ArcMás és Lelki fröccs – évek óta sikerrel futó rendezvénysorozatok a Kaszásdűlői Kulturális Központban (3K). Mindegyikre ismert embereket hívnak, előbbiben új, addig ismeretlen arcukat megmutatva, utóbbiban a pszichológia felé kalandozva, alvásterápiától a divatos étrendekig. Az elmúlt évtizedben egyébként is rendkívül népszerűvé váltak nálunk a pszichológiai témájú kötetek, rendezvények. Hogy megbizonyosodjunk, elég szétnézni a könyvesboltok sikerlistás polcain. Remekül ráérzett tehát erre is a 3K, amely idén tíz éve, 2013-ban nyitotta meg kapuit.
Hosszú idő eltelt azóta, hogy Hüttl Károly bizottsági tag így szólalt fel 1940-ben a Fővárosi Közgyűlésben: „A Kaszásdűlő közelebb esik a főváros szívéhez, mint például Kőbánya, a Margit hídtól 18 perc alatt megközelíthető, még perifériának sem nevezhető. A Kaszásdűlőn több mint 400 család lakik 400 házban, és ezek a házak lakói falu nívójára vannak lesüllyesztve, mert a Kaszásdűlő még ideiglenes csatornázással sem rendelkezik.” Sokáig húzták végül a földszintes, komfort nélküli épületek, csak a nyolcvanas évek elején indult el a több ezer lakásos lakótelepi városrész építése. A Pethe Ferenc tér nevet is egy nagyobb, 1982-es rendezés után kapta az addig névtelen közterület. A lakótelepek maradtak, Kaszásdűlő első terén pedig egy ideig kultúrközpont, majd hosszú évekig MDF-székház működött. Az épület kallódott is egy darabig, míg végül az önkormányzat megszerezte, hogy aztán 2013-tól ismét kulturális programokkal várják a közönséget.
– A mi célunk a csapattal az volt, hogy a lakótelep kicsit sivár, kicsit szürke környezetében egy üde színfolt szülessen. A tervezésnél, az épület átalakításánál is ott voltam, nagyon nehéz folyamatnak bizonyult. Olyan szempontból viszont jól sült el, hogy a tartalmat tudtuk igazítani a formához – mondja a Budai Hangnak a 3K vezetője, D. Horváth Piroska. Lett egy professzionálisan felszerelt, százötven fős színháztermük, tánctermük, fogadóterük. – Mindig azt mondják, kis ékszerdoboz a lakótelep közepén – teszi hozzá. Valóban a helyiek járnak oda a környező paneltömbökből? A vezető elmondása szerint 60–70 százalékban igen, de sokan érkeznek az agglomerációból, Szentendréről, Ürömről, Pilisborosjenőről, illetve a II. kerületből is. D. Horváth szerint kifejezetten cél volt, hogy a kaszásdűlőieknek hozzák el a kulturális programokat, hiszen sokan vannak úgy vele, hogy a belvárosig nem szívesen, vagy csak ritkábban mennek rendezvényekért, azokat drágának találják, és a parkolás csak tovább bonyolítja a dolgot. Ha viszont házhoz jönnek a kulturális programok, már szívesebben kimozdulnak.
Kultúra, közösség, közművelődés – 2013 júliusában a Heti Válasz számolt be róla, hogy ezzel a hármas jelszóval tervezik megnyitni Óbuda legfi atalabb kulturális központját. Csatlakozva az olyan intézményekhez, mint a Kolosy téri Civil Ház vagy épp a Mátyás király úti Csillaghegyi Közösségi Ház, a kerület középpontjában, tehát Törökkőn, Filatorigáton és Kaszásdűlőn élők számára is biztosítva a ki- és bekapcsolódási lehetőségeket. Ez láthatóan jól sikerült: másfél évvel ezelőtt Orlai Tibor színházi szakember dicsérte lapunkban a 3K-t, mint ami a lakótelepen nyújt izgalmas és széles körű kulturális kínálatot.
D. Horváth a cikk elején említett két rendezvénysorozatra a legbüszkébb, ezek szinte mindig telt házzal mennek. Sőt, előfordult olyan is, hogy egy-két nap alatt fogytak el a jegyek. Pedig nem volt mindig egyszerű dolguk, különösen a járvány idején. A korlátozások következtében ők is bezárni kényszerültek, és különösen nehéz volt elviselni a bizonytalanságot, hiszen fogalmuk sem volt, mikor nyithatnak újra. Rengeteg program elmaradt, volt olyan előadás, amelyet háromszor kellett újra meghirdetni, annak minden fáradságával, adminisztratív terhével. A 3K vezetője szerint ugyanakkor örömre is akadt ok, miután majdnem minden előadásukról készült videófelvétel, ezeket pedig a járvány idején sikerrel vetítették online. A tanfolyamok esetében problémát jelentett, hogy az újranyitást követően többen inkább távol maradtak, bizonytalanok voltak: nehezen jöttek például a mozgás-, illetve babás programokra. Most pedig, hogy a 3K végre visszazökkent a rendes kerékvágásba, az energiaválság miatt ismét be kellett zárniuk két hónapra. Márciusban nyitnak, onnantól várják megint a közönséget.
D. Horváth szerint az épülettel sem egyszerű, mindig akad felújítani való, és a színházi lámpákat is szívesen lecserélnék már LED-re, de az anyagi lehetőségek szűkösek. – Apránként raktuk össze az egészet, mindig egy kicsit haladtunk előre, de a járványidőszak alatt megtorpantunk. Előtte volt egy nagyon jó ívünk, lendületbe kerültünk. Tavaly már ismét szinte minden előadást meg tudtunk tartani. Látom, hogy visszatért a közönség, és számít ránk – mondja a vezető. Csak azt sajnálja, hogy az öt éven keresztül futó nyári színházat – amely modellértékű volt és kuriózumnak számított – egyelőre nem tudták újraindítani. Pedig a lakótelep közepén a nyári estéken akár nyolcszáz nézőt is vendégül láthattak, hangulatos előadásokat sikerült összehozniuk. – Kevesebb a program, de a színvonalból nem engedünk. Igyekszünk újfajta megoldásokat találni, hogy gazdaságos, megvalósítható legyen, és a színvonal is megmaradjon. Szerencsére nagyon jó a közönségünk, a véleményükre tíz éve mindig kíváncsiak vagyunk.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/07. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg február 17-én.
