A piaci szereplők és szakmai szövetségek is riadtan figyelik a módosítást, amit az Igazságügyi Minisztérium egy salátatörvénybe rejtve szeretne áttuszkolni a törvényhozáson, és az eddiginél több erőt és döntési jogot adna a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) kezébe. – A tervezet olyan, mintha a GVH kalapácsot lóbálva készülne agyműtétre – jellemezte a versenytörvény módosításáról szóló tervezetet Vörös Imre versenyjogász, akit a szerdán ismertté vált dokumentumról kérdeztünk.
Alapvetően elvehető
A tervezet szerint, melyről szerda reggel a Telex írt először, a hivatal versenyfelügyeleti eljárás keretében megállapíthatná, hogy melyek az „Alapvető Jelentőségű Vállalkozások”, vagyis AJV-k. Ezek olyan cégek, üzletláncok, pénz vagy hitelintézmények, melyek tőkeerejük, piaci részedésük vagy a fogyasztóknak nyújtott termékeik és szolgáltatásaik miatt kiemelt jelentőségűek lehetnek. Arról egyelőre semmit sem tudni, hogy a GVH mi alapján sorolna be egy vállalkozást az AJV-k körébe, de az világosan látszik, hogy a hivatal kőkeményen felléphet az ilyen cégekkel szemben, beleszólhat ügymenetükbe, vagyonkezelésükbe – éppen arra hivatkozva, hogy tevékenységük a fogyasztók és az állam szempontjából kiemelt fontossággal bír.
Az állami törődés teljes tulajdonvesztéssel járhat: ha egy AJV működésképtelenné válik vagy csődközelbe kerül, a versenyhivatal elrendelheti a cég teljes kényszerértékesítését, dönthet új vállalatai vezetők kinevezéséről, részvények átruházásáról – olvasható a tervezetben. Hogy ez a gyakorlatban milyen hatással – és adott esetben milyen gazdaságpolitikai következményekkel – járhat, azt nem nehéz elképzelni. Egy kormányrendelettel bevezetett hatósági ársapka vagy egy terméktípus behozatali-kiviteli tilalma egy nagyvállalatot is hónapok alatt a tönk szélére sodorhat; ha pedig a cég megkapta előzőleg az AJV-pecsétet, a folytatás borítékolható.
Az új kategóriába sorolt Kft-nek jelentési kötelezettséget is előírhat a GVH – vagyis, a piaci szolgáltatást nyújtó cégek egy állami hivatal felé kell majd számot adjanak szolgáltatásaik minőségéről.
A módosítás alapján ráadásul törvénysértés nélkül célkeresztbe kerülhet egy vállalkozás: ehhez elég, ha magatartásuk a GVH szerint „hozzájárul jelentős mértékű és folyamatos versenykorlátozáshoz vagy versenytorzuláshoz”.
A GVH sérti meg a semlegességet?
A témával kapcsolatban részletesen válaszolt viszont kérdéseinkre a cikkünk elején is idézett Vörös Imre, akit lényegében a hazai versenyjog és a GVH szellemi atyjának tekinthetünk: 1990-ben az Árhivatallal együttműködve ő alkotta meg a rendszerváltás utáni első versenytörvényt, és az ő ötlete volt a versenyhivatal felállítása is.
„Annyit így is el tudok mondani, hogy a változás önmagában aggályos és diszkriminatív. A versenytörvénynek éppen a semlegessége és normatív volta a lényeges, az, hogy mindenkire vonatkozik. Ha a törvény betartását felügyelő versenyhivatal maga jelöl ki AJV-ket, azzal maga sérti meg a versenysemlegesség követelményét, hiszen egyeseknek kiemelt státuszt ad, és más elbírálásban részesíti őket a többiekhez képest” – mutatott rá a jogász.
Duplán is alkotmányt sérthet
Vörös Imre politikai célokat sejt a módosítás mögött, amit elkeserítőnek tart: 1990-ben még olyan versenyhivatalért harcolt, ami az Országgyűlésnek és nem az aktuális kormánynak tartozik számadással, hogy a GVH ne válhasson hatalmi furkósbottá. Az Orbán-kormányok 14 éve alatt viszont úgy látja, hogy a hivatal egyre inkább politikai befolyás alá került – a versenytörvény folyamatos módosítgatása pedig a jogbiztonságot veszélyezteti, hiszen a piaci szereplők sem tudják, mihez kell alkalmazkodniuk. „Az új tervezet abból a szempontból is problémás, hogy sérti a tisztességes gazdasági verseny Alaptörvényben foglalt feltételeit, hiszen az állam saját politikai céljait követve avatkozik be piaci folyamatokba. Ha pedig a versenyhivatal az AJV kényszereladásáról dönt, azzal az alkotmányosan védett tulajdonhoz való jogot sérti meg” – vélekedett a jogász, aki szerint a módosítással visszatérünk a tervgazdaságok, az államilag felülbírált és irányított piac korába, bár ő azt hitte, ezt 1989-ben végleg maga mögött tudhatja.
Vörös arra is emlékeztetett, hogy a tulajdonhoz való jog ugyan közérdekből arányosan korlátozható – de az a törvénymódosításból nem derül ki, hogy magáncégek einstandjára, kényszerített eladására miért lenne feltétlenül szükség. És ezt nem magyarázza meg a 38 oldalas, 27 törvényt módosító salátaanyag kötelező indoklása sem, ami összesen három mondatot(!) tartalmaz.
Pontosítunk: így látja új szerepét a GVH
Cikkünk korábbi verziójában azt írtuk, hogy a GVH nem válaszolt írásban elküldött kérdéseinkre. Bár a gyakorlatban valóban ez történt, mint később kiderült, a hivatal hallgatását egy adminisztratív félreértés okozta. Horváth Bálint, a Gazdasági Versenyhivatal kommunikációs vezetője a távirati irodának is elküldött közleményüket ajánlotta a Magyar Hang figyelmébe. Ebben a GVH arról írt, hogy a törvénymódosítás hatékonyabbá teszi munkájukat - az AJV-k kijelölése pedig nem példa nélküli, hiszen a német versenyhatóság is jogosult kijelölni olyan vállalkozásokat, amelyek "piacokon átívelő kiemelkedő jelentőséggel rendelkeznek". A GVH szerint éppen a verseny meglévő szintjének fenntartása miatt szükséges hatóságilag beavatkozni a bajba jutott, kiemelkedő jelentőségű cégek működésébe (bár hogy az állami intervenció miért tesz jót a piaci cégek versenyének, azt nem fejtették ki).
Rigó Csaba Balázs, a GVH elnöke szerint a jogalkotó a jogállamiság elvét is tiszteletben tartotta a törvény módosításával. Ezt azzal magyarázta, hogy az AJV-kijelölése versenyfelügyeleti eljárásban történik, a versenytanács döntésével és a cégek számára megszabott kötelezettségekkel szemben pedig közigazgatási pert lehet indítani.
