz különböző indítványokkal és feljelentésekkel megpróbál bennünket visszakényszeríteni az általa összehozott – a józsefvárosiak érdekét nem szolgáló, a korrupció gyanúját is felvető – ügyletbe.
– Mi a bizonyíték arra, hogy a korrupció gyanúja is felmerül?
– Az azért nagyon hamar kiderült, hogy ez is egy Mészáros Lőrinchez köthető cég. A 2015-ös szerződéskötés után bevásárolta magát ebbe a cégbe. Eredetileg nem oda tartozott. Jól látszik, hogy a szerződés megkötésénél és annak végrehajtása folyamatában az önkormányzat nem a jó gazda módjára járt el. Nem ellenőrizték, hogy teljesültek-e a szerződés feltételei, nem szabályosan történtek a hosszabbítások sem. Folyik a belső vizsgálat, valószínűleg nem tudjuk megúszni a feljelentéseket. Furcsa dolgokra kellett rádöbbennünk. Már nem vagyok biztos abban sem, hogy elvégezték a tálalókonyhák felújítását, nincsenek szabályos átadás-átvételi dokumentumok. Sok minden láthatóan nem működik. Ami viszont azóta működik, az az, hogy a Fidesz mindent megtesz a feljelentésektől kezdve az ide buszoztatott jászságiakból szervezett „Le a hússal” áltüntetésekig. Ráadásul erős a gyanú, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság ehhez asszisztál.
– De a bíróság is úgy döntött, hogy a bírságot meg kell fizetniük…
– Nem arról döntött a bíróság, hogy jogos a bírság, ezt még nem is vizsgálta. Csupán arról döntött, hogy a jogosság megvizsgálása előtt nem ad erre előzetes jogvédelmet. Az ügyben bírósághoz fordultunk, egyrészt, kértük az azonnali jogvédelmet, hogy tudjunk szolgáltatni a közétkeztetésben, másrészt kértük a közbeszerzési döntőbizottság által kiszabott büntetés felfüggesztését. Később kiírtuk az új közbeszerzési pályázatot, ennek folyamatát a Közbeszerzési Döntőbizottság ellenőrizte. Ellenőrizte a hirdetményünket, erről egyeztetés is volt velük, aminek a végén azt a véleményt kaptuk, hogy rendben van, mehet. A hirdetményt közzétettük, elindult a folyamat, majd ennek végén a Közbeszerzési Döntőbizottság egy újabb, kiterjesztet hirdetményellenőrzés során megállapította, hogy túlzó versenykorlátozó feltételt szabtunk. Ezt korábban valamiért nem vették észre.
– Mi volt a túlzó versenykorlátozás?
– Az, hogy feltételül szabtuk egy darab szállító jármű meglétének igazolását.
– Egy egymilliárdos szerződésnél versenykorlátozó feltétel előírni egy darab szállítójárművet?
– Igen. Utána fogunk nézni, hogy az eddigi hasonló szerződéseknél volt -e valahol ilyen feltétel, és az ellen is kifogást emelt-e a döntőbizottság.
– Egy ilyen nagy értékű közbeszerzésnél egy komoly pályázónak egy ilyen feltétel nem jelenthet gondot. Vesz egyet.
– Így van. De bérelhet is. Azt mégse várhatjuk el, hogy riksával vagy lovaskocsival szállítsák ki az ételt. Megdöbbenve állunk az előtt, hogy még 10 milliós büntetést is kiszabtak ránk a „versenykorlátozó” feltételünk miatt. Jogorvoslati lehetőségünk még van, élni fogunk vele. És még valamit csinálunk, kiírjuk újra a közbeszerzést ezzel az egy módosítással, amit a döntőbizottság kifogásolt, és akkor bebizonyíthatja, hogy van-e még egyáltalán valami szakmai elvárása saját magával szemben, vagy pedig teljes egészében a Fidesz politikai szolgálatába szegődött.
– Ilyenkor nem merül fel a jogsértés gyanúja?
– Az államigazgatási joggal való visszaélés gyanújának kérdése felmerült, ezt vizsgáljuk. Muszáj emlékeztetnem arra, hogy miért indítottuk el ezt az egészet. Ez egy olyan kerület, ahol nagyon sok szegény ember lakik. Akik számára különösen fontos, hogy jó minőségű közszolgáltatásokat kapjanak. A közétkeztetés az egyik legfontosabb szolgáltatás, amit az önkormányzat biztosít. Ennek a minősége és méltányos ára közérdek, ez volt az oka annak, hogy erre a pályára léptünk.
– Mennyivel volt drágább önöknél a menzadíj a többi kerülethez képest?
– Mondok egy példát. Egy általános iskolás gyereknek Józsefvárosban az ebédje bruttó 1500 forintba került az önkormányzatnak, ennyit kért az utolsó az áremelésnél a korábbi cég. Míg a IX. kerületben bruttó 800 forintért három fogást kapott a gyerek, nálunk csak az ebéd került ennyibe.
– És a minőségben jelentős volt különbség?
– Ezt nem tudom megítélni, de sok kifogás volt a korábbi cég szolgáltatásával kapcsolatban. Az átmeneti időre, amíg közbeszerzési eljárásunk lezajlik, szerződést kötöttünk egy meghívásos pályázattal kiválasztott céggel, erre a közbeszerzési törvény lehetőséget ad. Ez a szolgáltató – miközben biztosan rendesen számolta ki a saját költségeit – 25 százalékkal olcsóbb ajánlatot tudott adni, mint amennyi az akkor érvényben lévő ajánlat volt. Tíz százalékkal tudtuk csökkenteni a térítési díjat, és nagyon jó visszajelzéseket kapunk a minőségre. A térítési díjat fizető szülő havonta 1000-2000 forint közötti összeget takarít meg. Józsefvárosban olyan a szociális helyzet, hogy a közétkeztetésben résztvevők több mint 70 százaléka ingyen kapja az ételt. Csak azzal, hogy váltottunk, még a vitatott bírságokkal együtt is 100 millió forintot spóroltunk meg az önkormányzatnak, ezt a pénzt más fontos dolgokra költjük, nem pedig egy túlárazott, nem túl jó minőségű közétkeztetés finanszírozására, és így végső soron Mészáros Lőrinc gazdagítására.
– A legsúlyosabb gond most a koronavírus-járvány, aminek második hulláma ismét próbára teszi az önkormányzatokat is. Milyen az együttműködésük a kormánnyal?
– Semmilyen. Ezt tényleg komolyan mondom.
– Megkapják-e a szükséges információkat a kialakult gócokról? A karantént elrendelő hatóság értesíti-e a polgármesteri hivatalokat a fertőzött személyekről, vagy maga gondoskodik róluk?
– A járvány első hulláma alatt egy elég kiterjedt ellátási rendszert dolgoztunk ki, amiben volt tájékoztatás is. Él egy zöld számunk, onnan tudjuk, hogy nincs ellátás, mert vannak, akik jelzik nekünk, hogy karanténba kerültek, kérik a segítségünket, mert nem tudják beszerezni az élelmet. Ezekről az emberekről hivatalos információt nem kapunk. Sőt, mint megtudtam, az önkormányzatnak ellátási kötelezettsége sincs, hiszen nincs rendkívüli veszélyhelyzet, mert a kormány nem rendelte el. Az önkormányzatoknak most még nem osztottak lapot. Az első hullám idején kaptunk tájékoztatást, megadták a fertőzöttek listáját is, a mi feladatunk volt, hogy minden karanténossal felvegyük a kapcsolatot. Most nem kapunk listát. Egyet tudunk tenni: a zöld számra bejelentkező karanténosoknak, akik segítséget kérnek, azoknak – saját döntésünk alapján, a saját forrásainkból – az ellátását természetesen megoldjuk.
– Az első hullám idején a védekezés mennyibe került Józsefvárosnak?
– 120 millióba. Nem volt rá több pénzünk. Ebbe benne van az ingyen ebéd, az egészségügyi kiadások, az a rendkívüli segély, amit – 30 és 50 ezer forint közötti mértékben – folyósítottunk az ellehetetlenült egzisztenciájú embereknek. Benne vannak azok a költségek is, amiket a járványügyi védekezéshez kapcsoltunk.
– Itt a Nagykörút mentén fekvő önkormányzatok anyagi lehetősége között olyan mértékű különbségek vannak, akár egy utca szemközti oldalán lakók esetében is, hogy felmerül a kérdés: vajon miért nem fognak össze legalább az ellenzéki irányítású önkormányzatok, hogy segítséget nyújtsanak a legnehezebb helyzetben lévő kerületeknek?
– Ez egy reális felvetés, Soproni Tamással, Terézváros polgármesterével szoktam tréfálkozni azzal, hogy lassan megyünk hozzájuk kedvezményes hitelért, és ő mindig jól fogadja ezt, mert úgy válaszol, hogy: „Beszéljük meg”. Miközben mindketten tudjuk, ennek a jogszabályi feltételei Magyarországon nem adottak. Minden olyan unortodox megoldás, ami valamilyen szolidaritásra irányulna, csak úgy jöhetne létre, ha nagyon kreatívan értelmeznénk a jogszabályokat.
– Önkormányzati társulásra gondoltam…
– Azt például lehetne. Van egy olyan téma, mi most ezen dolgozunk, amiben például össze lehetne fogni. Ennek a nyárnak az volt a legdermesztőbb tapasztalata, hogy az elmúlt 10-12 év drogpolitikájának kudarca megjelent az utcákon. Az V., VI., VII., IX., és még a XIII. kerületben is a polgármester kollégák ugyanazt tapasztalták, mint mi itt a VIII. kerületben, hogy rengeteg dizájner droghasználó feküdt kinn ellátatlanul a köztereken. Ezek a droghasználók, gondoljunk bármit is róluk, emberi lények, akiknek segítségre lenne szükségük. És nincs sem utcai-, sem másfajta olyan szolgáltatás, ami segítené őket. Erről ősszel muszáj elkezdenünk egy közös tárgyalást a kerületekkel, a kormánnyal és fővárossal a jövő évre vonatkozóan. Még egy ilyen nyarat nem fogunk kibírni. Ezek az emberek ott fognak meghalni a tűző napon, nincs senki, aki bevigye onnan őket. Nyáron nincsenek életmentő pontok. Télen a Dankó utcában van olyan hely, hogy ne fagyjanak meg a hajléktalanok. Számukra biztosítva van egy intézményrendszer, ahova segítségért fordulhatnak. De itt megjelent egy olyan ellátatlan csoport is az új dizájner drogok miatt, amellyel valamit kezdenünk kell. Egy biztos, nem lehetünk tétlenek. Itt most teszek egy politikai kitételt: szerintem ha még egy nyarat így végighúzunk, és az önkormányzataink nem tudnak ebben valamit felmutatni, nem tudnak valamilyen megoldást nyújtani, akkor 2022-ben emiatt nagyon komoly hátrányokat, veszteségeket fogunk elszenvedni. Nem csak azért mert a választóink elvárják azt, hogy humánus megoldásokat válasszunk erre az egészségügyi társadalmi problémára, hanem mert azt is elvárják, hogy a köztereinken rend legyen. Ha magatehetetlen emberek fekszenek a II. János Pál pápa téren, vagy a Jókai téren, vagy bárhol másutt, az azt jelenti, hogy nincsenek rendben a köztereink. És ez a mi felelősségünk is.
– Az ellenzéki önkormányzatok összefogásával a Nagykörút városképét is meg lehetne újítani, hiszen a Dunától a Dunáig – a belvárosi rövid szakaszt leszámítva – ellenzéki önkormányzatok vannak az út mindkét oldalán. Rendbe lehetne tenni, korzóvá lehetne alakítani, valamilyen egyeztetett koncepcióval. Teraszos kávéházakkal, képzőművészeti kiállítótermekkel, elegáns üzletekkel vonzóvá lehetne tenni, igen látványos sikert elérve az összefogással.
– A Nagykörút esetében 18 civil szervezetnek már ott van a főpolgármester asztalán a javaslata. Kapcsolódik hozzá a bringasáv is, meg az a cél is, hogy a Nagykörút forgalmát csökkenteni kellene, hogy az ne egy közlekedési folyosó legyen, hanem a városnak életet adó ütőere. A javaslat szerint Nagykörutat végig revitalizálni kell, mert most semmi másra nem használják igazán, mint közlekedésre, és nem is nagyon lehet ilyen közlekedés mellett másra használni. Ahhoz, hogy olyan funkciók kerüljenek oda, amik miatt a fővárosiak szívesen korzóznának a körúton, ahhoz először meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy ki lehessen oda ülni, hogy ne fulladjunk meg a benzingőzben. Ez azonnal felveti ennek a ciklusnak a legnagyobb várospolitikai kérdését, azt, hogy a város mire is szolgáljon: autólerakat legyen vagy inkább emberi élettér. A kettő együtt – most már látjuk –, nem megy. Itt Józsefvárosban sem. Nagyon sokat gondolkodunk azon, hogy vajon meddig lehet fönntartani azt rendet, amiben sokkal több autó jut ingyenesen sokkal kevesebb parkolóhelyre. A város betelt. Egyszerűen muszáj helyet csinálnunk a fáknak, a zöldnek, az embereknek. Ez pedig érdeksérelem nélkül nem fog menni. Megpróbáljuk úgy megoldani, hogy a szerzett jogokat minél kevésbé sértsük. Megpróbáljuk elérni, hogy az itt lakók mondjanak le a második autójukról, vagy legalább méltányos díjat fizessenek a parkolásért. Hiszen közterületet használnak, és a parkoláson kívül ezért minden más esetben közterület-használati díjat kérünk. Az így befolyt pénzt osszuk aztán vissza mindenki javát szolgáló közösségi célokra. Ennek lehet az egyik formája a mobilitási alapjövedelem, amiből mindenkinek a közlekedését tudná valamennyivel támogatni az önkormányzat, de ebből lehetne például új köztereket létrehozni, vagy parkosítani. Egy dologra kell figyelnünk: mindenki könnyebben belemegy a változásba, ha kap érte cserébe valamit. Ez a valami lehet az, hogy élhetőbb, zöldebb lesz a város.
Az interjú rövidebb változata a Magyar Hang 2020/42. számában jelent meg október 16-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/42. számban? Itt megnézheti!
